Szőcs Géza szerint a migránsozás talán lebutított dolog, de az iskolázatlanokat ezzel lehet meggyőzni

  • narancs.hu
  • 2018. július 17.

Belpol

Mindig ünnep, amikor a volt államtitkár megszólal. Most is az.

Hosszú, számtalan kérdést érintő interjút adott a 24.hu-nak Szőcs Géza, Orbán Viktor főtanácsadója. Kultúrpolitika, Soros, külpolitika, MMA, propaganda, sajtóhelyzet – hogy csak pár témát említsünk.

Olvassák el az interjút, mert érdemes, és mert vannak benne a Szőcsre jellemző váratlan, már-már pszichedelikus gondolatfutamok is. Nekünk az a rész volt a kedvencünk Nagy József beszélgetésében, amikor a riporter a primitív migránsozásról kérdezte a KÖLTŐT, aki egész őszintén valami olyat mondott: ostoba módszer, de az ostobáknak jó lesz.

false

 

Fotó: MTI

Íme szó szerint, Szőcs a migránspropagandáról:

„Sokáig úgy éreztem, ez így kontraproduktív, biztos voltam benne, hogy az emberek belefásulnak az állandó migránsozásba, rosszabb esetben felingerli őket. De aztán idén áprilisban kiderült, nem jól gondoltam.”

Illetve:

„Amikor egy egész nemzetet kell meggyőzni, van, hogy azt csak lebutított eszközökkel lehet. (…)

Nem minden nemzettársunk magasan képzett politológus vagy esztéta, a kormányzatok megpróbálnak minden egyes választóra hatni, a leghatásosabbnak remélt eszközöket vetve be, hogy meggyőzzék őket, a tömegeket arról, mi a helyes.”

A teljes interjú itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.