2019 végére létrejöhet az új gázszállítási útvonal Magyarországra, újságolta el boldogan Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek július 5-én. Szijjártó azt is hozzátette, hogy „a mai napon energiabiztonság, nemzetbiztonság és a gazdaság szempontjából is nagyot léptünk előre”.
Szijjártó alá is írt egy megállapodást Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérigazgatójával, e jeles eseményről fotók is készültek. A hírt az orosz állami gázmonopólium is közhírré tette, szóval valóban fontos, ám kevéssé titkos eseményre gondolhat az egyszeri hírolvasó.
Nézzék csak, itt írják alá az MTI fotóján:
| ||
Azonban.
Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja szerette volna megtudni, pontosan mit is írt alá e két jeles férfiú. A külügy azonban megtagadta az adatok kiadását, írja a 24.hu, mondván, nem együttműködési megállapodást írtak alá. A papír, amit szignált Szijjártó és Miller, valójában egy tervecske, egy road map, olyan kis semmiség, egy jogilag nem kötelező érvényű, jogokat és kötelezettségeket meg nem állapító, közpénzfelhasználásra számot nem tartó kis papírka csupán.
Azt is hozzátették, hogy a Gazprom és a Magyar Földgázkereskedő Zrt. között nemzetközi szerződésnek nem minősülő magánjogi szerződés jött létre. Az viszont magánjogi szerződés, nincs a minisztérium birtokában, de ha lenne se adnák oda az ellenzéki pártnak.
Az LMP új adatigénylést adott be, ezúttal a road mapet szerették volna elkérni, de jött az újabb csavar: megváltozott a dokumentum típusa. A megvalósíthatósági terv hirtelen döntés-előkészítő anyaggá vált, így nem lehet kiadni a nyilvánosságnak.
Mint írják, a kikért „jogi kötő erővel nem bíró megállapodások a fenti tárgykörökben folyamatos döntéseket generálnak, így a döntési folyamat nem zárult le, a kért adatok döntés-előkészítés tárgyát képezik”.
Folyamatos változás, folyamatos döntések, folyamatos titkolózás. Talán nem kéne kíváncsiskodni sem, ugye?
