Tavaly, 2013. december 4-én lépett életbe az a Fővárosi Közgyűlés hajléktalanokat érintő rendelete, amely jogellenesnek minősíti (bizonyos) közterületeken az életvitelszerű tartózkodást.
A jog kiterjesztésével, valamint a rendelet tartalmának az alaptörvénybe foglalásával egy időben, a törvény betartásához, az ügyek lefolytatásához szükséges némi jogszabály-módosítás is megtörtént, emellett újonnan kialakított kormányhivatalok létesítésére is igény mutatkozott. Az életvitelszerű, közterületen való tartózkodás szabálysértésének elkövetése esetén, a hajléktalanság mint sajátos élethelyzet miatt eljárás alá vont személyek számára alakítottak ki a Budaörsi úton, az egykori Márton Áron Kollégium területén egy épületet. Az intézmény létrehozására a közigazgatási és igazságügyi miniszter 31/2013. (XII. 2.) számú rendelete adott felhatalmazást, amely szerint az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése […] miatt indult szabálysértési eljárásban a […] járási hivatal az eljárást az erre kijelölt hajléktalanszállón folytatja le.” És bár úgy tudjuk, a magyarországi jogszabályok nem ismerik a „hajléktalanszálló” fogalmát, az AVM feltételezései szerint éjjeli menedékhelyekről és átmeneti szállásokról lehet szó. (Az AVM információi az előállítóról itt.)
| ||
Budapesten a Budaörsi úti intézmény szolgál arra, hogy előállítsák a hajléktalan embereket: 2013 novembere óta összesen 75 embert büntettek meg azért, mert nincs hol laknia, közülük 15 személyt állítottak elő a Budaörsi út 73–75. szám alatti intézményben. A kormányhivatal az iroda fenntartására 2013-ban 2 millió, 2014-ben pedig 22 millió forintot fordít, míg országszerte az összes járási hivatal működtetésére a kormány 2013-ban 20 millió, 2014-ben 226,8 millió forint pluszforrást különített el. Ez azt jelenti – anélkül, hogy moralizálnánk –, hogy a kormány az állampolgárok vegzálására költ sok millió forintot ahelyett, hogy a szociális ellátás vagy a lakhatás problémájának megoldásával foglalkozna.
Lakhatást, ne kitiltást!
Egészen irracionális rendőri készültség mellett tiltakozott – békésen, megfontoltan és rendkívül intelligensen, mint mindig – az AVM a hajléktalan emberek hatósági üldözése ellen. A Budaörsi úton az otthontalanok előállítására szolgáló épület előtt követelték az intézmény bezárását, valamint a közterületi hajléktalanságot büntető törvény eltörlését. A helyszínre közel 50 érintett és szimpatizáns érkezett – közösen a Móricz Zsigmond körtértől busszal vagy biciklivel, vagy már korábban a rendezőket segítve egyénileg, esetleg a „világvége helyszín” miatt picit késve. Az akció az előállító épület előtt kezdődött, ahol egy festett zárkatranszparenst állítottak fel, amely ábrázolt személyeinek feje helye lyukas volt, a nyílásokba egy-egy érintett dugta a fejét. Míg az otthontalanok által tartott beszédek elkezdődtek, az AVM szimpatizánsai egy 15 méter hosszú sárga molinót feszítettek ki az épület drótkerítésére, ezen az állt: Zárka helyett bérlakást! Egy-egy rövid beszédet követően a Bennfentes Kívülállók Közkórusa énekelt több saját dalt, majd Erdős Virág elmondta, azért nem a Van egy ország című versét olvassa fel, mert van egy másik, amely jobban kifejezi a jelenlegi helyzetet. „A legszomorúbb az, hogy az abszurd törvényhozói attitűd mára polgárjoggá nőtte ki magát” – mondta a költő. A Szóljatok légyszi című verset – amely végül elhangzott – a düh, a harag és az elemi felháborodás szülte. Ezt követően lehetőség volt a hangosbeszélőn keresztül hangot adni az üggyel kapcsolatos véleményeknek, de krétázás formájában, az épület előtti aszfaltra rajzolva is lehetett üzenni. Közben besötétedett, fáklyákat gyújtottak és a figyelemfelhívó esemény zárásaként a Bennfentes Kívülállók Közkórusa eldalolta még a közismert Nincsen apám, se anyám kezdetű József Attila-verset, az Erdő mellett nem jó lakni című népdalt, és a külön, erre az alkalomra komponált énekek egyikét.
| ||
a Az esemény során az AVM tagjai üzentek azoknak a szolidaritásukat kifejező városoknak és szimpatizánsaiknak, akik – 3 földrészen, öszesen 14 városban – felléptek a hajléktalanság magyarországi kriminalizációja ellen, így a világ több pontján (Bangkokban, Bécsben, Essenben, Lisszabonban, Berlinben, Brüsszelben, Dublinban, Kolozsváron, New Yorkban, Párizsban, Prágában, Isztambulban és Londonban) a magyar külképviseletek (nagykövetség, konzulátus) előtt tiltakoztak.
Az üzenet így szólt: „Köszönjük!”
