Magyar Narancs: Mit tud arról, hogy kik állnak a KKR, illetve a Permira, nyár óta a TV2-t is birtokló ProSiebenSat.1 csoport többségi tulajdonosai mögött?
Várdy Zoltán: Sok információm nekem sincs. Mindkét cég sok száz milliárd dolláros kockázatitőke-befektető. Privát emberek pénzét kezelik és invesztálják világszerte több száz befektetésbe.
MN: Azért kérdezzük, mert Németországban a fúzió nyomán felmerült, hogy a két említett alap esetleg a Gazprom érdekeltsége. Erről mondtak önnek valamit?
VZ: Lehet a cégcsoport mögött mindenféle szándékot keresni, de a valóság az, hogy a ProSiebenSat.1 egy nagy multinacionális vállalat, 13 országban 22 tévét üzemeltet, évi körülbelül 3 milliárd eurós bevétele van, a vezetése profi médiaszakemberekből áll. A tulajdonosok hatása kimerül abban, hogy ők x éven belül a befektetésük sokszorosát szeretnék viszontlátni, amikor a céget eladják vagy tőzsdére viszik.
MN: Ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön, komoly racionalizálásra van szükség. Mit lehet ebből érezni a TV2-nél?
VZ: Pár napja ért véget az a folyamat, melynek során a vezetésemmel eldöntöttük, miként szeretnénk újraszervezni a céget. Ennek eredményeként 37 embertől váltunk meg, de ennek semmi köze ahhoz, ami Németországban történt. A leépítés leginkább a gyártást és az IT területét érintette, megszüntetjük a párhuzamos funkciókat, és kevesebb emberrel látjuk el ugyanazokat a feladatokat.
MN: Mondana konkrét példát?
VZ: Mostantól a gyártási igazgatóság koordinálja a teljes eszközhasználatot. Régen megtörtént, hogy ugyanarra a helyszínre külön stáb ment ki az Aktívtól, a Naplótól és a Tényektől. Most egy gyártási stáb megy ki, három riporterrel.
MN: Konkrétan mi vezetett a mostani vezetőváltáshoz?
VZ: Voltak kereskedelmi sikereink, és bevezettünk sikeres műsorokat, elég a Jóban, rosszbanra meg a Megasztárra gondolni, de említhetem a műsorsávjában piacvezető Tényeket vagy az Aktívot, reggeli műsorunkat, a Mokkát és a Naplót is. Ám az üzleti és műsorpolitikai sikerek nem mindig voltak átfedésben. Szerintem talán az a tulajdonosi elvárás érett most meg, hogy jó lenne ezt a kettőt összehangolni.
MN: Bár kétségkívül voltak-vannak sikeres TV2-s műsorok, volt rengeteg kudarcuk is. Csak a közelmúltban ilyen volt a Buzera, a Nem a te napod, a Megatánc vagy a Sztárok a jégen. Információink szerint e sikertelenségnek az lehetett a fő oka, hogy a megrendelő TV2 és a gyártó Interaktív között a vezetői összefonódások miatt nem tisztán üzleti volt a kapcsolat. Ezeket a műsorokat nem tesztelték fókuszcsoportos vetítéseken. Ez nem játszott közre a vezetőváltásban?
VZ: Ha egy dolgot szeretnék megvalósítani, az az eddigieknél strukturáltabb produkciós folyamat, megspékelve egy picit merészebb kreatív hozzáállással. Valóban belefutottunk problémákba a koncepciók életre keltésének folyamatában. Kevés műsorból válogattunk, és az mindig rizikósabb, mint ha sokból tesszük ezt.
MN: Szóval egyetért azzal, hogy a megvalósult műsorok előkészítése nem volt megfelelő?
VZ: Sokkal jobban le kell szabályozni, hogy ki miért felel. Egy igazi megrendelő-beszállító kapcsolatot kell létrehozni, mert az eddig elég gyenge lábakon állt. A cél most az, hogy minél több cég kerüljön be a koncepciógazdálkodásba, és a legjobb ötlet győzzön. A végén a műsort úgy kell tálalni a promókon a marketing és a PR eszközeivel, hogy az kívánatos legyen, utána meg már úgyis a műsor minőségén múlik, hogy nézik-e.
MN: A TV2 már kétszer futott bele olyan helyzetbe, hogy - diplomatikusan fogalmazva - kuszákra sikeredtek a megrendelői-beszállítói viszonyok. Ilyen volt a Tolvaly Ferenc-Prokopp Róbert, majd a Kereszty-Sváby fémjelezte felállás is. Mi a garancia, hogy ezúttal valóban sikerül tiszta viszonyokat teremteni?
VZ: Én üzletember vagyok. Amerikában születtem és nőttem fel, 22 éves koromban kerültem először Magyarországra. Teljesen más üzleti környezetben szocializálódtam. Nekem az első számú érték a letisztult működés és a következetes építkezés. Ebben a struktúrában a döntéseket nem én hozom felülről, hanem mindenki felelős a maga területéért, de számon is kérhető. Így tudom működtetni a céget, mert mást nem is ismerek. Ez a tulajdonosok számára egyelőre elég garanciának tűnik.
MN: A németországi átalakítások nyomán nagyjából mindenki megtalálta a helyét. Itthon viszont Sváby András távozása nem sikerült kifejezetten elegánsra.
VZ: Ez értelmezés kérdése. A tény az, hogy Sváby András felmondott. Hogy miért, azt ő fogja tudni elmondani, de az említett átszervezésekkel nem feltétlenül értett egyet, és szabad döntése volt, hogy vállalja-e.
MN: Volt olyan verzió, amelyben feladatot kapott volna?
VZ: Erről nincs információm.
MN: A csoportszintű változások németországi sajtóvisszhangjában visszaköszön az a megállapítás, hogy gyengül az egyes csatornák húzóarcainak súlya és szerepe, és egyfajta uniformizálódás figyelhető meg. Fűződik a menedzsmentváltáshoz egyfajta kultúraváltás itthon is?
VZ: Csak szervezeti, és nem általános kultúraváltásról van szó. Annak, hogy milyen műsorvezetőket alkalmazunk, semmi köze ahhoz, hogy mi történik Németországban. Csak hogy a nagyságrendet érzékeljék: Németországban kétmilliárd euró bevétele volt a csoportnak, Magyarországon százmillió. El lehet képzelni, hogy valaki, aki eddig egy kétmilliárdos bizniszért felelt, mennyire fog beleszólni, hogy egy százmilliós bizniszben egy adott produkció szereplője ki legyen. 'k azt mondják, hogy ebből a százmillióból tessék a maximumot kihozni, de hogy hogyan, abba nem szólnak bele.
MN: Azért van itt egy félelem, hogy az ön vezetése alatt az eddiginél is profitorientáltabb, technokrata irányzat uralkodik majd el, még kevesebb érzékenységgel a magyar kulturális sajátosságokra.
VZ: Az, hogy a kereskedelmi tévében a profit a meghatározó elv, eddig is így volt, és ezután is így lesz, függetlenül attól, ki ül ebben a székben. Én nem fogok beleszólni, hogy a műsorban valami zöld vagy piros legyen, mert nem a szakterületem. Az a dolgom, hogy olyan kreatív teamet építsek ki, amelynek tagjai képesek olyan döntéseket hozni, hogy az eddigi elkényelmesedett helyzetünkből kibillenjünk. Célom, hogy 2010-re a TV2 csoport (TV2, Interaktív, Telefor) legyen a piacvezető kereskedelmi tévécsoport.
MN: Ha valaki bekopogtatna a megfelelően átalakított gyártási struktúrába egy olyan kreatív ötlettel, hogy a TV2 válasza a Győzike-show-ra egy Kelemen Anna-show vagy egy Tomcat-show legyen - csak hogy az önök képernyőjén gyakran szereplő figurákat említsünk -, akkor milyen lesz a fogadtatás?
VZ: Az első kérdés az, hogy egy műsor belefér-e a TV2 brand imázsába, ami a kutatások szerint egy barátságos, figyelmes, a nézőt partnernek tekintő csatorna. Ha hirtelen elkezdünk a trash-tv irányába menni, miként azt az RTL Klub amúgy nagyon sikeresen megtette, akkor nem tartjuk meg azt az elemet, ami megkülönböztet tőlük. Zsigerből ezért azt mondom, hogy Tomcat-show érthető okok miatt nem lesz. Kelemen Anna esetében el tudom képzelni azt a környezetet, ahol a személyisége úgy van tálalva és bevezetve, hogy beleférjen a TV2 imázsába. Szeretnénk megőrizni az arculatunkat, de az eddigieknél sokkal merészebbek leszünk.
