„A változatlanság a legkifejezőbb jelző”

Belpol

A Nemzeti Drogellenes Stratégia félidős értékelése lesújtó képet mutat.

A kábítószer-ellenes világnap időpontjára időzítették a magyar kábítószerügy területén dolgozó szakemberek azt a tanulmányt, mely a félidejében értékeli a Nemzeti Drogellenes Stratégia (NDS) végrehajtását. Az NDS-t ugyanis 2013-ban fogadta el a magyar kormány és 2020-ig fogalmaz meg célokat. Az értékeléshez a szakemberek 2017 októberében vették fel az adatokat, méghozzá úgy, hogy a területen dolgozó szakemberekből álló fókuszcsoportokkal beszélgettek, amelynek tagjai között éppúgy voltak állami szervek szakértői, mint civilek. Az ő percepciójuk alapján értékelték a stratégiát, ami egybevág az idei világnap jelmondatával is: „Listen first”, vagyis „Először hallgass meg”. A kedd délelőtti sajtótájékoztatón az értékelés készítői elmondták, hogy a kormány is készített egy ilyen félidős értékelést az NDS-ről, ám ők azt nem tartják alkalmasnak arra, hogy valódi értékelést nyújtson és az elkövetkező években szükséges intézkedések irányát kijelölje. Így született meg a saját értékelésük.

Mi valósult meg?

A szerzők négy nagy területre fókuszáltak, ebből az első a prevenciós programok tapasztalatainak összegzése. „A megkérdezett szakemberek értékelései alapján elmondhatjuk, hogy a kitűzött célok közül csupán néhány valósult meg, prevenciós programok csupán néhány helyen működnek az országban, azoknak a hozzáférése sem a legjobb” – mondta el Paksi Borbála, aki a prevenciós területért felelt az értékelésben. Hozzátette, a vizsgált 2013 és 2016 közötti időszakban inkább romlás volt megfigyelhető ezen a téren, és égető az információ- illetve a szakemberhiány. A programok sikertelenségét a társadalmi és szakmai kommunikáció és az együttműködés hiányában látják a szakemberek. „A prevenciós programokat kinyírták” – mondta el egy szakértő a fókuszcsoportos beszélgetés során. Ha az iskolai prevenciós programokat nézzük, jegyezte meg Paksi Borbála, egyértelműen romló tendenciával találkozunk: míg néhány éve több mint 30 programból lehetett választani, jelenleg 8 olyan szervezet van, amely megszerezte a szükséges ajánlást és prevenciót tarthat az iskolákban. „Persze ehhez hozzá kell még adnunk a rendőrséget.”

A második nagy témakör a kezelés, ellátás, felépülés volt, erről a területért felelős szakember, Csák Róbert számolt be, hasonló tapasztalatokkal. „A változatlanság a legkifejezőbb jelző ezen a téren (is). Megszűnnek programok, a szakma megbecsültsége csökken, intézményi kapcsolatok helyett a kliensutakat informális kapcsolatokra lehet építeni, és a kevéske megmaradt kapacitásból nem futja fejlesztésre, csak a meglévő programok fenntartására.” Csák Róbert kiemelte, hogy mindez összefügg a prevenciós programok csökkenésével, hiszen a megelőzéssel foglalkozó szervezetek, az ártalomcsökkentő és alacsony küszöbű szolgáltatást nyújtó programok azok, ahonnan a kezelésbe találnának a szerhasználók. Így azonban egyre kevesebb információ jut el az érintettekhez, sőt, sokszor maguk a szakemberek sem biztosak abban, hogy mely felépülési programok üzemelnek még, melyek szünetelnek vagy szűntek meg teljesen.

Ha pedig a maradék két témát, a kábítószerek hozzáférhetőségét és az információáramlást vizsgáljuk, hasonló eredményre jutunk, azzal megspékelve, hogy a túlszabályozott és tiltó szankciók nem vezettek eredményre, a piac átláthatatlan, a régi szerek visszatérnek. A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) kiüresedtek, a néhány üdítő kivétel olyan helyeken valósult meg, ahol pezsgő szakmai élet van, a helyi vezetők elkötelezettek, a helyi forrásokat pedig úgy osztják el, hogy a kábítószerügyi terület is kapjon belőle. A legtöbb helyen viszont csupán protokolláris a KEF-ek szerepe.

„Összességében elmondható, hogy a stratégia félidejében alig valósult meg valami a kitűzött célok közül, a forrás továbbra is kevés, a szakemberek érzik a stigmatizációt és a kommunikáció hiányát. Ráadásul az NDS többnyire elérhetetlen és irreális célokat tűzött ki maga elé, mint hogy 2020-ra drogmentessé teszik az országot – summáztak a szerzők. – A klienseinkkel sem ilyen célokat fogalmazunk meg, hanem örömteli és reális dolgokat, amiket el is lehet érni.”

Hogy a döntéshozók meghallgatják, meghallják-e a szakma értékelését, már csak rajtuk múlik.

A teljes értékelés itt érhető el.

null

null

 

Figyelmébe ajánljuk