Szépen hangzik, hogy mekkorát nőttek a magyar bérek, de ettől még mindig a nemzetközi statisztika végén kullogunk

  • narancs.hu
  • 2018. június 27.

Belpol

Sőt, az OECD-államok közül a mienknél csak Mexikóban rosszabbak a bérek.

Jól hangzó adat, hogy 2017-ben a magyar bérnövekedés 8,4 százalék volt, ennél csak az izlandiaknak ment jobban, ők ugyanis 10% fölött teljesítettek. Ám az se mindegy, hogy ki honnan indul és hova érkezik. A friss nemzetközi statisztikai adatsorok ennél sokkal kijózanítóbb képet mutatnak – írja az mfor.hu. A bérnövekedés ellenére – amely egyébként többnyire a minimálbér megemeléséből és a munkaerőhiány bérfelhajtó hatásából ered – még így sincsenek sehol a magyar fizetések: az OECD-államok sorában a sor végén kullogunk, nálunk rosszabb helyzet csak Mexikóban van.

A régiós eredményektől egyre kevésbé vagyunk elmaradva: a szlovák átlagtól a tavalyi 13%-hoz képest most „csak” 7,2 százalék választ el minket, a csehek átlagához képest 11, a lengyelhez pedig 16,5 százalék hiányzik. Ha a bérnövekedés üteme marad, pár éven belül beérhetjük őket. Persze a régió itt Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot jelenti; a szomszédos Ausztriában, ahol, mint híresztelik azt kormányközelben, nyilván súlyosan rossz a helyzet, még mindig kétszer annyit keresnek átlagosan, mint Magyarországon.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.