Tarlóson keresik a pénzüket a CET alvállalkozói

Belpol

Néma demonstrációt tartott a Fővárosi Közgyűlés mai ülésén a CET néven indult, Bálnaként megvalósult projekt alvállalkozóinak képviselete. A főpolgármester szerint eltévesztették a házszámot.

Hiába nyitották meg november elején az egykori közraktárak helyén a Bálna kulturális-szórakoztató központot, a megaberuházás kivitelezői továbbra is elégedetlenek. Az építkezés kezdetén ők adták össze az offshore hátterű beruházó, a Porto Investment (Porto) Kft. részére a közel 4 millió eurós bankgaranciát, melyet a főváros az átadás csúszására és más hiányosságokra hivatkozva lehívott. Ennek jogosságát azóta a Kúria is kimondta.

false

 

Fotó: Németh Dániel

„Hiába van a főváros kezében jogerős ítélet, nagyon is inkorrekten jártak el, hiszen úgy egyeztek meg a Portóval, hogy pontosan tudták, az alvállalkozók felé a cég még nem számolt el a bankgaranciával. Minket az egész folyamatból kihagytak, pedig tarthattak volna háromoldalú tárgyalásokat is” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Kanász István, a CET alvállalkozóinak képviselője. Kanász a Fővárosi Közgyűlés ma reggeli ülésére mintegy húsz társával együtt próbált bejutni, de a náluk lévő „Hol a pénzünk?” feliratú léggömbök fennakadtak a portaszolgálat rostáján, így azokat az épület előtt kellett elengedniük. „Néma, figyelemfelkeltő demonstrációt tervezünk, azt szeretnénk, ha a főváros érdemben foglalkozna a problémával” – mondta Kanász, ugyanakkor azt is elismerte, hogy hivatalosan sem a budapesti vezetésnél, sem ellenzéki képviselőknél nem indítványozták a kérdés napirendre vételét.

Az ülésteremben lufik hiányában trikójuk feliratával emlékeztettek a demonstrálók milliárdos veszteségükre, amely Kanász szerint több száz cég több ezer dolgozóját érintheti. Tarlós István jóval barátságosabban bánt velük, mint a néhány hete a hajléktalanok kriminalizálása ellen tiltakozó, a közgyűlés lefolytatását is megakadályozni kívánó A Város Mindenkié csoport aktivistáival, bár a leereszkedést ezúttal is nehéz volt nem észrevenni a főpolgármester viselkedésében. „Mai ismereteink szerint önöket valaki súlyosan félrevezette. Nem mi csaptuk be önöket, segíteni pedig csak törvénytelenség árán tudnánk” – fejtette ki Tarlós, utalva arra, hogy a peres úton megnyert bankgarancia immár a főváros gazdálkodásának részét képezi.

Ezután Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes olvasott fel egy november 6-i sajtóközleményt arról, hogy az alvállalkozóknak nem lehetnek jogos követeléseik, és különben is, a főváros már segített abban, hogy legalább az elvégzett munka után megkapják a bérüket (elszámolva a Portóval konkrétan levonták az összeget). A közlemény szövegét a hivatali munkatársak ki is osztották a demonstrálóknak.

Tarlós még gyorsan szabadkozott egy sort amiatt, hogy a mai előterjesztések jelentős részét az utolsó pillanatokban vagy éppen a helyszínen kapták meg a képviselők, majd személyes találkozót ígért az alvállalkozóknak, ahol bővebben is kifejti a főváros álláspontját. A tüntetők végül némán vonultak ki a teremből.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.