Bár Nemcsók János államtitkár már e hó tizedikén érdemi tárgyalásokba keveredett Baco mezőgazdasági miniszterrel, csak tizenkettedikén sikerült ehhez egy kormányhatározat formájában felhatalmazást szereznie. Az államtitkár vezette delegáció eszerint a két ország között 1977-ben kötött szerződés és a hágai bíróság "állásfoglalása" szellemében tárgyalhat. Ilyen határozott iránymutatás mellett nem csoda, hogy Nemcsókék már a második találkozón - e hét hétfőjén - megszabadultak az eddig zabolázatlanul folyó Duna-szakasztól, két duzzasztót ígérve mindjárt a nagymarosi helyett.
Ahogy tetszik
A miniszterelnöknek azért jobban tetszett volna, ha delegáltjai parlamenti felhatalmazással a zsebükben tárgyalnak, volt is egy sürgősséggel elfogadtatni kívánt határozati javaslat erről, de amikor a Fidesz a sürgősséghez szükséges négyötödöt egy házszabály szerint működő parlamenti bizottság felállításához kötötte, egyszerre nem lett annyira fontos a dolog. Javaslat visszavonva, a parlamentnek momentán semmi köze ahhoz, miről egyezkednek kéthetente az ország nevében. Igaz, az Országgyűlés meghallgathatja a delegációvezetőt elképzeléseiről, aki november 5-i parlamenti környezetvédelmi bizottsági meghallgatását egyenesen így kezdte: "Abszolút exkluzivitásként, hogy lássátok, nem játszom a demokráciával, egy az egyben felolvasom azt a magyar álláspontot, amelyet hétfőn a szlovák delegációnak is fel fogok olvasni."
A két újabb vízlépcsőről ekkor ugyan még nem szólt, biztos azóta jött az ötlet: ugyan, milyen ajándékkal kedveskedhetnénk ezeknek a derék szlovák szakértő kollégáknak, valamit csak ígérni kéne nekik, ha már van ez a mandátum; mit is szerethetnek ezek a legjobban, hát persze, vízlépcsőt. És hogy legyen igazi a meglepetés, adjunk mindjárt kettőt. Lapzártánkig nem sikerült megkérdeznünk a delegációnak a Pénzügyminisztériumot képviselő tagját, ő vajon milyen mandátumot kapott miniszterétől, egyáltalán, kell-e valamilyen gazdasági érdeket képviselnie a tárgyalásokon: mondjuk öt vízlépcsőig elmehet az államtitkár, de a hatodiknál már finoman köhinteni kell, állj meg, János, eddig, ne tovább!
Az régóta ismert volt, hogy alsó erőműre szükségük van a hazai vizeseknek. Az államtitkár sokszor nyilatkozta, hogy hajózni kell, ráadásul csúnyán erodál a meder, máskor ökológiai érvekkel indokolta az alsó duzzasztót, volt, amikor "objektív energetikai követelményekre" hivatkozott - jelentsen ez bármit is -, de az, hogy élesben, a tárgyalások elején, a hágai ítélet dacára egyből két duzzasztóval rukkol ki, meglepő volt.
Tovább az úton
Az államtitkár látványos szólója - hozzátéve Kilitit és a C variánst - még a Reális Zöldek nevű vízlépcsőlobbista, úgynevezett "társadalmi" szervezet elképzelésein is túltesz, és egy jövőbeli megegyezés indulásaként meglehetősen jó szlovák pozíciókat s ezzel együtt hazai kényszerhelyzeteket teremthet. Mindenféle közös működtetés, új beruházás alapfeltétele - a hágai ítélet szerint - ugyanis alapos környezeti hatásvizsgálat, és ez az utóbbi időben mind többször kerül elő, nem is csak ellenzéki követelésként. Az SZDSZ - amely a múlt héten hallgatta meg az államtitkárt bősi elképzeléseiről - november eleji ügyvivő testületi ülésén egyértelműen kimondta, hogy a csúcsrajáratás és az alsó erőmű számukra elfogadhatatlan, ezért vélhetően nem hagyják szó nélkül a legfrissebb tárgyalási fejleményeket sem. Információink szerint a lapunk megjelenését követő hétfőn dolgozza ki részletes elképzeléseit vízlépcsőügyben a párt, amiben a komplex környezeti vizsgálatok fő helyen szerepelnek majd. Sőt az MSZP sem egységes, Baráth Etele, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke is a környezeti vizsgálatok szükségességéről beszélt a televízióban. (A szaktudományos háttér reprezentálására felkért Glatz Ferenc akadémiai elnök egyelőre csak annyit árult el a Dunával kapcsolatos elképzeléseiről, hogy ő is alsóduzzasztás-párti.) Lapzártánk idején nem volt még szó arról, hogy az SZDSZ a Koalíciós Egyeztetőtanácson keresztül próbálná meg befolyásolni Nemcsókékat, de a hétfői ügyvivői ülésen elképzelhető, hogy erről is szó lesz.
Nemcsók államtitkár természetesen nem magányos harcos, a szokásos, vízügyi szakmai-tudományos egyesületeken kívül rendszeresen megszólaltatja a Szigetközi Önkormányzatok Szövetségének vízlépcsőpárti önkormányzatait is. (Az államtitkár beígérte, és eddig tartja is, hogy minden tárgyalási forduló után lemegy a Szigetközbe, és elmondja, hogy volt, mint volt.) Ám ez még kevés ahhoz, hogy tartani tudja a maga (?) diktálta tempót. Elképzelhető, hogy Nemcsók csak golyófogónak kell, aki végiggázol ugyan a porcelánbolton, de helyét előbb-utóbb egy jólfésültebb kolléga veszi át akkor, amikor már egyetlen ép cserép nem maradt.
A szlovákoknak persze tetszik a dolog, bár nem csaptak egyből Nemcsók tenyerébe, mondván, "mérlegelik a magyar javaslatot".
- kerényi -
