„Oldalak szerint megoszló stílusokat nem látok, inkább azokra jellemző ez, akik túl sok időt töltenek el a főnökükkel, és elkezdenek rá hasonlítani” – mondta Kálmán Olga arra a kérdésünkre, van-e saját MSZP-s vagy fideszes politikusi stílus. Majd így folytatta: ha „visszaemlékszel Molnár Csabára, aki a Gyurcsány-kormány idején lépett színre, és nemsokára közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter is lett, neki a fejmozdulatai és egyáltalán, mindene tiszta Gyurcsány Ferenc volt, egy Gyurcsány-klón lett. Amikor először volt vendégem, azt kérdeztem tőle: Ön tényleg Gyurcsány-klón? Mondta, hogy nem, erre én: Pedig de.”
Amikor a jó vitapartnerről kérdeztük, így felelt: az „nem jó vitapartner, aki ragaszkodik egy mondatához, és mindenre ugyanazt a sztereotip szöveget vágja rá. Kitalálja magának, hogy pitypalatty, és ha hússzor rákérdezel, akkor is pitypalatty, ha cáfolod, akkor is pitypalatty. Na, ezekkel a beszélgetőtársakkal nem nagyon lehet mit kezdeni, igazi energiavámpírok. Mire befejezzük az interjút, már a néző is, a kérdező is a végkimerülés szélére kerül. Rogán Antal nem ilyen. Ő válaszol a kérdésekre.
(…)
MN: És Deutsch?
KO: Kemény dió. Kimondottan szeretek vele vitázni, de az igaz, hogy a beszélgetés végére elfáradok. Jó kommunikatív képességei vannak, érvelni is kiválóan tud, de ő az a beszélgetőpartner, aki például előszeretettel kérdez vissza. Így aztán én sem élhetek meg abból, hogy „valahol, valaki azt írta önről”, mert azonnal visszakapom, hogy „ki és hol?”. Izzik a levegő egy Deutsch–Kálmán-vitánál, az adrenalin elönti a stúdiót, és ez inspiratív. Aztán majd a néző eldönti, hogy kinek az érvelését fogadja el.”
Tófalvy Tamás Kálmán Olgával készített teljes interjúját a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
