Lapunk megjelenésekor telik le a hágai ítélet kihirdetése utáni fél év, amellyel a magyar tárgyalóküldöttség riogatta hónapokig a népet, igazolandó azt, hogy a tárgyalásokon miért is fekszünk le ilyen lelkesen a szlovákoknak. Amikor aztán kiderült, hogy az MSZP túl sokat veszítene egy itthon kajakból átvert megállapodással, egyből lett idő a hatástanulmányok, gazdaságossági számítások elvégzésére. Hírek szerint Kovács László győzte meg Hornt az aláírás elodázásáról, cserébe megkapta főnökétől a hálás feladatot: magyarázkodhatott a parlament előtt. Horn azért a biztonság kedvéért - szívatva egy kicsit a koalíciós partnert is - még aláíratta Nemcsókkal a keretmegállapodás tervezetét, de nem várta meg az SZDSZ beígért vétóját, és hatástanulmányok elvégeztetése mellett döntött.

Így aztán van egy takaros kis egyezségünk a szlovákokkal, ami ha nem is kormánymegállapodás, de azért rendesen behatárolja az esetleges későbbi tárgyalásokat. Már ha tárgyalásoknak nevezhetjük Nemcsókék találkozóit a szlovákokkal: a keretmegállapodás-tervezet sem azt bizonyítja, hogy ellenérdekű felek tárgyaltak volna. Az SZDSZ tiltakozása dacára a kormány múlt heti döntése alapján az év végéig Nemcsók János marad a magyar tárgyalóküldöttség vezetője. Igaz, az év végéig elkészítendő hatástanulmányokért már nem az ő irodája, hanem a vízügyi és a környezetvédelmi tárca felel, megvalósítója/megrendelője pedig várhatóan az Országos Vízügyi Főigazgatóság lesz. Ez a vízügyi kérdésekben másodfokként eljáró hatóság 1996-ban már szerepelt vízlépcsőügyben. Ekkor kötötte meg a Horn-kormány a szlovákokkal az ún. fenékgátszerződést, amelyben a magyar fél vállalta (egyébként az eredeti vízlépcsőszerződésnek megfelelően), hogy felduzzasztjuk a vizet a bősi erőmű miatt kiszáradt Duna-mederben. Sokan (így környezetvédelmi szervezetek) ezt - az azóta történtek fényében cseppet sem megalapozatlanul - a Horn-kormány vízlépcső iránti elkötelezettségének jeleként értékelték. Amikor ezek a zöld szervezetek (a győri Reflex és a Duna Kör) megtámadták a fenékgát építését engedélyező vízügyi igazgatósági határozatot, az Országos Vízügyi Főigazgatóság nem volt hajlandó másodfokú hatóságként eljárni az ügyben. Most ők készítik majd el az év végéig a hatástanulmányokat. Persze sem az érthetően erős vízlépcső-elkötelezettségű közlekedési és vízügyi minisztérium, sem a Duna-ügyben eddig mélyen hallgató környezetvédelmi tárca bevonása nem garantálja azt, hogy a hatástanulmányok - az 1985-ös Oviber-tanulmányhoz hasonlóan - ne csak a gátépítés legitimálását szolgálják, de Lotz Károlyt mégiscsak az SZDSZ küldte a minisztériumba (más a helyzet persze akkor, ha a választások után új miniszter kerül a KHVM élére), Baja Ferenc pedig hallgatagsága ellenére mégiscsak környezetvédelmi miniszter, s talán mégsem léphet fel aktívan egy ilyen takaros környezetpusztítás ügyében.

A magyar kormány halasztó döntése óta a szlovákok lebegtetik újbóli Hágához fordulásukat. Ez a keretmegállapodás-tervezet ismeretében a magyar érdekeknek megfelelő lépés lenne, hiszen a Dunának csak jobb lehet egy esetleges, az ítéletet konkretizáló hágai verdikt, mint az, amit Nemcsók aláírt. Épp ezért a szlovákok fenyegetése legfeljebb Hornt segítheti, ha a kormányfő mégis alá akarná írni ebben a ciklusban a megállapodást.

- kerényi -