Zombor Gábor volt egészségügyi államtitkár távozása

Tapaszok a nyílt törésre

Belpol

Nagy tervek, kevés forrás, demonstrációk és az ágazati dolgozók által elismert, hitelesnek tartott politikusi személyiség. A kórházigazgatóból lett egészségügyi államtitkár, a volt kecskeméti polgármester Zombor Gábor kormányzatban töltött időszakát vizsgáljuk.

Szeptember elseje óta nincs az egészségügynek államtitkára, miután Zombor Gábor augusztus 27-én bejelentette, hogy személyes és családi okok miatt augusztus 31-vel felmentését kéri, és ezt Balog Zoltán miniszter teljesítette. Bár Zombor szívproblémájával indokolta lépését, rögtön elindultak a találgatások, mi más lehet még a háttérben.

A kórházak konszolidációja miatti kritikák? Az egészségügy reparálását célzó Zombor-csomag áprilisi visszadobása? Túlságosan meg volt kötve a keze? Esetleg a fekete ruhás ápolók tiltakozásán elhangzott szolidáris mondata („önöknek mindenben igazuk van”) miatt kellett mennie? Többek szerint felállították, mások szerint a hitelességét csak a távozásával tudta megőrizni. Spekulációk helyett lássuk 14 hónapnyi államtitkárságának eredményeit és kudarcait – többet elárulnak, mint gondolnánk.

Nagyot akart

Zombor 2014. június 12-én vette át államtitkári kinevezését. Néhány héttel később felszólalt a hálapénz ellen, és az egyik legfontosabb teendőnek a paraszolvencia rendszerének felszámolását nevezte meg. A bérrendezést, a háziorvosi praxisok ügyét és a kórházak konszolidációját ugyancsak fontosnak tartotta.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) fenntartotta kórházak adósságállománya idén márciusra elérte a 83 milliárd forintot, ezért áprilisban a kormány 60 milliárd forintot különített el arra, hogy minden kórházi beszállító megkapja elmaradását. Az összeg azonban csak arra volt elég, hogy a kórházak tartozása 45 milliárdra csökkenjen (a különbség a folyamatos eszközvásárlás miatt áll fenn); több kórház lenullázta ugyan az adósságát, de a budapesti Honvédkórház még így is 1,2 milliárd mínuszban van (márciusban ez még 4,8 milliárd volt). Szakértők szerint legalább kétszer ennyi forrás kellene a kórházak pénzügyi stabilizációjához, Zombor azonban nem tudott többet szerezni. „Rossz az egész folyamat, meg kellene fordítani: a kormány ugyanis nem előre ad pénzt a kórházaknak, így ösztönözni sem tudja őket a körültekintőbb gazdálkodásra. Ez rengeteg kárt okoz. Ha a kormány és a kórházak megállapodást kötnének, hogy a kapott többletforrásért cserébe mit kell nyújtani, sokkal jobban működne a rendszer” – mondja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, aki szerint a kormány 2010 előtt is tudta, hogy legalább 100 milliárd forint hiányzik az egészségügyből. Sinkó Eszter a helyzet drámaiságát annak fölidézésével érzékeltette, hogy 2002-ben, az első kórházi adósságkonszolidáció során még csak 3 milliárd forinttal támogatták az intézményeket, és akkor már azt is kezelhetetlen adósságnak érezték – most meg 60 milliárd sem volt elég.

Zombor intézkedéseinek egy másik sarkalatos pontja az államtitkárság által béremelésnek, az ágazatban dolgozók szerint inkább csak bérkiegészítésnek mondható intézkedés lett. Ez azonban tüneti kezelés, mivel csak az ágy mellett dolgozó ápolókra vonatkozik (magasabb délutáni és éjszakai pótlékot kapnak). A pótlék nem növekedett, most azonban be­építik az alapbérbe (eddig nem így volt), így mindenki jól jár, aki ügyeletet vállal. A szakdolgozók és az orvosok bérének növelésére összesen 5,3 milliárd forintot adott az állam, a szakorvosjelölteknek pedig 9 milliárdot – nem kis bérfeszültséget okozva ezzel az orvosok között. A fiatalok ösztönzése és itthon tartása természetesen fontos feladat, ahogyan a rezidensek ösztöndíját és a majdani szakorvosi bérüket is össze kellett hangolni – így viszont a rég a szakmában tevékenykedő orvos bére nem lesz sokkal magasabb, mint a pályakezdőé. „A bérkiegészítés mindig jó, de érdemi hatása egészen addig nem lesz, amíg az egészségügyi dolgozók bére nem kerül a jövedelmi skála első három helyének valamelyikére. Ezzel a béremeléssel annyit értek el, hogy az elvándorlást kissé lelassították” – mondja Falus Ferenc volt országos tiszti főorvos.

Sinkó Eszter szerint éppen a rezidensek jelzéseinek komolyan vétele volt Zombor legnagyobb és legpozitívabb változtatása: az, hogy a fiatal szakorvosoknak jövőre 270 ezer forintos nettó bért szerzett, jelentős előrelépés. „A nővérek mellett is kiállt, de ebben az esetben a kormányzat elszántsága kisebb volt, ami akár érthető, hiszen erre több forrást kellene elkülöníteni. Ha a 65 ezer nővér fizetését havi 20 ezerrel növelnék, az 20 milliárd forint lenne. De amekkora baj van nővérvonalon, még azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy két év alatt 50 ezerrel emelnék a bérüket, mert erre kell 50 milliárdnak lennie a kincstárban.”

Miután – főként finanszírozás híján – sorra dőltek be a kezdeti nagy tervek, Zombor a kisebb, ám a betegek szempontjából fontos ügyekre kezdett koncentrálni. Megpróbálta meg­gátolni a közkórházak fizetős részlegeinek további terjedését, és létrejött az új alapellátási törvény is, amely többek között a háziorvosok elöregedésére és elvándorlására igyekszik megoldást kínálni; a kritikusok szerint azonban hiába az erre szánt évi tízmilliárd plusz, ettől még nem éri meg jobban praxist venni. Az új stratégia jegyében került sor a várólisták hosszának korlátozására, vagy a daganatgyanús betegek két héten belüli CT-, MR- és laborvizsgálatának szorgalmazására. Falus Ferenc szerint azonban a valóság nem ennyire szép: mire ugyanis a páciens eljut a megfelelő szakorvoshoz, aki CT-re vagy MR-re küldené, sok idő eltelik, tehát ezen is gyorsítani kellene.

A fenti ügyekben mindezekkel együtt is volt valamiféle előrelépés: nem így a hálapénz felszámolásában, vagy a forráselosztás átalakításában, amely az egészségügyi ellátás regionális különbségeit lett volna hivatva kiegyenlíteni. A tervek szerint idén áprilisban került volna a kormány elé a Zombor-csomag – amely ­leginkább az adósságkezelésre koncentrált –, ezt azonban egyszerűen levették a napirendről, az Origo információi szerint Lázár János és a Fidesz-frakció egy része torpedózta meg az anyagot. Indoklásuk kimondatlan lényege az volt, hogy Zombor elképzeléseire nincs pénz. Az államtitkár pozícióvesztéséről akkoriban röppentek fel az első hírek.

Kiállás

„Önöknek mindenben igazuk van” – mondta Zombor Gábor az egészségügyi dolgozók május 12-i demonstrációján, több ezer ember előtt. „Amikor kimondta ezt a mondatot, összenéztünk és tudtuk, hogy eddig tartott a működése. Rettegtem, hogy tényleg fel fog állni, de azt gondoltam, ha ő egy igaz ember, megteszi, ha kell. Én is ezt tettem volna” – mondja Sándor Mária, a fekete ruhás nővérmozgalom elindítója, aki, miután Zombor bejelentette lemondását, szolidaritásból ő is lemondott kamarai tagságáról, és segédápolóként folytatja tovább munkáját. Zombor személyében szerinte az egészségügyért tenni akaró utolsó hiteles ember távozott. (Sándor Máriával készült interjúnkat lásd: „Az életem árán is”, Magyar Narancs, 2015. augusztus 19.) A tavasszal indult szakdolgozói tüntetések nyomán egyeztetni kezdtek a szakszervezetek, a kamarák és az államtitkárság, a májusi demonstráción pedig Zombor vette át a követeléseket tartalmazó petíciókat. „Én tényleg egy utolsó senki vagyok, mégis odaengedett a tárgyalóasztalhoz, sőt megkérdezte tőlem, mondja Mária, magának tényleg nem voltak kifizetve a túlórái? Rajta tényleg láttam, hogy segíteni akar nekünk, benne éreztem azt az emberséget, amit Balog miniszter úrban nem érzek” – meséli Sándor Mária, aki szerint nem a mindenkori magyar kormány hibás az egészségügy jelen helyze­téért, hanem azok a vezető pozícióban lévő emberek, akiknek a saját székükön kívül semmi más nem fontos. Amikor az egyik egyeztetésen felvetették Zombor Gábornak, hogy azt is jó volna átvilágítani, merre folynak ki a rendszerből a vezetői pénzek, az államtitkár létezőként ismerte el e problémát, és megígérte a kivizsgálását. „Azt mondta, megteszi, amit tud, a hat pontunkat eljuttatja a kormány elé, de ha nem szavazzák meg a keretet, ő sem tud mit csinálni. Mit tudott tenni? Felállni, semmi mást” – mondja a nővér.

Kiss László, a Független Egészségügyi Szak­szervezet (FESZ) elnöke szintén elismerően nyilatkozott az államtitkári egyeztetésekről és törekvésekről. „Nemegyszer elmondta, hogy amire a kompetenciája önállóan is kiterjed, abban nagyon gyorsan eredményeket tudunk elérni, és ez így is történt. A munkaidőkeret vagy a túlmunka kérdésében – amihez nem kellett kormányzati döntés – gyors ütemet diktált. Május 12-én pedig nemcsak azt ismerte el, hogy igazunk van, hanem arra is ígéretet kaptunk, hogy megtesz minden tőle telhetőt, a többit pedig közvetíti a kormány felé. Ez így is történt.” Kiss szerint Zombor felmondásában a betegség mellett sokat nyomott a latban az is, hogy bár a feladat iránti elkötelezettség megvolt benne, a támogatást ehhez nem kapta meg. „Az ágazattól, az intézményektől és a benne dolgozóktól igen, de kormányzati részről nem” – mondja az elnök, aki szerint erős üzenete van Zombor távozása mellett annak is, hogy 1990 óta az egészségügyi ágazatban sokkal több váltás volt, mint más területeken.

Kökény Mihály volt szocialista egészségügyi miniszter májusban azt mondta, hogy „a maradék becsület megőrzéséhez már nincs más út, mint megemelni a kalapját és távozni. Ha halogatja ezt a döntést, emberi tisztességét és szakmai hitelességét kockáztatja”. Falus is úgy látja, hogy Zombor lemondása jó lépés volt, mivel megbízásába eleve kódolva volt a bukás, ráadásul amikor az államtitkár a valós helyzetről kezdett beszélni (kiállt a tüntetők mellett, a kórházi konszolidációra szánt pénzt kevesellte, és nyíltan kimondta, hogy minimum 300 milliárd forintot kellene beletenni az egészségügy működésébe), lehetett tudni, hogy kilóg a rendszerből. „A jelenlegi kormányzat arra épít, hogy a valóság és az általuk elmondottak között nincs kapcsolat. Zombornál viszont volt, kívülről úgy tűnt, szembemegy a kormányzati kommunikációs utasításokkal, és nem hajlandó hazudni. Én legalábbis nem hallottam tőle egyetlen hazug nyilatkozatot sem” – mondja Falus, aki még a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatójaként került kapcsolatba Zombor Gáborral. Emlékezetes államtitkári kijelentés volt az is, amikor Zombor deklarálta, hogy „jó lenne, ha a politika elengedné a szakpolitikát, és az történne végre, amit a szakma akar”.

Az egyeztetések az államtitkár lemondása után is folytatódnak, legutóbb szeptember 18-án volt tárgyalás, amelyet Beneda Attila helyettes államtitkár vezetett (Zombor távozása óta a kormányban ő viszi az egészségügyet). Érdekesség, hogy bár tavasszal még a FESZ is részt vett az egyeztetőkön, május vége óta nem hívják őket. „Jelenleg az ágazati kollektív szerződésről folynak a tárgyalások, ezzel kapcsolatban pedig csak a reprezentatív szervezetekkel köteles egyeztetni a kormány. És az is igaz, hogy jeleztük, nem akarunk részt venni egy olyan ágazati szerződés megkötésében, amit tartalom nélkülinek tartunk, és nem látjuk rá a forrást” – jegyezte meg Kiss László, aki szerint amíg a tárgyalásokon részt vettek, Zombor Gábor az ő javaslataikat részesítette előnyben a kamaráéval és a reprezentatív szakszervezetével szemben.

 

Folyt. köv.

A szervezetek közötti feszültséget Sándor Mária a május 12-i demonstráción történtekben látja, amikor Cser Ágnest, a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnökét hangosan kifütyülték az egészségügyi dolgozók, és ezt a malőrt utóbb a FESZ és az ápolónővér számlájára írták. „Utána már nem hívtak minket az egyeztetésekre, és szerintem valamennyit ez is belejátszott Zombor felállásába. Hiszem, hogy nem ő nem akart minket beengedni a tárgyalásra, hanem a többi szervezet” – véli Sándor Mária.

A távozás körülményeiről és az elmúlt 14 hónap értékeléséről Zombor Gábort is szerettük volna megkérdezni, de azt mondta, ezzel megvárná utóda kijelölését. Egyébként miközben lassan egy hónapja egy helyettes államtitkár felel az egészségügyért, sokan lobbiznak az önálló egészségügyi minisztérium (újra)létrejöttéért. Sinkó Eszter szerint nagyon hiányzik a döntéshozatalból és jogszabályalkotásból az, hogy valós információk, érdemi reakciók alapján döntsenek az egészségügyről, és persze a megfelelő forrásokról is gondoskodni kellene. „A politikusok a választásokra hajtanak, ezért nem kockáztatnak – de az egészségügy jelentős kockázati faktor. Az viszont nem működik, hogy nem engedik átalakítani az egészségügyet, mert félnek a politikai következményektől, ugyanakkor nem adnak rá többletforrást sem.” Az önálló minisztérium esélye egyelőre csekély; rákérdeztünk ugyan az emberminisztériumnál, hogy tervezik-e az átalakítást, de érdemi választ nem kaptunk, ahogyan arra sem, mikorra várható az egészségügyért felelős új államtitkár kinevezése. Falus Ferenc szerint teljesen mindegy, ki következik, mert úgyis belebukik. Kiss László ennél bizakodóbb: az új ­államtitkárnak küldendő köszöntő levelük tartalmazza majd a FESZ javaslatait és kérését, hogy mielőbb visszaülhessenek a tárgyalóasztalhoz. És hogy ebben kérik-e majd Zombor Gábor segítségét? Még az is lehet.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.