Kitálalt a volt oktatási igazgató: szándékosan butítják le az oktatást, Parragh László nem ért a szakképzéshez

  • narancs.hu
  • 2018. február 5.

Belpol

Kemény mondatok az egykori képzési és oktatási igazgatótól.

Szilágyi János tizennégy évig volt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) képzési és oktatási igazgatója, végül 2016-ban mondott fel, miután elege lett a jelenlegi állapotokból. A volt igazgató most összeállított egy vitairatot, ami kapcsán a Népszava kérdezte Szilágyit. A cikkben több erős állítás is van, ezekből szemezgetünk most:

  • Szilágyi János szerint 2014 után egyre kevésbé volt szükség gondolkodó, kreatív, kritikus szakemberekre.
  • Úgy látja, az iparkamara a kabinet végrehajtó testülete lett, és ebben nem kis szerepe van Parragh Lászlónak.
  • Hiába születnek a testületen belül előremutató kezdeményezések, a politikai érdekek ezeket rendszerint keresztülhúzzák.
  • Szerinte Parragh László nyilatkozataiból is látszik, hogy „nem ért a szakképzéshez, és nincs olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette”.
  • Szilágyi arról is beszélt, hogy a gimnáziumok elleni agitáció tévút, és abba az irányba kellene elmozdulni, hogy „a gyerekek legalább 80-90 százaléka érettségihez jusson, mint például Finnországban”.
  • Az egykori képzési és oktatási igazgató szerint a „munkaalapú társadalom, illetve az egymillió új munkahely megteremtése érdekében politikai elhatározásra vezették be a szakképzés lebutított modelljét”, ebben pedig „jelentős szerepe volt a kamarának, amely több tízmilliárd forintot kapott szakképzési feladatokra”.
false

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.