Amúgy nyilván az egész környéket földig kell rombolni, sóval behinteni, ceterum censeo, az írmagját is neki, hisz nincs magyar konzervatív, aki ne az SZDSZ-t jelölné meg főgonoszként. Vasárnap este a Mérleg étteremben nem itták a pezsgőt dívák körömcipőjéből, nem volt asztalon táncolás, és nem ugrott senki a nagybőgőbe. A Szabad Demokraták Szövetsége félmillió választójának elvesztését gyászolta. 1989 óta először nemcsak a politikai ellenfelek, de a választók is bűnbakká tették az SZDSZ-t.
Az 1994-es választási eredményhez képest már a várakozások is szerények voltak, 12 százalék körül mozgott a gondolat még egy hete is, de például Szent-Iványi István frakcióvezető 16 százalékot fogadott valami házi totón, legalábbis így beszélik a Mérleg utcában. Ehhez képest az alig nyolc lehervasztott minden mosolyt a választási est törzsközönségének ajakáról.
A törzsközönség a szokásos: politikusok, apparatcsikok és aktivisták mellett néhány hebefrén hírlapíró, liberális értelmiségi és médiaszemélyiség, a holdudvar, úgymond. Szénási Sándor médiaszemélyiség interjút készít Kuncze pártelnökkel, s azt találja mondani, hogy "exit pool", és senki nincs, aki elmagyarázná, hogy olyan, hogy "kijárati medence", nincs, az adott - választási - összefüggésben pedig kifejezetten értelmetlen; nos, nem, senki nem utasítja rendre, sőt Kuncze pártelnök is besétál ebbe a kiejtési csapdába.
"A dolgot a maga dinamizmusában kell szemlélni", mondja egy egykori képviselő, "majd a chartista hangulat meghozza a szociknak a jobb eredményt, és az jó lesz a Szadinak is", éled fel a remény. "Á, ezt már a Horngyula is mondja, nem hallottátok? Hogy pénteken valami szoci fórumon azt mondta, igaz, kicsit piásan, mer´ megin´ iszik a Gyula, na szóval azt mondta, hogy végül is nem rossz az, ha a MIÉP bekerül, mert akkor ki lehet adni a jelszót, idézem a Gyulát, a Vitányi mesélte, hogy szóval bibsik, komcsik, ki a gátra, jön a barna veszedelem!" "Na neeee, tééénleg?, ezt mondta a Horn, így?, hát ez őrület!" "Ja, csak kicsit piás volt."
Töprengenek a rossz kampányon, pedig az üzenet, a politikai tartalom volt nehézkes, rosszul kommunikált, sikertelenségre predesztinált. Valahol utat tévesztettünk, de hol? Ilyen eredményért nem volt értelme pragmatizálni, ennyiért akár óliberál fundinak is lehetett volna maradni, vélik egynehányan, azt akkor nincs a folt a lélek ingmellén.
Magyar Bálint, Lotz Károly, Törzsök Erika, ha jól láttuk, teljesen a padlón voltak, ami nem csoda: működő, eredményeket is felmutatni tudó szervezetek éléről kénytelenek (több mint valószínű) távozni. Kuncze hasonlóképpen kész; gratulál a Fidesznek meg a Maszopnak, ehhez nyilván nagy lelkierő kell.
De lehet, hogy csak mi tartózkodtunk rossz helyen rossz pillanatokban. Lehet, pánik- és szepukku-hangulatról szó sem volt, csupán mélységes csalódottságról; és lehet, mindenki arról beszélt, hogy ellenzékben majd újra megmutatják. Vagy arról, hogy sikerül egy olyan visszalépési dealt összehozni a szocikkal, ami akár még sikeres is lehet.
- vbi -
