Sztrájk a Malévnál: Félig sem szerelem

  • - kr -
  • 2001. február 15.

Belpol

Nem mondhatnánk, hogy túltaktikázták volna magukat a sztrájkolók a Malévnál. Múlt hét elején az anyavállalat azt mondta: 7 + 2 százalékos béremelés, és pókerarcot öltve ehhez tartotta magát egészen péntekig, amikor szomorúsággal vegyes pókerarccal belengette: kész, vége, bezár a bazár.
Nem mondhatnánk, hogy túltaktikázták volna magukat a sztrájkolók a Malévnál. Múlt hét elején az anyavállalat azt mondta: 7 + 2 százalékos béremelés, és pókerarcot öltve ehhez tartotta magát egészen péntekig, amikor szomorúsággal vegyes pókerarccal belengette: kész, vége, bezár a bazár.

A aeroplexes szerelők büszkén azzal kezdték, hogy 15 százalék. Aztán pénteken egy kicsit megrettenve, de határozottan bemondták: na jó, legyen 7 + 2, ám feltételeket szabunk. Hegedűs Tamás, a Repülőgép Műszakaiak Független Szakszervezetének ügyvivője szerint számítottak arra, hogy előbb-utóbb leáll a forgalom. Hiszen ebben áll az erejük.

Az állami tulajdonú Malév Rt. - és a tulajdonában lévő Aeroplex Kft. - megszűnésével kapcsolatos hangok azonban a jelek szerint rendesen megzavarták a nyolcszáz sztrájkoló mérnököt és szerelőt. Egyelőre nem látni,

ki blöffölt nagyobbat

Az biztos, hogy nem egészen egy hét alatt tökéletesen világos lett mindenki számára: nemzeti vállalatunkat csak egy paraszthajszál választja el a működésképtelenségtől. Egy ilyen vállalatnál már az is nagy dolog, ha felszállnak a gépek; ennek pedig egyenes következménye, hogy a szerelőknek sem lehet stabil a helyzetük.

Múlt csütörtökön, amikor a Narancs ellátogatott Ferihegyre, egy neve elhallgatását kérő Aeroplex-mérnök még magabiztosan beszélt nekünk céljaikról, munkakörülményeikről. Akkor azt mondta: nem tartanak elbocsátásoktól, sőt egyre inkább szükség van rájuk. Tizenkét százalékos béremelés számukra elfogadható tárgyalási alap, és három okot nevezett meg, miért sztrájkolnak.

Ahogy ők látják, a Malév pár héttel ezelőtti sikertelen privatizációjának hátterében (egyetlen vevőt sem érdekelt a cég) részben az áll, hogy a Malév idehozta a Lufthansát, és közös vállalatot hoztak létre a repülőgépek karbantartására, szerelésére. A tervek szerint idén szeptemberben indulna a cég; a Malév a négy hangárjából kettőt be is vitt apportként a közös üzletbe. Informátorunk szerint repülőskörökben nem túlságosan szeretik a németeket "aggresszív, nyomulós" stílusuk miatt.

"Öngyilkosnak" látják a Malév gazdálkodását: nincs saját repülőgépe, hanem offshore cégein keresztül bérli azokat napi tízezer dollárért. A Malév flottájának, a 11 darab Boeing-737-esnek, a 3 darab Boeing-767-esnek és a 6 darab Fokker-70-esnek gyakorlatilag állandóan a levegőben kell lennie, hogy a vállalat anyagilag a felszínen maradjon. Nincs tartalék gép, illetve a Tupoljevek elvileg azok, de éppen most fogják leselejtezni őket.

A haramdik ok, hogy az Aeroplex nyereségét, ami tavaly mintegy hatszázmillió forint volt adózás után, lenyeli az anyacég. Méghozzá úgy, hogy a nyereségnek megfelelő karbantartási számlát meg nem fizeti ki nekik. A sztrájkolók különösnek tartják, hogy a Malévot mennyire nem segíti az állam: például a repülőtérre behozott alkatrészekre vámot kell fizetnie a cégnek, pedig a repülőtér vámszabad területnek minősül. Az is érdekes, hogy a Malév ugyanolyan feltételekkel kap tőlük szolgáltatásokat, mint egy nyugati légitársaság.

Forrásunk szerint Antal Erzsébet, a Malév vezérigazgatója minősíthetetlen hangnemet ütött meg, amikor a sztrájk kezdetekor azzal vádolta meg az Aeroplex dolgozóit, hogy rosszul dolgoznak, lopnak, némelyikük még autót is vett a lopott javakból. Szerinte az sem áll meg a lábán, hogy a szerelők a Malévból élnek jól. A nyereség ugyanis főleg a külföldi megrendelésekből folyik be, nem a Malévtól. Ehhez képest bérük alig követi az inflációt: nettó átlagbérük 80 és 150 ezer forint között mozog.

A sztrájk alatt

a Malév azzal próbálkozott, hogy a repülőgépek karbantartását más reptereken végeztesse el. Varsóban hajlandók voltak erre, Bécsben már kevésbé, de végül is mindegy volt, hiszen csak néhány napos haladékot szerezhetett magának a társaság. Péntek délután már minden Malév-gép állt. Egyrészt működött a szakszervezeti szolidaritás, másrészt nem tudták vállalni a sok megrendelést. A legutóbbi sztrájk alkalmával, 1993-ban a Malév külföldről hívott szerelőket, de azok, amint megtudták, hogy miért hívták Ferihegyre őket, azonnal visszafordultak. Ilyen trükkel most nem is próbálkozott a vállalat. A sztrájk 1993-ban három napig tartott, és teljes siker koronázta.

Hegedűs Tamás szakszervezeti vezető alapvetően most is elégedett az akcióval, még akkor is, ha bérkövetelésüket nem tudták érvényesíteni. Sikerült viszont bezsebelniük egy ígéretet két hangár felépítésére, és megállapodni abban, hogy áttérnek a repült óraszám utáni elszámolás rendszerére, azaz nem lehet elszipkázni tőlük a megtermelt nyereséget. Megígérték nekik azt is, hogy nem váltják le fél-másfél évente az Aeroplex vezetését, ami hosszú távon elég biztató - mondta.

Eredmény ez is.

- kr -

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.