Ön kit látna szívesen a köztársasági elnöki székben? Szavazzon!

  • narancs.hu
  • 2024. február 15.

Narancsblog

Tartottunk egy kis castingot, hogy ki lehetne az ideális államfőjelölt. Van közte fideszes meg ellenzéki is, a végén pedig még szavazni is lehet!

Novák Katalin lemondása után a legjobb az lenne, ha valamennyi parlamenti párt közösen találna egy személyt, aki köztársasági elnök lehetne, és onnantól kezdve nem lenne oka senkinek sem a szájhúzásra. Kábé ez jelképezné a nemzet és a 9,7 millió magyar egységét, minden más csak kósza próbálkozás. Ám mivel hamarabb lesz belőlünk köztársasági elnök, minthogy az ellenzéki pártok és a kormánypártok konszenzusra jussanak, ezt rögtön el is vethetjük, és nézzük inkább, milyen egyéb megoldások vetődhetnek fel. 

A Fidesz jelöltjei

A Fidesz jelöltjei között mindenféle arcok vannak, közülük érdemes azonban kiemelni két igazán gáz figurát: Szalay-Bobrovniczky Kristófot és Navracsics Tibort. Nem azért gázosak ők, mert ne tudnának megjelenni bárhol a világon vagy a fogukkal vakaróznának. Mindkettő olyan kultúrember, akit oda lehet rakni, hogy tessék, lehet vele beszélgetni, de valahogy a castingolók kihagyták azt a picike részletet, hogy ők a kormány aktív tagjai.

És tényleg nem kell alkotmányjogásznak lenni ahhoz, hogy lássuk: ez a helyzet nem az a helyzet, amire azt lehetne mondani, hogy a köztársasági elnök szuverén közjogi méltóság. A piros színű székből átül a koma a kék színűbe – ennél azért komolyabban is lehetne venni ezt az egész köztársaságielnök-választási cirkuszt. Vagy ne, de akkor meg legyen az elnök a telefonkönyv 386. oldalán a második hasábból a huszonegyedik név.

Kicsivel, tényleg egy kicsivel jobb a helyzet, ha Trócsányi László lenne a jelölt. Trócsányi volt miniszter, jelenleg fideszes képviselő, esetében ugyanúgy fennáll az, ami az aktív miniszterekre. Stumpf István kormánytagsága ugyan már a múlt ködébe vész, de azért ezer szállal így is kötődik a Fideszhez, messze lenne a függetlenségtől.

Ki marad még? Tudósok (nem az, amelyik kocsit hajt). A neten már felmerült Vizi E. Szilveszter neve, aki ellen tényleg csak a kora szól. A volt MTA-elnök neve mellé pedig simán odetehetjük a regnáló akadémiai elnököt, Freund Tamást is. Egyre több helyen merül fel Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektorának a neve is a potenciális jelöltek között, az ő arca és neve a koronavírus-járvány óta meglehetősen ismert is. Szintén szondázzák állítólag Maróth Miklóst, a Pázmány BTK egykori dékánját, legutóbb épp az MTA-ról leválasztott Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnökét. A tudós azért is lehet jó választás, mert nem koszolta be a politika, nehéz azt mondani, hogy egy akadémikus, habil. prof. stb. ne látná át az összefüggéseket vagy ne érezné át egy döntés súlyát. Külföldre is lehet vinni, tud késsel-villával enni, szóval mi bajunk lehet? Persze ha valaki köztársasági elnök lesz, akkor a tisztség betöltését követően nem biztos, hogy pontosan ugyanott folytatódik majd a tudományos karrierje, mint ahol megakadt, és ez visszatartó lehet – de ez nem a mi dilemmánk, ugye.

Az ellenzék jelöltjei

Az ellenzék most mindenképp szeretne közvetlen köztársaságielnök-választást – az esélytelenek nyugalmával gyűjtik is az aláírásokat. Lehet, hogy az okozná a legnagyobb fejtörést, ha a Fidesz azt mondaná, hajrá, a mi jelöltünk X, hadd lám a tiéteket! Képes lenne az ellenzék egyetlen jelöltelt állítani? Valószínűleg kizárt, de nézzük meg, kik jöhetnének szóba!

Az LMP és a Párbeszéd is egy-egy jogtudós nevét dobta be. Az előbbi láthatatlan pártocska jelöltje Hack Péter volt SZDSZ-es politikus, az ELTE jogi kara büntető eljárásjogi tanszékének vezetője, nem mellékesen a Hit Gyülekezete lelkésze. A szintén alig látható támogatottságú másik kispárt Kaltenbach Jenő nevével állt elő; a volt ombudsman szakterülete ugyancsak a jogtudomány, ő is egyetemi oktató.

És van ez a Mi Hazánk nevű szélsőjobbos kis-Fidesz, ami előszeretettel nevezi magát ellenzéki pártnak, holott... Anélkül, hogy ebbe belemennénk: nekik is van jelöltjük, mégpedig a közgazdászprofesszor Csath Magdolna.

De nézzük tovább, ki lehetne jelölt még! Iványi Gábor az örök Jolly Joker, ha a lelkiismeretre kell hatni. Ha azt szeretnénk, hogy egy kicsit rosszul érezze magát valaki, elég azt mondani, lám, erre is gyűjt, áldoz Iványi Gábor. Hogy mennyire lenne alkalmas arra, hogy betöltse az államfői tisztséget, az jó kérdés, de legalább nem keveredett botrányba és nem volt se MSZMP-, se Jobbik-, se DK-tag.

Valami rendszerváltó nagy ember is jó ötlet lenne, aki nem sározta még be magát. Hirtelenjében nehéz ilyet mondani, de biztos van. Aki valaha a parlamenti patkóban ült, nagyjából ki van zárva, talán az első ciklust kivéve, mégiscsak akkor jött létre a demokrácia. De lehetne mondjuk Chikán Attila volt gazdasági miniszter!

Persze lehetne volt alkotmánybíró, alkotmányjogász is, kár, hogy nem ismeri őket a szélesebb közvélemény Karsai Dánielt leszámítva.

A manóba, eddig csak egy jelölt nő! Akkor bizony kell még, mert megesznek a feministák. Ha egy titulus betöltésekor az a szempont, hogy nőnek kell lennie, akkor már tulajdonképpen mindegy, milyen nevet írunk ide, csak ismert legyen, és lehetőség szerint nézzen ki jól. Lehet Rost Andrea vagy Gyarmati Andrea vagy bárki más, aki nem Andrea. De hogy egy kompetens nevet is mondjunk: Polgár Judit. Okos is, ismert is, kedves is.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?