A Tiszalököt és Tiszalök-Újtelepet összekötő forgalmas betonút alatt fut a környék legnagyobb vízgyűjtője, az úgynevezett aracsi csatorna, amely a valóságban széles, helyenként aljnövényzettel benőtt árok. Az egyik szivattyúállomásnál Balogh Mihály, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke, OCÖ-képviselő mutat körbe. "Tenger lesz itt mindenütt. A valamikori téesz-rendszerben a dűlők különböző neveken voltak megszólítva, ez a csatorna az aracsi dűlőhöz tartozott. Ide gyűlik a víz a tiszavasvári és a környező szántókról. Jobb esetben a csapadék, most a talajvíz is, de a talajvíz kritikusan magas szintje miatt kezelhetetlen a helyzet. A legtöbb csatornát nem is lehet látni, benőtte a sás, a nád, a cserje, így aztán a víznek csak egy része jut el azokba az öblözetekbe, ahová kell, hogy onnan a szivattyúállomásokon átszivattyúzzák az árterületre vagy az élő vizekbe" - teszi hozzá magyarázatul.
A belvárostól jó másfél kilométerre fekvő Tiszalök-Újtelepen több udvar, melléképület és az utak a fagyos vízbe dermedtek. A telepen háromszázan laknak, nincs szennyvízcsatorna, a sok illegális lekötés miatt gyakran akadozik az utcákon az áramellátás. "Húsz évig nem volt itt belvízprobléma, aztán 2010 közepétől állandó lett a belvíz, most is nyolcvan centi magasan áll" - mondja a kisebbségi vezető, aki szerint egy hatalmas krátert kellene ásni a telep végén, és olvadáskor abba beleengedni a vizet, onnan pedig átemelni az ártérre. Ehhez azonban először a házak előtti árkokban kellene szabaddá tenni a víz folyását, ugyanis a hátsó kertek mögött futó vizesárkot az ott lakók törmelékkel betemették, és alkalmi hídként használják.
Balogh Mihály szerint ehhez a munkához kevés a kézi erő, csak markoló képes kiemelni a bekövesedett törmelékhidakat, ám az önkormányzatnak most nincs a bérlésre pénze. "Nálunk még istenes a helyzet, de meg kell nézni, mi van a szomszédban, ahol nem is szivattyúztak" - mutat Tiszaeszlár irányába. Megnéztük. A kertek gyümölcsfáit félbevágta a megfagyott belvíz, a házakhoz csak pallókon keresztül lehet bejutni. Az aláázás meggyengítette a vályogházakat, több helyen szétnyíltak, néhány háznak bedőlt a fala. Az egyik gondozott porta utcafronti oldala beomlott, a benne élő nyugdíjas házaspár most a szintén életveszélyes traktust lakja, amíg rájuk nem dől.
A Tisza partján hosszan elnyúló arborétummal szemközt a szocialista energetikai ipar egyik büszkesége, a Tiszalöki Vízerőmű három zsilipelőtornya ma is folyamatosan működik. Teljesítményével a kiskörei után a tiszalöki az ország második legnagyobb vízerőműve, egyben a város legbiztosabb adófizetője és munkahelyteremtője. Önkormányzati kísérőnk, Károly János szerint nagy kincs ez az olyan időkben, amikor lassan teljesen megszűnik az ipari termelés a környéken.
Múlt idők
A részben a Szovjetunióból hazatérő hadifoglyok kényszermunkára fogásával felépített vízerőmű előtt áll a város szimbólumává vált Zsuzsi-szobor. Az építkezés alatt vízbe fúlt vízhordó lány kőbe vésett alakja több mint ötven éve emeli az ég felé a villamos energiát szimbolizáló villámot. Ezenkívül legfeljebb a szürke kockaépületek emlékeztetnek a szocialista ipar egykori létezésére. Az a közigazgatási adat, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozó Tiszalök beékelődik Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye közé, 2011-ben egészen mást jelent, mint hatvan évvel ezelőtt. A gyárak, majd a rendszerváltás után ide telepedő, később az olcsóbb munkaerőért továbbköltöző vállalkozások megszűnésével megnövekedett a munkanélküliek aránya. Sokan, főként nyugdíjasok, a háztájiból élnek. "Ezért is nagy baj, ha belvíz alá kerülnek a kertek és az ólak - mondja Károly János. - Korábban volt hová elszivárognia a víznek, mostanra azonban a talaj víztelítettsége elérte a 75-80 százalékot, alulról jön a víz, ezzel szemben tehetetlenek vagyunk. A hideg, relatíve szárazabb időszakokban, mint ez a mostani, javítgatjuk az agyonnyúzott gépeinket, készülünk az olvadásra. Tavaly óta annyi szivattyút vásároltunk, hogy a gatyánk is rámegy. De nemcsak megvásárolni kell a szivattyúkat, hanem benzinnel, gázolajjal, árammal üzemeltetni is, és ez rengeteg pénzünkbe kerül. Januárban két hétig 24 órában folyamatosan szívtuk a vizet, két hét után 5-8 cm-t ment le a vízszint. Akkor elfogyott az üzemanyag, pedig a VPOP-től kértünk 1100 liter benzint, mert pénzünk nincs már rá, hogy vegyünk, két nap múlva láttuk, hogy hiába volt a rengeteg erőfeszítés, visszament ugyanarra a szintre a víz. Ezzel szemben csak egy nagyon komoly belvízvédelmi rendszerrel lehetne védekezni."
Az uniós pályázati pénzből felújított, szocreál stílusú polgármesteri hivatalban közmunkások takarítják az elkészült helyiségeket. Gömze Sándor, a második ciklusát töltő polgármester alapos ismerője a belvizes területeken élők gondjainak. Mint mondja, ha az Alföldet egy nagy lavórnak képzeljük el, akkor a tiszalökiek tulajdonképpen szerencsésebb helyzetben vannak, mint azok a települések, ahol a még mélyebb fekvésű területeken küzdenek a vízzel. "Nincs mit szépíteni, az elmúlt évtizedekben a gazdák beszántották a vízelvezető árkokat, és ez nemcsak kint igaz a földeken, de a belterületen is sok-sok árkot betemettek az emberek, hogy jobban mutasson a portájuk előtt. Visszamenőleg nincs kin számon kérni ezt, inkább pályázunk a meglévő rendszerek rekonstrukciójára, illetve egyes szakaszokon a csatornarendszer kiépítésére" - mondja a polgármester, aki érkezésünkig épp egy belvízvédelmi pályázaton dolgozott.
Az általános iskolai tanárból lett polgármester helyesnek tartja azt a kormányzati kezdeményezést, amely szerint az állam átveszi a nagy gyűjtőcsatornák üzemeltetését. A szivattyúkat azonban addig is üzemeltetni kell, ami milliókat emészt föl. "Idén volt olyan hétvége, hogy az áram elvitt 750 ezer forintot. Még február közepét se írjuk, és már kétmillió forintnál járunk. Mivel pénzünk nincs, időnként kérünk segítséget a vámosoktól a feketén az országba került és lefoglalt benzinből, gázolajból. A lakóterületi vizek elvezetése továbbra is a mi dolgunk, de ehhez is kapacitás kell" - mondja Gömze. Most bukik ki az elmúlt húsz-harminc év nemtörődömsége: beszántottak árkokat, csatornákat, mindenki terjeszkedik, hogy minél nagyobb területen tudjon termelni, ellenőrzés meg nem volt.
Az amúgy is alulfinanszírozott vízgazdálkodás helyzetét ásta alá az a 2004-es döntés, amely megszüntette a védművek fenntartását biztosító állami finanszírozást. A 37 ezer kilométer hosszú csatornarendszert kezelő 82 vízgazdálkodási társulat attól fogva csupán a gazdák "társulati hozzájárulásnak" nevezett támogatására számíthatott. Az Országgyűlés 2011-től mentesítette a gazdákat és gazdálkodókat a társulati hozzájárulás további megfizetésétől. Idéntől a vízgazdálkodási társulások kezelésében és üzemeltetésében lévő vízi létesítmények fenntartására 4,6 milliárd forintot, vízügyi feladatokra további 348 millió forintot szán a központi költségvetés. Azt azonban még senki nem tudja, mennyi jut ebből a jelenleg csak nyomokban létező vízvédelmi rendszer kiépítésére, és mennyi a tűzoltó munkában elvégzendő feladatokra, például a korábbi vízelvezető árkok használhatóvá tételére.
A városvezető beszél arról is, hogy a környéken állandósult belvíz csak egyike a megoldásra váró problémáknak. A válság óta a helyi adóbevételek csökkentek, a rászorultak száma egyre nő, és ezt nincs miből kompenzálni. Két nagy adófizetőjük van, a vízerőmű és a börtön. Az időközben drágának és pazarlónak minősített PPP-s beruházásban (amikor az állam és a magántőke működik együtt egy projekt kivitelezésén) átadott tiszalöki börtönhöz az önkormányzat ingyen adta a területet, azzal a szándékkal, hogy új munkahelyeket teremtsen. Jelenleg 50-60 tiszalöki dolgozik a létesítményben. Többre számítottak, de esetenként azt is tapasztalták, hogy sokan nem feleltek meg, vagy nem vállalták be a hivatásos állományba kerüléssel járó kötöttségeket.
"A környékhez hasonlóan Tiszalökön is az építőipari és mezőgazdasági idénymunka a legelterjedtebb" - mondja. Az idénymunkások és a harminc kilométeres körzetben, Tiszavasváriban, Nyíregyházán, Tiszaújvárosban elérhető munkahelyekre, gyakran négy műszakos munkába járók általában minimálbér körüli összeget keresnek. Emellett nagy, az országos átlag másfélszerese a környéken a munkanélküliség. "A legérintettebb az alacsonyan kvalifikált réteg. A közmunkaprogramban látom, hogy egy klasszikus értelemben vett munkahelyen, ahol csak a valódi teljesítményt ismerik el, ezek az emberek 80 százalékban nem tudnák megállni a helyüket." A közel hatezres városban a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, amelynek intézményhálózatába egészségügyi központ, könyvtár, művelődési ház, óvoda, általános iskola, középiskola tartozik. "Intézményeinkben a prémium, a ruhapénz már elfelejtett fogalmak. Ami adható, azt mi már évek óta nem adjuk, mert nincs rá lehetőség" - állítja a városvezető.
Az egymilliárd forintos költségvetésű város aktuális működési forráshiánya évről évre 40-60 millió között mozog. Az önkormányzat 2008-ban, még a gazdasági válság előtt kötvénykibocsátással próbált magán segíteni. Ipari park létesítéséhez földeket vásároltak, de egyelőre nincs érdeklődés a közművesített ipari területre, a hiteltörlesztést azonban fizetni kell.
Tolvajok
A munkanélküliségből adódó szegénység mellett a legnagyobb feszültséget az elmúlt években folyamatosan romló közbiztonság, a mindennapossá váló betörések, besurranások jelentik Tiszalökön. Korábban háziállatokat vittek elsősorban, mostanra a tolvajok garázsokba, műhelyekbe törnek be, és kéziszerszámokat lopnak. A rendőrség havonta küld erősítést a helyi rendőrörsnek, vagy a Nyírbátorban állomásozó készenléti egységeket irányítják át. Egy alkalmanként a helyi polgárőrségnek segítő férfi azt mondja, rendkívül jól szervezetten, összehangoltan működnek a tolvajok, és a helyzetet súlyosbítja a Tisza másik oldaláról, a Takta-közből érkező bűnözők megjelenése. "Nyilván az információt innen kapják, és ez fordítva is igaz, egymásnak adják a címeket, és órákon belül eltüntetnek minden nyomot. A szerszámok mellett alumínium gázkéményt és trafókat is leszednek, feldarabolva, összepréselve viszik a fémkereskedőkhöz. Annyira magas szinten működik a fémlopás és az eltüntetés, hogy a rendőrség tehetetlen" - panaszolja az alkalmi polgárőr, aki szerint míg korábban szinte csak a romákhoz voltak köthetők az effajta bűncselekmények, különösen a fa és a környéken oly népszerű elektromos kerékpárok lopása, addig ma már mindez nem nemzetiség-, hanem szegénységfüggő.
A jelenleg 30 főt foglalkoztató közmunkaprogramban öten napi nyolc órában az önkormányzathoz tartozó csatornarendszereket és azok környezetét takarítják. A jeges árvíz tarolta ártéri erdőkben kitermelt és összegyűjtött alacsony fűtőértékű akácot naponta másik család kapja. Ezzel igyekszik a hatóság valamelyest megfékezni a magántulajdonú erdőkben és a vízügyi igazgatóság erdeiben egyre nagyobb mértékben elszaporodó falopást.
Az ártéren és a közterületeken dolgozók kevésnek találják a közmunkát, pedig mint mondják, csak az árvíz- és belvízvédekezés több évre való feladatot adna. Szerintük a katasztrofális vízügyi helyzet megszüntetésének legolcsóbb módja az lenne, ha közmunkásokkal mindenütt kitakaríttatnák és kimélyíttetnék a jelenleg nagyon magasan lévő ártereket. És persze a tulajdonosokat törvény kötelezné, hogy a régi rend szerint a földjeiken építsék meg a legtöbb helyen beszántott vízelvezető csatornarendszert, amelyen keresztül a belvíz a vízgyűjtő területekre vezethető.
