Továbbra sem dőlt meg a tétel, miszerint arról lehet felismerni a választási költségvetést, hogy a következő évben választások lesznek. Jövőre nem szórják ugyan két marokkal a nép közé a pénzt, bár sokkal nagyobb baj akkor sem lenne.
A kormányfői széket tavaly elfoglaló Gyurcsány Ferenc rögtön a mandátuma elején kijelentette, hogy a választásokig a nagy reformok elindítását már nem ambicionálja. Meglepetést ezzel persze nem okozott, az államháztartás rendbetételét mifelénk a ciklusok elején sem szokás vállalni, nemhogy az utolsó harmadában. Igaz ugyan, hogy eddig a választások előtti osztogatásba és még annál is bőszebb ígérgetésbe bocsátkozó kormányaink rendre megbuktak, de semmi garancia nincs arra (hisz ki sincs próbálva), hogy az ezzel ellentétes cselekvést a választók többsége folytatásra méltónak ítélné. Ráadásul jövőre valószínűleg ismét szoros lesz a befutó, ezért érthető, ha komolyan utóbb sem merült fel, hogy szigorú költségvetéssel idegesítsék a szavazókat. Tavaszra azonban a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a ciklus végéig nem lesz elég a miniszterelnök sajtójárása: május elején ezért elkezdte bejelenteni a két héttel azelőtt meghirdetett 100 lépés program egyes elemeit.
Jön-megy
A kommunikációs, kampány-előkészítő szerepet is betöltő program így egyúttal a 2006-os költségvetés főbb kereteit is kijelölte, nagy meglepetésre ettől kezdve nem lehetett számítani. Az egyes lépések bevételcsökkentő és kiadásnövelő vonzata miatt a Pénzügyminisztériumban (PM) ekkor már az elődjénél nagyobb szocialista támogatással bíró Veres János aggódhatott.
A választási megfontolások mellett elméletileg a (többször átírt) konvergenciaprogramban vállalt hiánycsökkentés jelentette volna a vezérfonalat, na meg az "igazságosság". A hiány lefaragásának egyszerű és népszerűtlen módja az adóemelés (a 90-es években a nyugat-európai kormányok is ezzel indítottak), míg tartós eredményt csak a kiadási oldal még ennél is népszerűtlenebb strukturális átalakítása hozhat. Noha az unió számtalanszor Magyarország értésére adta, hogy ilyen moslék egyensúlyi helyzetben egy dolog egyáltalán nem juthat eszünkbe: adót csökkenteni, kormányunk mégsem tudta ezt megállni. Az ötéves adóprogram első esztendejében a normál áfakulcs 25-ről 20 százalékra mérséklődik, a személyi jövedelemadó legfelső kulcsa 38-ról 36 százalékra csökken, ezzel együtt a sávhatár is minimális mértékben emelkedik. A társasági adó 5 millió forintig 10 százalék lesz, az iparűzési adó leírható lesz a társasági adó alapjából, az egészségügyi hozzájárulás jövő novembertől végképp megszűnik, miközben emelkedik a minimálbér, s a 100 millió feletti ingatlanoknál megjelenik a luxusadó. Az így kieső 300 milliárd forinttal szemben a PM számításai szerint 100 milliárd "visszajön" a minimálbér emelkedése és az áfacsökkentés forgalomnövelő hatása miatt.
A kiadási oldal egyik legfontosabb változása a családtámoga-tási rendszer gyökeres átalakítása. Egyértelmű pozitívum, hogy évekig tartó tökölődés után szakít az "annak adjunk még többet, akinek amúgy is van" orbáni elvével, és az adókedvezményt (majdnem teljesen) felváltja a családi pótlék duplájára emelése, mely az önkormányzatok gyermekvédelmi támogatását is kiváltja. Összességében vagy 30 milliárddal több jut ide jövőre; a tízszázalékos növekedés a cirka kétszázalékos inflációval számolva tisztességes emelés.
Mivel így igazságos, és mivel telik rá, jelentősen növekednek a nyugdíjak: az öregségi 6,7, a rokkantsági 3,7, a hozzátartozói 2,6 százalékkal. Mindez a 13. havi nyugdíjjal és egy kis szociálissegély-emeléssel kijön plusz 156 milliárd forintból. A felsőoktatásban az állami intézmények támogatása és a hallgatói juttatások az ideinél tíz és fél milliárd forinttal igényelnek többet. Vannak nagyságrendileg kisebb, de összességükben jelentős kiadásnövekedések. Ilyenek a közmunkaprogramok, a nyugdíjasok távfűtési díjának támogatása, a hátrányos helyzetű tanulók támogatása (Útravaló ösztöndíjprogram), az '56-os forradalom 50. évfordulójának megünneplése, az energiafelhasználás hatékonysá-gának javítása stb. - összesen néhány tízmilliárdért. A PM kimutatásában az autópályák rendelkezésre állási díjának növekménye 27,4 milliárd forinttal szerepel, de hogy e téren milyen költség minek számít, mostanra élő ember meg nem mondja. A NATO-tagsággal összefüggő költségekre nem jut több, tehát nyomába sem érünk a kötelezettségvállalásnak. Néhány éve még adtunk a látszatra, s megemeltük a katonák tb-járulékát, hogy nagyobb legyen a főösszeg; mára nincsen mintha. A tárca a növekmények közé számítja az uniós költségvetésből származó pénzek emelkedését; apróság, de ez, ugye, nem a mi adónkból van, és még meg is kell szerezni. Az önkormányzatoknál mindent összevetve (átvállalt feladatok, csökkentések, emelések) két százalék a növekmény, azaz reálértéken ugyanott vannak, ahol idén, és ahol a part szakad. Strukturális reformok híján tehát a helyhatóságoknál továbbra is egyszerre lesz jelen a pénzhiány és a szemérmetlen pazarlás (az államháztartási átlagot messze meghaladó mértékű lopás más tészta).
Még egy lapáttal
A fő irányok ezek lennének, de mivel több százezer számnak egy részét tetszőlegesen lehet csoportosítani, mindenki ott lát veszteseket és győzteseket, ahol akar. Ehhez járul még, hogy az előirányzati rendet is addig rajzolják újra, amíg kívülállóként a jelen fázisban már nem lehet rajta eligazodni. Nem beszélve arról, hogy bázis alapú tervezésnél továbbra sem lehet tudni, hogy mi miért annyi, amennyi. A parlamenti vitára sem érdemes hagyatkozni, hiszen a politikai kommunikáció mostanra végérvényesen elvált a valóságtól: az ellenzék szerint például jövőre a családtámogatásban is kevesebb pénz lesz, rosszul járnak az "emberek" - pedig csak győzzük fizetni.
A kiadások visszafogására - mint már oly sokszor - csak a tárcák megszorongatásával volt mód. Mint azt Molnár Albert, a PM politikai államtitkára lapunknak kifejtette: "A minisztériumnak annyi lehetősége van, hogy egyfajta pénzügyi nyomást gyakorol az intézményrendszerre. De ha a politikai erők nem egyeznek meg abban, hogy mit helyeznek a politikán kívülre, akkor az ország fejlődését feláldozzuk a pontszerzés oltárán. Amíg ezekben nincs meg a konszenzus, addig nekünk arra van lehetőségünk, hogy pénzügyi noszogatással próbáljuk a jelenlegi rendszerben meglévő, korlátos hatékonysági elemeket a legjobban kihasználni."
A működési költségeiket az idén év közben csökkentett előirányzathoz képest is átlagban 10 százalékkal mérsékelték, és megszűnt az a 120 milliárd forintnyi pályázati alap, amelyből kizárólag hazai forrásból finanszírozott projekteket fizettek ki; csak azok maradtak, amelyekhez uniós társfinanszírozás járul. A korábbi PM-tárca alkudozások is elmaradtak: Gyurcsány Ferenc egyenként állapodott meg a miniszterekkel, hogy mekkora összegekkel gazdálkodhatnak. Ettől kezdve maguk dönthettek arról, hogy mit lépnek, hány embert küldenek el, s melyik feladatukat tolják el boldogabb időkre. Mindeközben nagyon szigorúan vigyáztak arra, hogy semmi se szivárogjon ki, hiszen az a tervek megvalósíthatatlanságának legbiztosabb módja: a tárcák vezetői egymás fejezeti főösszegeit sem ismerték, a teljes képet három-négyen látták át a PM-ben. "Tíz éve figyelem a kormányokat, de ennyire kézben tartott folyamatban még nem készült költségvetés" - fogalmazott az eseményeket közelről követő forrásunk.
Az így összeácsolt büdzsé hiánya 1583 milliárd forint lenne (a GDP-hez viszonyítva 4,7 százalék), az idénre (legutóbb) tervezett 1023 milliárddal szemben. A több mint 500 milliárdos növekmény nagy részét (230 milliárd) ráadásul az áfa- és az szja-csökkentés teszi ki, melyeknek tőkevonzó, versenyképesség-javító hatása nincsen. Az inflációt ugyan csökkenti, az előrejelzések szerint mintegy 2 százalékra, de hát ez az egyetlen maastrichti kritérium, amivel amúgy sem állunk hadilábon. Van benne némi kockázat is, mert ha az ellenzék csak egyetlen termék áremelkedését kiszúrja, akkor a sajtóhisztéria borítékolható. A vállalkozásokat terhelő adók mérséklése pedig minimális, a tb-járulék kulcsának csökkentése is leginkább 2007-től lesz jelentős. Az elsősorban a lakosságnak kedvező adóváltoztatásokat pedig nem osztogatásnak tekinteni igen nehéz. Nem meglepő, hogy az elemzők és a sajtóban megszólaló makroközgazdászok nem tudtak mit kezdeni a kormányzat azon mantrájával, miszerint nem választási költségvetés készült. A Kopint-Datorg harmadik negyedéves konjunktúrajelentésében úgy ítélte meg, hogy a jövő évi költségvetés tervezete "hosszú időre szakított az államháztartás konszolidálására vonatkozó törekvéssel", hiszen három olyan intézkedést - adócsökkentés, családi támogatások és szociális juttatások emelése, autópálya-építések felgyorsítása - zsúfol magába, amelyek közül még egyet is alig bírna el a jelenlegi állapotában. Az eredmény, hogy "a 2007-es költségvetést készítő kormánynak a most elhatározott osztogatásból kell visszavennie és újabb terheket kirónia, ha nem akarja, hogy a hiány kezelhetetlen mértéket öltsön".
Úgy nő, hogy csökken
Antal László közgazdász szerint nehéz megmondani a deficit mértékét, mivel akkora lehetőség van benne a trükközésre. A fő baj az áfacsökkentés keresletélénkítő hatásával van: "Ha a fogyasztás felé tolódik el a keresleti tényezők súlypontja, az pillanatnyilag nyilván sokkal nagyobb adóbevételt hoz, tehát átmenetileg a késleltető hatások elfedik, hogy ez rontja a gazdaság egyensúlyát és növekedési potenciálját. Hisz a fogyasztás öngerjesztő, miközben tartós növekedésgyorsító hatása nincs. Egyszer ez már 2001-2002-ben megtörtént, és csak nagy nehezen lehetett lefékezni a folyamatot. Ha ugyanannyi is a hiány, viszont gyorsabban nőnek a beruházások, lelassul a fogyasztás, dinamikus az export, akkor sokkal kevésbé beteg a folyamat. Most éppen az ellenkezője történik. Megnehezítjük a helyzetet, persze sokkal kevésbé, mint az 50 százalékos béremeléssel vagy a lakástámogatással, ami mellesleg azzal is jár, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága is csökken" - mondta lapunknak.
Az egyetlen mentőöv, amibe a pénzügyi kormányzat kapaszkodhat, hogy az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya jövőre 1,4 százalékkal csökken, tehát 2008-ig még elméletileg elérhető az euró 2010-es bevezetéséhez szükséges 3 százalék. Igaz, ebben a szerencse is közrejátszott, mely a jegybank alelnökének buzgóságában jelentkezett: emlékezetes, hogy finom figyelmeztetésére az Eurostat a vártnál csaknem egy évvel korábban, idén szeptemberben megvizsgálta az autópálya-építések elszámo-lását, amit nem talált rendben. Ez 1,9-2 százalékkal megdobta az idénre tervezett hiányt, ami az egyéb mellétervezésekkel együtt a konvergenciaprogramban vállalt 3,6 százalék helyett a PM szerint 6,1 százalék lesz (a magánnyugdíj-befizetésekkel korrigálva). Nagyjából lehetett tudni, hogy a trükk, miszerint az állam magának (bár költségvetésen kívüli szereplőnek) ad el félkész autópályákat, nem megy át, csak éppen ennek időpontja jött előbbre; választások előtt pedig jó érzés lett volna csökkenő hiányról beszámolni, a piaci szereplők is szeretik az ilyesmit. "Ott állt a király a József nádor téren, és meztelen volt. Annyi történt, hogy ezt egy cédulán ki is írták rá" - fogalmazott egyik forrásunk, aki szerint "ha valaki ezt komolyan elhitte, az vissza is adhatja a papírját". Mindenesetre a szükségből sikerült erényt kovácsolni. Jövőre ugyanis több autópálya-szakasz átadható állapotba kerül, azok államház-tartáson kívüli elszámolása szóba sem kerülhetett, tehát az idei mondjuk 4,2 százalékról csak egy komolyabb költségvetési lyuk elfedésével lehetett volna csökkenést kihozni. Ez történhetett volna hasonló (például ingatlan-) trükkökkel vagy a jól bevált fölé- és alátervezésekkel. Nem csoda, hogy a kormányoldal a kínálkozó kommunikációs lehetőségek (gonosz, Fidesz-vezérelt jegybank) kiaknázá-sa után hamar túltette magát az ügyön, mondván, ez csak elszámolási kérdés, felejtsük el.
A hiány csökkentése az utóbbi években amúgy is speciális forgatókönyv szerint zajlik. Év közben kiderülnek a korábbi turpisságok, ezért az előző évi hiányt utólag meg kell emelni, emiatt viszont az az évi, többször felemelt hiánycél annál már kisebbnek tűnik, mígnem utoléri azt. Ekkortól célszerű a következő évi hiánycélt emlegetni, ami eleinte kisebb, majd megemelkedik és így tovább. Most azonban az autópályatrükk lelepleződésével mód nyílott e folyamat megszakítására; a pénzügyi kormányzat megengedhette magának, hogy reális bevételi és kiadási tervszámokat készítsen, és ezt még hiánycsökkentésnek is eladhatta. "Jövőre tényleg teljesülnek az előirányzatok. Tudom, mindig mindenki ezt állítja, erre csak azt lehet mondani, hogy majd nézzék meg"- bizonygatták lapunknak szinte egybehangzóan a pénzügyminiszter és a kormányfő környezetében. Tény, hogy a költségvetési törvény tervezetét véleményező Állami Számvevőszék is úgy találta, hogy a korábbiaktól eltérően nincsenek igazán nagy kockázatú bevételi előirányzatok. Egyelőre kérdés ugyan, hogy el kell-e számolni jövőre és az azutáni évben a Gripen-beszerzéseket: ha igen, akkor az 0,5-0,5 százalékkal megemeli a hiányt, de csak egy-szeri hatása van. A magánnyugdíj-pénztárak miatti kiesést viszont jövőre még 80 százalékkal lehet figyelembe venni, ez évente 20 százalékkal csökken, és 2010-re elfogy - hatása tehát tartós.
Kockázatközösség
A törvényt december 19-én fogadja el a parlament. Eddig már több mint 800 módosító javaslat érkezett - a korábbi évek alapján lesz ez még több ezer is, de érdemi változtatás már nem valószínű. A koalíciós pártok amúgy is fogadalmat tettek, hogy hiánynövelő módosításokkal már nem borzolják tovább az idegeket, tehát csak átcsoportosítások várhatók. Ilyen például, hogy a bíróságoktól elvesznek 19, az ügyészségtől 4,3 milliárd forintot (ők elvileg maguknak tervezik a költségvetésüket), és ennyivel megtoldják a lakástámogatásokat. Választások idején rettenetesen megugrik az elkerülő utak és sportcsarnokok építése utáni vágy; a Fidesznek meg régóta kedvelt szórakozása az is, hogy választókerületi képviselőik előállnak a "kellene még tíz rózsa a nyugdíjasotthon elé" jellegű kívánságaikkal, hogy a kampányban majd elmondhassák: a szocialisták nem támogatták. (Legendás eset volt, amikor néhány éve egy alföldi város szocialista képviselője papírt akart kapni arról, hogy ő tényleg kért 10 milliót az elkerülő úthoz, csak leszavazták.) A megbolonduló frakciók rémétől vezettetve a kormányoldali módosító javaslatokat még először a kormány is megtárgyalja, bár sosem lehet kizárni azt, hogy később a frakció mégis leszavazza. Ez történt legutóbb is: bár az uniós szabályokkal ellentétes, és a különbözetet nyilvánvalóan kamatostul kell majd visszafizetni, a szocialista képviselők nem támogatták a telefonszámla áfatartalmának csökkentését - a fideszes képviselők pedig rutinból szavaztak ellene, bár helyeselték az indítványt.
Teljes szakmai konszenzus van abban, hogy az elaggott egészségügyi, oktatási, közigazgatási és önkormányzati rendszerekhez hozzá kell nyúlni, a jelenlegi költségvetés azonban az elmúlt öt év után erre adott még egy hatodikat is. Az ÁSZ-jelentés megállapítja, hogy a nagy ellátórendszerekre fordított kiadások aránya a létszámcsökkenések dacára változatlan, tehát a jelenlegi struktúra működése egyre többe kerül - ezek minőségéről pedig mindenkinek vannak tapasztalatai. Gyurcsány Ferenc és Veres János bármely tetszőleges nyilatkozatában megtalálható a magyarázat: nincs meg a szükséges politikai-társadalmi konszenzus, azaz - fájdalom - mindezt nem mondhatjuk el a választóknak, majd talán jövőre.
Abban viszont egyetértés van, hogy bárki kormányozzon is 2006-ban, annak nyáron bele kell csapnia a lecsóba. Bár az önkormányzati lobbi - elsősorban a szocialistáknál - igen erős, ezért elképzelhető, hogy a legtöbb reformtervvel csak egy év múlva találkozhatunk. Feltételezhetően annál többet addig Brüsszelnek sem tud ígérni a kormány, mint hogy most már tényleg, csak még egy kis türelmet kérünk. Az euróövezeten kívül jogszabály és precedens híján szankciókkal nemigen kell számolni, de ha egy fórumon akár csak egyetlen euró visszatartása mégis komolyan felmerül, vagy valami hiba folytán elszalad a forint árfolyama, akkor a jelenlegi koalíció pártjainak már el sem kell indulniuk a választásokon.
