DR. UJHELYI ISTVÁN (MSZP) LEVEZETŐ ELNÖK: Szóval, „Készülhetünk-e Szálasi rehabilitációjára is?” címmel teszi fel a miniszterelnök úrhoz interpellációs kérdését Vadai Ágnes képviselő asszony. A miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter úr helyett államtitkára, Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Képviselő asszony, három percben öné a kérdezés lehetősége.
DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, Horthy-reneszánsz van, mintha szezonja lenne Horthy Miklós rehabilitációjának. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Jól látod, így van! – Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van! – Taps a Jobbik padsoraiból.) Teret neveznek el róla, Kerekiben köztéri szobrot állítanak neki, a Debreceni Református Kollégiumban pedig a legmagasabb egyházi asszisztenciával avatják fel az emléktábláját. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van! – Dr. Rétvári Bence átadja helyét dr. Navracsics Tibornak.) Immár nemcsak a szélsőjobboldal buzgólkodik a Horthy-kultusz megteremtésén, fideszes politikusok, polgármesterek is ott vannak a lovas tengerész utólagos fényezésén, fideszes országgyűlési képviselők vállalnak védnökséget vitézi bál fölött, amelynek bevételéből lovas szobrot kívánnak emelni Horthy számára. Csak hogy tisztázzuk: arról az emberről beszélünk, aki idegen csapatok szuronyának árnyékában szerezte meg a főhatalmat (közbekiáltások a Jobbik és a kormánypártok soraiból, nagy zaj); arról, aki uralmát vérfürdőt rendező különítményes hordáinak támogatásával szilárdította meg… (Nagy zaj. Az elnök csenget.)
ELNÖK: Képviselő asszony! Én szeretnék a Ház többsége nevében elnézést kérni öntől, mert már én sem hallom itt, hogy mit kérdez. (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.) Gondolom, a televíziónézők is így vannak ezzel. Javaslom a képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy várják meg, amíg végigmondja az interpellációs kérdését a képviselő asszony, mert különben a végén nem fogják tudni, hogy pontosan mit akar kérdezni államtitkár úrtól. Beszámítom az idejébe, legfeljebb megvárjuk, amíg a Ház elcsendesedik, van időm bőven, gondolom, a képviselő asszonynak is. Folytathatja a képviselő asszony? (Novák Előd: Térjen a lényegre!) Köszönöm szépen. Akkor öné a szó.
DR. VADAI ÁGNES: Csak hogy tisztázzuk: arról az emberről beszélünk, aki idegen csapatok szuronyának árnyékában szerezte meg a főhatalmat (dr. Gaudi-Nagy Tamás: Miről beszélsz?); arról, aki uralmát vérfürdőt rendező különítményes hordáinak támogatásával szilárdította meg (közbeszólás a Fidesz soraiból: Kádár!); arról, aki rábólintott a jobboldal által előszeretettel a legnagyobb nemzeti tragédiának nevezett trianoni békeszerződésre; arról, akinek országlása idején fogadták el a XX. század első, zsidókat diszkrimináló törvényét, amit utána három további zsidótörvény követett; arról, akinek népnyúzó rendszerét egyként utasították el nemcsak a baloldal legjobbjai, de a mai nacionalista jobboldal által példaképnek tekintett népi írók is; arról, aki politikájával kiszolgáltatta Magyarországot a hitleri Németországnak; arról, aki belevitte hazánkat az országot csaknem földig romboló háborúba; arról, akinek kormánya már a német megszállás előtt három évvel a halálba küldött 23 ezer magyar zsidót; arról, akinek közigazgatása német megrendelésre csaknem félmillió magyar állampolgárt deportált és hurcolt megsemmisítőtáborba alig három hónap alatt; arról, aki magyar állampolgárok százezreit küldte az orosz hómezőkre megfagyni; arról, aki életműve megkoronázásaképpen a bukás előtt pár hónappal Szálasi gyilkos hordái kezébe játszotta át a hatalmat; arról, akinek egymillió magyar életéről kellett volna háborús bűnösként számot adnia, ha Sztálin kegyelme ettől meg nem óvja. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Idő!)
Trianonban csak Magyarország lakóinak száma fogyatkozott meg ötmillióval, de a magyar nemzet lélekszámában nem esett kár. Horthy a magyar nemzet egymilliós veszteségéért felelős.
Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, válaszában kíméljen meg az önkormányzatok szuverén döntésére való hivatkozástól, semmi sem akadályozta volna meg önöket abban, hogy a párizsi békeszerződés szellemében (az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét) törvénnyel állják útját a terjedő Horthy-kultusznak. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Idő! – Nagy zaj.) Nem tették, mert nem is akarták. Önök a szélsőjobboldali szavazatokért (az elnök ismét csenget) a Jobbikkal folytatott versenyben jónak látták Horthy feledésre méltó…
ELNÖK: Képviselő asszony, túlléptünk az időn!
DR. VADAI ÁGNES: …emlékének ápolását felkarolni. Meddig még, miniszter úr? A végén Szálasit is rehabilitálni fogják? (Taps a függetlenek, az MSZP és az LMP soraiból.)
ELNÖK: Tisztelt kormánypárti Képviselő Hölgyek és Urak! Ha önök visszanézik az előző három és fél perc felvételét abból a rendszerből, amiből ez visszanézhető, akkor meg fognak döbbenni saját viselkedésükön, ugyanis egy olyan témát feszegetett a képviselő asszony, amelynek látszólag semmi köze a mai politikai történésekhez (dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szidalmazta a kormányzót, és ez pont elég!), és ezért senki nem értheti, hogy a kormánypárti képviselők milyen jogon ordibáltak ilyen elképesztő módon közbe, úgy, hogy még én sem hallottam a kérdés minden mondatát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)
Ezzel együtt… (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból. – Tállai András: A házbizottsági ülést hívják össze!) Amennyiben elcsendesedtek, és módot adnak a miniszter úrnak arra, hogy válaszoljon a képviselő asszony mondataira, azokra a mondatokra, amelyeket szerintem a miniszter úr sem hallhatott ekkora zajban, abban az esetben szeretném megadni a lehetőséget Navracsics Tibor miniszter úrnak mintegy négy percben, hogy válaszoljon a képviselő asszony interpellációs kérdésére.
DR. NAVRACSICS TIBOR közigazgatási és igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a válaszomat egy olyan – hogy az elnök úr szavait idézzem –, a napi politika történéseivel semmilyen kapcsolatban nem lévő mondattal kezdjem, amely egy nyilatkozat: „Alulírott kijelentem, hogy 1940. … hó … napjától 1940. … hó … napjáig a Nyilaskeresztes Párt tagja voltam. Belátom, hogy ez népellenes cselekedet volt, és hibát követtem el. Hibámat jóvá akarom tenni, és kötelezem magam, hogy minden időmmel és teljes erőmmel a népi demokráciáért folytatott harc szolgálatába állok. Fogadom, hogy hűséges, harcos tagja leszek a Magyar Kommunista Párt X. Y. szervezetének.” (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor Szálasi rehabilitációjáról, a Nyilaskeresztes Párttal való kapcsolatról, illetve a nyilaskeresztes politikával való kapcsolatról kell beszámolni, akkor azt hiszem, hogy itt egy pártnak és a függetlenek egy csoportjának van beszámolnivalója, a többi pártnak nincsen beszámolnivalója. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Vonatkozik ez azon független képviselőkre is, akik egy olyan politikust választottak politikai példaképüknek, aki egy kétszeresen konfiskált zsidó vagyonban lakik: először a nyilaskeresztesek vették el zsidó tulajdonosától azt a bizonyos Szemlőhegy utcai villát, aztán pedig a kommunisták vették el zsidó tulajdonosától azt a Szemlőhegy utcai villát.
Azt hiszem, ha történelmi kontinuitást keres Vadai Ágnes, akkor üsse fel a Kratkij kurszt, üsse fel a kommunista párt történetét, üsse fel azt, hogy a nyilaskeresztesek milyen mértékben és hányan áramlottak be 1945-öt követően a Magyar Kommunista Párt szervezeteibe, a kommunista vezetők hogyan éltek vissza azon jóhiszemű támogatókkal, akik azt hitték, hogy valóban a nyilaskeresztes mozgalom elleni küzdelemről van szó, amikor a kommunisták felveszik ezeket a nyilaskeresztes aktivistákat, és gondolkozzanak el azon, hogyan vállalhattak bárminemű kontinuitást is a magyar nyilaskeresztes hagyománnyal akár lopva, akár rejtve, akár sunyin, akár néha összekacsintva.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban. Közbekiáltások. – Dr. Józsa István: Ez a válasz Horthyra? Éljen Navracsics! Éljen Horthy! Nem tudjátok, mit csináltok!)
ELNÖK: Ugyan a kérdést valószínűleg nem hallhatta, de a válasz elhangzott. A képviselő asszonynak egy perc áll rendelkezésére, hogy megindokolja, elfogadja-e a választ, vagy sem.
DR. VADAI ÁGNES: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Önt ént ön… – önt én egy nagyon intelligens embernek gondolom. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Most bebizonyította, hogy az intelligenciát felül tudja írni a párthűség. Szégyellje magát, miniszter úr! Öntől megkérdeztem… (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. Közbekiáltások ugyanonnan.) Öntől megkérdeztem, hogy mit gondol a Horthy-kultuszról, és vajon feléled-e a Szálasi-kultusz is. Joggal kérdeztem meg, az elmúlt napokban ettől volt hangos a magyar sajtó.
Önök a Nemzeti alaptantervben Nyirő Józsefet akarják taníttatni az ifjúsággal, azt a Nyirő Józsefet, aki Szálasi parlamentjének volt a tagja, és Goebbelst istenítette (folyamatos közbekiáltások a kormánypártok és a Jobbik soraiból), majd az önök pártjának egy prominense, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki 22 éve tagja ennek a Háznak, részt vesz ennek az embernek a rehabilitációjában. (Közbekiáltások, köztük a kormánypártok soraiból: Nagyon jól tette!) Szégyelljék magukat, képviselőtársaim! És nagyon-nagyon remélem, hogy egy nap majd a gyerekeiknek kell választ adni ezért a gyalázatos viselkedésért, amit a parlamentben és a parlamenten kívül mutatnak! (Közbekiáltások a kormánypártok soraiból, köztük: Idő! Idő!)
Szégyelljék magukat! A választ nem fogadom el. (Dr. Józsa István dr. Gaudi-Nagy Tamásra mutatva: Jegyzőkönyvbe! Azt mondta, lehet rettegni! – Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Vállalom!)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselő asszony nem fogadta el a miniszteri választ. (Folyamatos közbekiáltások.)
Nézzék, ugye tudják, hogy tőlem nem áll távol, hogy akár berekesszem az Országgyűlés munkáját? (Felzúdulás a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Amennyiben elfáradtak esetleg a hosszú pünkösdi hétvége alatt, és nem bírnak csendben még egy interpellációs választ sem meghallgatni, nem beszélve a kérdésről, majd utána nem engedik feltenni az elnöklő alelnöknek, hogy a kérdést megfogalmazza, miszerint elfogadják-e a miniszteri választ vagy sem, akkor képes vagyok berekeszteni, és akár az önök kívánsága szerint – ahogy néhányan jelezték – a házbizottságot összehívni.
Ugyanis éppen olvasgatom az új országgyűlési törvény és a Házszabály idevaló rendelkezéseit (Novák Előd: Csak most? – derültség), és miután nehéz lenne egyenként felsorolni az összes olyan kormánypárti és jobbikos képviselőt, aki megzavarja a Ház működését ezekben a percekben, ezért kollektíven azt kérem önöktől és frakcióvezetőiktől, hogy tegyék lehetővé, hogy a következő órákban ennél sokkal nyugodtabb és békésebb hangvétel mellett folytatódhassék az ülés. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Amennyiben megengedik, akkor még egyszer a jegyzőkönyv számára mondom, hogy a képviselő asszony nem fogadta el a miniszteri választ.
Ezért megkérdezem most az Országgyűléstől, hogy önök hogyan szavaznak. Most döntsenek! (Szavazás. – Nyakó István: Szavazzatok Horthyra! – Lukács Zoltán: Micsoda szégyen!)
Az Országgyűlés 239 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a miniszter úr válaszát elfogadta. (Lukács Zoltán: Ez legalább világos!)
