Az idei dinnyeügy június közepén kezdődött, amikor Simonka György fideszes országgyűlési képviselő, a Magyar Dinnyeszövetség Közhasznú Egyesület elnöke megkereste a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) vezetését azzal, hogy védeni kellene a hazai termelőket, mivel a rendkívüli hőségtől egyszerre beérő gyümölcs miatt dömping várható a piacon. Információink szerint ekkor Simonka már tudott arról, hogy hatalmas, a hazai dinnyefogyasztás akár felét is lefedő importszállítmány várható júliusban, ami nyilvánvalóan rontotta volna a hazai felvásárlók és értékesítők (e szektor része a képviselő vállalkozása is) érdekeit. Az agrártárca összehívta a nagy kereskedőcégek képviselőit, és elérte, hogy a dinnyeszezon egésze alatt ne csökkenjen az ár kilónként 99 forint alá. Ez már elsőre is kartellezésnek tűnt, és az is volt, amit maga Budai Gyula erősített meg, amikor egy gazdafórumon kijelentette: "Igen, kartelleztünk, a magyar termelők érdekében. (...) A Gazdasági Versenyhivatal is azt mondta, hogy én kartellezek. Igen? És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?"
Bátor visszavonulás
Egy bejelentés nyomán a versenyhivatal (GVH) vizsgálatot kezdett az ügyben, amelybe a kényszeralkuba vont kereskedőcégek - az Aldi Magyarország Élelmiszer Bt., az Auchan Magyarország Kft., a CBA Kereskedelmi Kft., a Lidl Magyarország Kereskedelmi Bt., a Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. és a Tesco-Global Áruházak Zrt. - mellett bevonta a Magyar Dinnye Szövetség Közhasznú Egyesületet, valamint a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsot is. Ám szeptember elején a GVH antitrösztirodája arról értesítette a bejelentőt (akinek a személye e pillanatban ismeretlen), hogy nem vizsgálódik a VM ellen a dinnyekartell gyanújában. A GVH megítélése szerint a versenytörvény hatálya nem terjed ki az állami szereplőre. Hogy az államot képviselő főtisztviselő a kereskedőkkel folytatott alkuban netán fölvetette-e az esetleges ellenállás lehetséges retorzióját, arról csak pletykák vannak, amikből természetesen mi egyetlen szót nem hiszünk el. E pletykák szerint a miniszteriális tényező fokozott tisztiorvosi, élelmiszer-biztonsági, adóhatósági ellenőrzéseket helyezett kilátásba a vonakodó cégeknek.
Simonka szerint a GVH döntése teljesen rendjén van. Fazekas Sándor szakminiszter is helyeselte az ügyben történteket. "A kormány korábban már fellépett a magyar tej és dinnye védelmében, illetve ősztől a magyar alma érdekében is promóciós kampányokat folytat majd. Újra egyeztet a piaci szereplőkkel és a termelőkkel" - mondta egy rádióműsorban. Budai Gyula is aktivizálta magát újra: személyes közbenjárásával elintézte azok ügyét is, akik léalmát (is) termelnek, és az átadási ár esetleges csökkenése miatt most pánikbetakarításba kezdtek. A legnagyobb hazai feldolgozóval történt egyeztetése nyomán november végéig elvileg tartósan megmarad a jelenlegi bruttó 35 forintos kilogrammonkénti átvételi ár. Hasonló lépésre serkentette a többi kisebb céget is. A léalma kelet-európai átlagos piaci felvásárlási ára amúgy nem haladja meg az 5-8 eurócentet (16-22 forintot). Arról is egyezség született, hogy a nagy kereskedelmi üzletláncok rögzített árhatárokon belül fogadjanak be a szabolcsi almából úgynevezett "vödrös" kiszerelésű árut, amit karácsonyig polcon kell tartaniuk.
Mindez egy államtitkár személyes közbenjárására.
A történetből két dolog nyilvánvaló. Az egyik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal immár csak bátortalan jelzésekre képes, az elvileg független hivatalnál a politikai hatalom lazán eléri, amit akar: dinnyeügyben például azt, hogy ami jog és forma szerint egyértelmű visszaélés, az nemcsak megmagyarázható, de "jogos" is legyen. Ráadásul a kormányzat egyre erőteljesebben kíván élni az úgynevezett szervezett áreltérítés módszerével - és innen már csak egy lépés a közvetlen árszabályozás. (Ami például jelenleg a lakosság millióit érintő közműdíjak ügyében - a korábbi liberalizációs ígéretek ellenére - konokul érvényesül a jövőben is: az állam megmondja a szolgáltatónak, mennyiért adhat gázt, villanyt, vizet, oszt' ebből jöjjön ki. Ezt konkrétan bele is mondta a Napi Gazdaság "Átalakuló energiapiac" című rendezvényén Tilesch Péter energiahivatali főosztályvezető a résztvevők szemébe.)
Erőteljesen, óvatosan
Egyes pesszimista elemzések szerint az élelmiszerárak egy éven belül akár 15-20 százalékkal is megemelkedhetnek. Ennek persze gátat szabhat a kíméletlen kereskedelmi verseny - már ha az állam közbe nem szól. Az uniós versenyjog az állami beavatkozást kizárja, de a honi kormányzati fejekben a jelek szerint egyre kontúrosabb a közvetlen árszabályozási rendszer kialakításának igénye. E szándékok megvalósításában a GVH könnyen statisztaszereplővé válhat, hiszen elnökének (Juhász Miklós) a Népszabadságban tett minapi nyilatkozata szerint "a mezőgazdaságot illetően a versenyjog nagyobb empátiával kezeli a termelőket, mint más piaci szereplőket. Az agrárium speciális terület, ahol egy sereg olyan kiszámíthatatlan tényező van - árvíz, időjárás -, ami kockára teszi a termelők sikerét. Ezért e téren a versenyjog megenged bizonyos magatartásokat, amelyeket egyébként szankcionál. Az árrögzítés és a piacfelosztás azonban itt sem megengedett. Fontos azonban, hogy a termelők támogatása a jogszabályokkal összhangban történjék (...). A folyamat végén ugyanis ott van a fogyasztó, aki a lehető legkedvezőbb áron szeretne hozzájutni jó minőségű termékhez. Gyakran abból adódik a probléma, hogy nem tudják: mi nem arra vagyunk, hogy egyéni sérelmeket megoldjunk."
E diplomatikus mondatok fordítása a következő: ha újra agrárügyi árszabályozásba fogna a vidékfejlesztési tárca, akkor a GVH nagyvonalú lesz. Amire a versenyhivatali vezetésnek jó oka is van: egyes hírek szerint ugyanis készült egy olyan törvénymódosítási javaslat, amely a GVH jogkörét erősen csorbítaná, különösen az alapvető élelmiszerek kategóriájába sorolt árucikkek esetében. A hivatal cáfolja, hogy lenne ilyesfajta előterjesztés. Lapunk úgy tudja, hogy bár nem készült kodifikált törvényjavaslat az ügyben, a gazdasági tárcához átkerült egy olyan feljegyzés - Fazekas miniszter ellenjegyzésével -, amelyben "jogegyeztetési vizsgálatot" javasoltak a témában.
Ami a lényeg: valahogy piszkálgatni kell az árakat, mert nagyjából négymillió állampolgár közvetlen megélhetését veszélyeztetheti az említett mértékű élelmiszerár-infláció. Amit csak az idei évre nézve júliusban már több mint 6 százalékra mért a Központi Statisztikai Hivatal. A politikai szempontból mindenképpen árstabilizációban érdekelt kormányzat tehát nagyobb gazdaságszabályozási mozgástérhez kíván jutni, és ehhez törvényes hátteret akar magának teremteni. Eddig a termelők érdekében avatkozott be főként, a közeljövőben viszont elképzelhető, hogy a fogyasztók pénztárcáját védendő korlátozza felülről az árakat. Az alapokok jól ismertek: aszály, viharok, fagykárok és még számos más tényező, melyek miatt az élelmiszerpiacon legkésőbb január-februárra erőteljes kereslet alakul ki.
Rafináltan
A fogyasztói termékek árszabályozása valamilyen módon szinte minden országban része a gazdaságpolitikának - magyarázza Ivády András közgazdász, több nagykereskedelmi cég gazdasági tanácsadója. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam ezeken a piacokon közvetlenül lépne fel, ennél jóval finomabbak a gyakorolt technikák. Magyarország úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban. Az olaszok például jóval rafináltabb megoldást alkalmaznak akkor, ha közeleg a húsvét: kreálnak valamilyen nem létező juhbetegségveszélyt, és korlátozzák a külföldi (benne a magyar) bárányszállítmányok bejutását az országba, aztán széttárják a karjukat, mit tehettünk, ez volt az előírás. Ennek nyomán a belföldi állományok értéke rendre 25-30 százalékkal magasabb, mint amennyi a behozott áruval versenyeztetve lenne, így az olasz termelő végül is nyer az eljáráson. Hazánk is próbálkozott valami hasonlóval 2010 végén, csakhogy az ilyesmihez kellő gazdasági erő szükséges: az emlékezetes sertéshús-dioxin botrány második hetében Angela Merkel német kancellárnak egyetlen telefonja elég volt ahhoz, hogy a magyar szakhatóság visszavonja importkorlátozó intézkedéseit. Hasonló rendelkezés volt az úgynevezett másodlagos importellenőrzés bevezetése 2010 nyarán, amelynek szintén semmiféle érdemi eredménye nem lett, a külföldről behozott áruk mennyisége nemhogy csökkent volna, de azóta kismértékben nőtt is.
Vagyis ha a kormány a hazai termelők érdekében harcosan fellépő hatalom attitűdjét kívánja érvényesíteni, akkor a magyar átlagfogyasztó jár nagyon rosszul, amikor néhány hónap múlva az élelmiszerboltok árcéduláival szembesül. A szegényebb vásárlók érdekeinek védelmében pedig ugyanúgy kartellgyanús lépésekre kényszerülhet, mint a dinnyeügyben létrejött egyeztetés.
A gazdasági tárcánál dolgozó forrásaink szerint az elmúlt hónapokban a kormányzati körökben komolyan felmerült egyfajta "áregyeztetési intézmény" kialakítása. Például, hogy a tavaly bevezetett Erzsébet utalványra csak olyan áron lehessen értékesíteni adott árucikkeket, amelyet az - egyelőre megnevezetlen - új intézmény jóváhagy. Akadt olyan ötlet is, miszerint a hazai élelmiszer-termelő vállalkozások valamiféle visszatérítést kapnának cserébe azért, ha a "javasolt" átadási árakon belül értékesítik termékeiket. Ez a megoldás a jelenlegi európai uniós szabályok alapján a húsiparban gyakorlatilag elképzelhetetlen, hiszen a közösségi támogatási rendszer mindenféle közvetlen támogatást kizár. A hústermelők a szántóföldi gazdálkodáshoz adott normatív támogatások révén juthatnak csak közvetett támogatáshoz: hektáronként 60 ezer forinttal olcsóbban termel a kukoricában érdekelt paraszt, ennyivel lesz olcsóbb elvileg az előállított takarmány. Az uniós szabályok szerint a zöldség- és gyümölcstermeléshez sem adható semmiféle közvetlen támogatás, ellenben támogatják a termelők szervezett piacra jutásának kialakítását. Ez azonban nem kartellezés, mert a szubvenció csak térségi, illetve szakmai alapon jöhet létre, gazdasági érdekeltségek ebben nem játszhatnak vezető szerepet.
A jelek szerint ebbe a rendszerbe kíván belenyúlni a magyar kormányzat. Ha nem is a régi nevén, de újra létrejöhet a Központi Anyag- és Árhivatal. Ez a hatóság hajdanán többnyire január elsején örvendeztette meg a magyar lakosságot azzal, hogy "egyes fogyasztási termékek ára megváltozik". A szocializmus egyik alapintézménye arra volt kitalálva, hogy megteremtse az egyensúlyt a létező szocializmusban élők igényei, pénztárcáik és az elérhető javak beszerzési ára között. Gigantikus feladat volt ez, és megoldhatatlan: a KGST rendszere rögzített árakban gondolkodott, amiben a kitermelési viszonyoktól függetlenül mindig ugyanannyi volt a kőolaj ára, cserébe pedig messze érték alatt utazott a magyar alma a moszkvai üzletekbe. A keresetek és a tényleges piaci értékek köszönő viszonyban sem voltak egymással. E torz mechanizmus a '80-as évek végére kimúlt, mivel szabályozhatatlan és átláthatatlan volt.
Magyarország ma formálisan nyitott piac. Időlegesen el lehet téríteni a dinnye árát akár a fogyasztók, akár az importőrök kárára, de akkor ne csodálkozzunk, ha, mondjuk, a hazai húsipar termelésének 35-40 százalékát átvevő külföldi partnerek egyszer csak megállapodnak abban, hogy egy szolid kartellel kiszorítják áruinkat a piacaikról. Veszedelmes játék ez.
