SZDSZ, Széchenyi rakpart: Hídfõállás

  • Palánkay Béla
  • 2004. június 17.

Belpol

A választék olyan volt, amilyen, ám az kétségtelen, hogy a szabaddemokraták választási központja tûnt a legkellemesebb helyszínnek a felhozatalból. Egy hajó a Lánchíd lábához horgonyozva a pesti oldalon, még randevúhelyszínnek is simán elmenne. Mindazonáltal túlzott turbékolásról nincs módunk beszámolni. Hacsak nem a szemetelõ esõ miatt.

A választék olyan volt, amilyen, ám az kétségtelen, hogy a szabaddemokraták

választási központja tûnt a legkellemesebb helyszínnek a felhozatalból. Egy hajó a Lánchíd lábához horgonyozva a pesti oldalon, még randevúhelyszínnek is simán elmenne. Mindazonáltal túlzott turbékolásról nincs módunk beszámolni. Hacsak nem a szemetelõ esõ miatt.

A megjelenés tisztesnek volt mondható, megmutatta magát a párt szinte minden ismert arca (talán csak Fodor Gábort és Bauer Tamást nem láttuk), mindazonáltal kezdetben inkább afféle téblábolás jellemezte a nagy eseményt. Marcus Merk játékvezetõ sípszavára azonban hamar rendezõdtek a sorok: a fedélzet fedett részén elhelyezett két kivetítõ elé csoportosult ülõ alakzatban (élükön a legendás "szellemi holdudvart" hovatovább egy személyben képviselõ Jancsó Miklóssal) a népség-katonaság zöme, és útjára indult a pettyes. A korábban nyilvánosságra hozott Medián-féle exit-pollok sem zavarták meg különösebben az egybegyûltek nyugalmát, pedig a "jó hír" (a felmérés két helyet prognosztizált a pártnak) megérdemelt volna némi tetszésnyilvánítást. A játék kezdetben váltakozó volt, tudósítói figyelmünket pusztán a büfé pocsék kínálata keltette fel, ilyen rossz borokat ma már kifejezetten snassz föladni (bár ha a 2002-es parlamenti választások felejthetetlen kispörkölt- és gulyáskölteményeire gondolunk, akár még hálásak is lehetünk a mostani sápatag pogácsákért). A harmincnyolcadik percben aztán lett egy kis felzúdulás, Beckham kiflije (õt kellett volna szerzõdtetni büfésnek) és Lampard bólintása megtette a hatását (tényleg nem gondoltuk elõre, hogy ez lesz az este legkomolyabb csendháborítása).

Néhány perccel késõbb a jó ütemben érkezõ Demszky Gábor sietett a franciák segítségére, a fotósok tipródásával kísért látványos belépõje kis idõre elterelte a figyelmet vergõdésükrõl (íme a lista-vezetõ elsõ szép és nemes uniós gesztusa). A félidõ hátralévõ részében nem történt említést érdemlõ esemény. A megjelentek azon része, amelyik kevésbé tûnt fogékonynak a labdarúgás iránt, békés, mondhatni családias ácsorgással múlatta az idõt a fedélzet nyitott részén. Többen serdületlen gyermekeikkel érkeztek, akik eddigre - érthetõ okokból - már eléggé unták a banánt. Demszky tovább fényképezkedett. Valakinek feltûnt, hogy listás társával, Szent-Iványi Istvánnal egymáshoz öltözködtek:

szerelésüket partnerruhának

nevezi a könnyûipari szakzsargon. A várakozó csoportozatok tagságából nyilván elhamarkodott lenne következtetéseket levonni, de nem tûnt túl nagy összeborulósdinak a rendezvény. A szünetben beígérték, hogy kiírják a meccsre a tízkor esedékes választási eredményeket, így látszólag zavartalannak tûnt az este felhõtlen befejezése, maximum a Demszky körül csattogó vakuk rontottak valamicskét a mûélvezeten, amit ilyenformán abszolválhattunk volna akár az Árkád üzletközpontban, igaz, ott csak egy kivetítõ van, de egy polgármester sem fényképezkedik. (Lehetett volna annyi is az egész, mint egy Bundesliga-közvetítés, ott is ki szokták írni a másik meccs eredményeit.) Tíz elõtt pár perccel a franciák még nem voltak sehol, de mégis felülkerekedett a politika, valaki csatornát váltott, és Bárdos András bemondta a választás végsõ adatait, részvétel, megszerzett mandátumok, miegymás.

Ovációt vártunk, de a megjelentek finoman szólva is méltósággal vették tudomásul a történteket, Demszky Gáborról készült néhány újabb fotó. Percnyi tétovázás nélkül sajtótájékoztató lett a dologból, az érintettek, Kuncze Gábor elnök és a két bejutó jelölt örömüknek adtak hangot, továbbá erõs középpártnak aposztrofálták formációjukat, de ettõl senkinek nem lett jobb kedve. Csak találgatni lehet, miért nem durrogtak a pezsgõk: többen a Fidesz nagyarányú gyõzelmében látták ennek az okát. Eztán már nem is nagyon történt semmi, páran még egyéniben is nyilatkozgattak ennek-annak, néhány helyes fotó után Demszky elhúzott Medgyessy irányába, s csak azok maradtak, akik szeretnek bulizni. A munka elvégeztetett, a párt decens mértékben teljesítette (túl) az elvárásokat, most nyilván szembe kell nézni azzal, hogy milyen áron sikerült ez, és mihez lehet kezdeni az így kialakult új helyzettel. Ám ehhez már nincs szükség kivetítõkre. Meglátjuk anélkül is.

Palánkay Béla

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.