Telki a legek faluja. A vidéki települések rangsorában vásárlóerő-index, egy főre eső szja-befizetések tekintetében évek óta legelöl vagy az élbolyban találjuk. A községben húzták fel az első lakóparkot, és az ország egyetlen magánkórházát, a foglalkoztatottak között a vezető posztot betöltő értelmiségiek aránya kimagasló. A hazai kistelepülések között kiemelkedően magas az egy háztartásban élő gyermekek száma.
A Zsámbéki-medence szélén fekvő Telki - a fővárostól egy hegyvonulat választja el - állítólag különösen jó minőségű levegővel dicsekedhet. Az urbánus kényelem és a falusi miliő ígéretének vonzásában a beköltözők tizenöt év alatt ötszörösére duzzasztották az eredetileg hatszáz fős lakosságot. De az agglomerációs sikertörténet számos meglepetést tartogat. Az önkormányzati büdzsé idén sok tízmilliós hiánnyal zár, a testület két hete fogadta el a pótköltségvetést, miközben az infrastruktúra és a szolgáltatások színvonala nem tud lépést tartani a helyi demográfiai robbanással. Ráadásul az előrejelzések szerint a közel háromezres lélekszám tíz éven belül megduplázódhat.
Telki a szomszédos Budajenővel a rendszerváltásig egy közigazgatási egységet alkotott. Az utóbbi másfél évtizedben tempósan, de az utóbbi négy évet leszámítva kontroll nélkül növekvő falu hézagosan épült be, komplett negyedeket kisebb pusztaságok követnek. Egységes településképet ne is keressünk: az ófalui dombtető frissen felújított templomától indulva régi, tornácos sváb parasztházakat, nyolcvanas években épült otthonokat látunk. Az új Telkire tekintve az út déli oldalán új házcsoportok rétekkel, a hegy felől a modern iskola és az erdő között takaros utcák sáros dűlőkkel váltakoznak. Az öles telkeken kisebb palotákat, lakóparki egyenhomlokzatokat és külön bejáratú építészeti ötletbörzét egyaránt találunk. Telki felfutása, sajátos összetétele és mostani helyzete egyesek szerint spontán történt, mások inkább átgondolt üzleti tervet, a magán- és közérdek egyenlőtlen küzdelmét emlegetik.
A rendszerváltás idején a Pest megye egyik legszegényebb településeként számon tartott faluban vezetékes víz sem volt, a Kádár vadászati territóriumának részét képező vidéken a helyiek szerint direkt nem fejlesztettek. A lakosság átalakulása a svábok 1945 utáni kiseprűzése, illetve a helyükre érkező, vállalkozó kedvű erdélyiek megtelepedése után a kilencvenes években folytatódott. Forrásaink szerint az első szabadon választott képviselő-testület és a körülötte döngicsélő ingatlanbefektetők hamar felismerték a szuburbanizációban rejlő lehetőségeket. Aki a kilencvenes évek elején előrelátó volt és megtehette, alaposan bevásárolt a falu környékén olcsón megszerezhető kárpótlási földekből, illetve a téesz által kínált szántókból. A közvélekedés szerint ebben a testületi tagok és barátaik bizonyultak a legbuzgóbbnak, akik a Kerese János polgármester nevével fémjelzett első három önkormányzati ciklusban elsősorban saját ingatlanportfóliójukat építették, bár valamennyit a település számára is vásároltak. A képviselők rendre
fegyelmezetten megszavazták
azokat az előterjesztéseket, amelyek nyomán legelőiket a helyhatóság belterületbe vonta. "Ügyesen vásároltak, saját földjeiket minősítették át és árulták. Jól informáltak voltak, volt kapcsolati tőkéjük, és ügyesen hirdették Telkit, ami tervszerűen futott fel és lett belőle az, amit ma látsz. Kezdettől fogva a jómódúakat, a vállalati szférát akarták idehozni lakosságnak. Sokan meggazdagodtak" - mondta lapunknak egy régóta itt élő helybéli. Egy másik az ingatlanspekulációból vezeti le azt is, hogy a kiparcellázott ezerkétszáz ingatlannak csak hatvan százaléka épült be. "Még ma is előfordul, hogy tíz-húsz telek egy kézen van. Van, amit nem sikerül eladni, és van, amelynek a tulaja jobb árra spekulál. Ezért is találni hatalmas lukakat a térképen."
Telki jó ideig megállás nélkül terjeszkedett. Vonzerejének biztosan nem ártott az a néhány prominens beköltöző, akik ma egy tömbben, a falu északi határán húzódó vadkerítés mentén, a helyiek által Káder-dűlőnek nevezett területen élnek. A Telki Magánkórház tulajdonosa, a Bankár-csoportot vezető Kovács Gábor a kilencvenes évek első felében talált itt otthonra. A korábban sok egyéb mellett a cégcsoport "adószakértőjének" számító, a Trigránitnál is megfordult, ma a hazai Alcatelt vezető Réthy Imre, aki Csillag István alatt a Gazdasági Minisztérium államtitkára volt, októbertől a helyi képviselő-testület tagja. Három éve él itt Kenyeres Sándor, a Mammut üzletházak fejlesztője, a Talentis-program atyja. A szomszédságukban piheni ki a tíz évig tartó ingatlanboom fáradalmait a kétszer újraválasztott Kerese János expolgármester.
Az amatőr helytörténészek abban nem tudnak dűlőre jutni, hogy a tanyát vert sikeremberek tevőlegesen is részt vettek-e a korai idők ingatlankereskedelmében, vagy az ügynökök csak a nevüket felhasználva vonzották ide a sznobériára hajlamos vevőket.
Az első két ciklusban még zavartalan üzletmenet és növekedés mindenesetre épp az önkormányzat és a Bankár-csoport egy 1997-es közös fejlesztési terve kapcsán kapott gellert; ez aztán az addig stabil politikai térképet is átrajzolta. (Telkiben a helyhatósági választásokon hagyományosan független polgármesterek, civil szervezetek jelöltjei vetekednek, a megyei közgyűlésbe az átlagosnál több szabaddemokrata és kevesebb szocialista jelöltet próbál a falu delegálni.) A falu a Pilis Parkerdő Rt.-től megvett volna egy nagyobb területet, hogy ott ingatlanfejlesztők bevonásával diplomáciai lakóparkot létesítsen - és a közös kasszát gyarapítsa. A vételár kifizetése mellett a vevőnek öt hektáron el kellett volna végeznie az erdősítést is. Az akvizícióra ugyan Telkinek egy vasa sem volt, de nem is kellett, hiszen a facsemetékre váró öthektáros területdarabot a Bankár-csoport azonnal átvette volna. Pont annyiért, amennyiből a falu kifizethette volna az erdészeket. A partner ugyanakkor részesedést kapott volna a lakópark hasznából, nem mellesleg a hozzá kerülő öt hektár szomszédos volt a cégtulajdonos telkével. Az ötlet azonban nem tetszett a más irányú terjeszkedésben érdekelt őslakosoknak, de a kilencven óta ide érkezett és egyre öntudatosabb és aktívabb "bebíróknak" sem, akik közül sokan az addig tabunak számító természetvédelmi terület puffer zónáján át jártak fel családostul az erdőbe kirándulni.
Az egész Telkit megmozgató vitára végül népszavazás tett pontot, az önkormányzatnak el kellett állnia a diplomatanegyed tervétől. "Itt borult meg a telekbiznisz és a területi növekedés fenntarthatóságába vetett hit. Innentől a helyi politikai törésvonalak a növekedésről, fejlődésről alkotott elképzelések mentén mutatkoztak meg" - fogalmazott egy forrásunk. Az 1998-as kihívó, Baltási Gábor (az ő 2006-os választási küzdelmének egy érdekes momentumáról lásd Lejáratás fénykarddal című keretes írásunkat) pár szavazattal még kikapott a növekedéspárti Kerese Jánostól, 2002-ben viszont már mindenki be akarta húzni a féket. "Arról szólt a választás, hogy állítsuk le a növekedést." Négy éve ennek érdekében fogott össze ideológiai ellentéteit félretéve a változást sürgető liberális, illetve a jobboldali indíttatású civil választási szövetség. Az ekkorra már területében, népességében többszörösére duzzadt faluban ugyanis a parcellázás üteme mögött az infrastrukturális fejlődés kezdett vészesen elmaradni. "Úgy nőttünk,
mint egy kamaszodó gyerek,
aki megnyúlik, de a belső szervei nem tudják ezzel tartani a lépést" - mondja Szigeti Antal, az egyetlen "faluban élő önkormányzatai képviselő. A telekbizniszből lényegében kimaradt települési önkormányzat a beköltözők számára váltakozó sikerrel tudja biztosítani a közvilágítást, a szennyvízhálózatot, az utak minősége, a szolgáltatások szintje is elmaradozik a lakosság igényeitől. A Fő utcán parkoló luxusautók tulajdonosai az ország legszegényebb fertályairól ismerős apró postahivatalt és rendelőt a sáros udvaron keresztül közelítik meg. "Patika most lett, sokáig Budajenővel közös volt az orvos is. Nincs művelődési ház, szórakozási lehetőség. Nincs egy rendes hentes, pék, a pátyi szupermarketbe járunk vásárolni" - mondja a bejáratnál várakozó asszony. A 2000-ben felépült kétszáz férőhelyes iskolába háromszázötvenen járnak, nincs tornaterem, az óvoda bővítésre szorul. Bár a beköltözés üteme az ezredforduló után lelassult, ma is évente sok tucat új ház nő ki a földből, hamarosan teljesen új oktatási intézményekre lesz szükség.
A minőségi fejlődés ígéretével négy éve hatalomra került civil "nagykoalíció" (amelyben testületi tag lett Rékasi Károly színész is) és Varga Mihály polgármester a pangó ingatlanpiaci viszonyok közepette kénytelen-kelletlen mégis előremenekült, és dobra verte a családi ezüstöt. A már 2000-ben belterületbe vont Öreghegyen több százmillió forintot öltek százötven, egy tömbben álló telek közművesítésébe, de a villaparknak szánt prérin csak az ingatlanok kevesebb mint fele kelt el, abból is a kisebbek. Az önkormányzat egyre lejjebb vitte az árakat, így borítékolható, hogy a tervezett bevételeknek csak a töredéke realizálódik.
Telki 2003-ban azzal került be a híradókba, hogy a kis kaliberű tisztítóból kilépő szennyvíz elárasztotta Budajenőt. Az azóta ppp-ben létrejött új közműberuházás szerződését a mostani választási kampányban - a falura nézve állítólag előnytelen klauzulái miatt - sokan bírálták, de tartalmát kevesen ismerik: a tisztánlátást az sem segítette, hogy a kontraktust forrásaink szerint a választások után két nappal történt betörés során a páncélszekrénnyel együtt elvitték a hivatalból. A 2002-2006 közt polgármester Varga Mihály működése alatt nem javult a falukép, ráadásul idén a négyszázötvenmilliós működési kerethez kilencvenmillió forintos
hiány társul
Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy "a vezetés elhitte a leggazdagabb faluról szóló mesét, és magas színvonalon költött az intézményekre". Baltási Gábor, az előző ciklus pénzügyi bizottságának vezetője szerint azonban "csak egy be nem folyt tétel miatt borult a költségvetés". Varga Mihály idén ősszel képviselőként sem jutott be a testületbe, pályáját a faluval szerződött szennyvizes cég egyik leányvállalatánál folytatja. Október elsején a konzervatív blokként elkönyvelt Telki Választási Szövetség (polgármesterjelöltje Baltási Gábor) és a "régi, ingatlanos, Kerese-féle csapat egyes tagjait felsorakoztató" Falunk Megújulásáért Egyesület vetekedése közepette a szinte ismeretlen, külső támogató nélkül induló fiatal és sikeres vállalkozót, Danóczy Balázst, a portfolio.hu alapítóját választották polgármesternek. "A sajtóhírekben leggazdagabb települések egyikeként számon tartott Telki, bármilyen hülyén is hangzik, halmozottan hátrányos helyzetű. Itt nem az iskolabezárás jelenti a problémát, hanem hogy állandóan bővíteni kell. A növekvő lélekszám miatt közintézményeket kell építenünk, infrastruktúrát fejlesztenünk. Mindezt úgy, hogy érdemi iparűzési adóbevétele nincs a településnek, a relatíve magas személyi jövedelemadó a visszaosztás után már nem valami eget rengető. Hiába van két-három autó családonként, ha a legtöbb kocsi céges, Pesten van bejelentve, és oda fizetik utána a súlyadót" - mondja a polgármester.
A büdzsét kiadáscsökkentéssel és a bevételek növelésével próbálják konszolidálni, utóbbi praktikusan felemelt, kiterjesztett telek- és építményadót jelent. A 33 éves polgármester a "Telkiben akkumulálódott páratlan, de eddig csak aludni hazajáró szellemi tőkére, és annak kapcsolatrendszerére" számít, amelyet szerinte "meg kell szólítani, és be kell vonni a közügyek megoldásába". A falu közben előrehaladott tárgyalásokat folytat az MLSZ-szel. Egy hat-nyolc hektáros területen szívesen helyet adnának az UEFA által támogatott és nemzeti edzőtábort, szakmai továbbképző centrumot is magában foglaló futballutánpótlás-képző központnak. "Gyár, logisztikai központ itt soha nem lesz."
Lejáratás fénykarddal
Szüret rovatunkban (Magyar Narancs, 2006. október 5.) is olvashatták Baltási Gábor polgármesterjelölt igen szórakoztató szórólapját. A mindössze egyoldalas programvázlatban a nemzeti felemelkedés híveit mozgósítani kívánó Baltási Gábor sok egyéb mellett több székely betlehemest követelt, ősi magyar erkölcs szerint írt együttélési kódexet ígért, valamint fényzászló és fénykokárda demonstratív használatára buzdította a vele szimpatizálókat. Azóta kiderült, hogy mi is bedőltünk azoknak, akik a voksolás előtt pár nappal így akarták köznevetség tárgyává tenni a magát konzervatív-liberálisnak definiáló (és a választást végül nem szoros versenyben elvesztő) jelöltet.
A hibáért elnézést kérünk. Baltási Gábor elmondta, hogy szomszédja segítségével csípték fülön a Moszkva téren felbérelt alkalmi szórólapozókat, ám a megbízók kilétére nem derült fény.
"falu
Az "falu néhány száz fős népessége jellemzően nyugdíjaskorú, politikailag inaktív. Az idősek kihalásával párhuzamosan időről időre kevésbé tehetős városiak érkeznek. Joli néni, az édesanyjával a templom közelében tornácos, régi sváb parasztházban élő elvált aszszony a szomszéd székelykapus portája felé mutatva az Erdélyből hat évtizede áttelepültek szerencséjét méltatja. "Beültek a készbe. A ház mellé akkor földet is kaptak, amit gyorsan elvettek, de kilencvenben kárpótolták őket, sokan ebből élnek ma is. Akkor még a szart is el lehetett adni, naponta kopogtak a vevők az én ajtómon is, de mi még nem akartunk elmenni. Akinek földje, telke volt, sok milliomos lett." Joli néni szerint a rendszerváltás előtt úgy éltek itt, mint a kőkorszakban. Azóta lett víz, gáz és villany, de ahogy mondja: "Itt nem látszik a gazdagság, amiről a rádió beszél. Az "falu mozdulatlan, százévesek a járdák, a sövényt kint magam ültettem, nekem kellett az utcán azt is megcsinálni, hogy a dombról ne a kertembe folyjék be az eső. De nézze meg az úri negyedet, az gyönyörű. Ha arra viszem az unokámat, csak állok és bámulok, nem tudom becsukni a számat. Van uszodájuk is. Láttam kerítést, ami többet ér, mint a házam."
Két gyerek, feleség, kutya, Volvo
A statisztika szerint majd minden második itt élő foglalkoztatott "vezető posztot betöltő értelmiségi". Vállalati menedzserek, igazgatók, állami cégek első emberei, jól menő vállalkozások tulajdonosai és első vonala költözött ide az elmúlt tíz-tizenöt év során több hullámban. Jöttek a bankszektorból, a biztosítási piacról, az informatika világából vagy a médiából - a felső középosztály láncreakciója, ahol az új lakó gyakran idecsábítja saját barátait, cégtársait is. Többségük elfoglalt ember, aki rendszerint sötétben érkezik, távkapcsolóval nyitja a garázsajtót, és otthon már csak pihenni, kikapcsolódni akar.
"Nehéz őket megmozgatni. Faültetésnél, vagy olyan programokon, mint `a falu disznaja', `a falu káposztája' rendezvények, mindig ugyanaz a háromszáz ember jelenik meg. Az adományozási kedv sem túl magas, de sokan elvárják, hogy még a házuk előtti sövényt is az önkormányzat gondozza. Egymással könnyen szót értenek, mert nagyjából harmincöt és negyvenöt közöttiek, sok gyerekük van, és hasonló világban élnek. Ez nem falu. Temetés nincs, legfeljebb tőzsdepánik idején járnak át egymáshoz az emberek" - ironizál egy helyi vállalkozó. Az asszonyok jó része a gyerekekkel van otthon, a legfőbb közösségszervező erő így az iskola és az óvoda. Nyáron Telki hosszú hetekre kiürül, télen mindenki síelni jár. Év közben pingpongozás, kocogás vagy tenisz kapcsán is találkozhatnak azok, akik szimpatikusak egymásnak, és egyre többen járnak át közösen a közeli Pátyon vásárolt pincékbe.
Tamás egy multinacionális vállalat igazgatójaként öt éve költözött be családostul a koreai befektetőtől vett házba. Mivel vidéken nőtt fel, Pesten dolgozva sem akart a városban élni, amikor pedig jöttek a gyerekek, mindenképp a zöldbe vágytak. Akkor még nem lett volna pénze Budakeszire vagy Solymárra, a kiszemelt utcában pedig már volt infrastruktúra. "Ha körbenézek, sok self made mant látok, meg az úgynevezett amerikai idillt: két gyerek, feleség, családi ház, kutya, Volvo. Úgy ismerkedtünk meg szomszédainkkal, hogy elmentünk egy hétre az Adriára vitorlázni. Tény, hogy a gyerekek üvegburában élnek. Bringával legurulnak az iskolába, és ott sem találkoznak szegénységgel, az élet árnyoldalaival." Tamás az agglomeráció forgalmi lüktetését szem előtt tartva vagy reggel fél hét előtt, vagy fél kilenc után indul munkába, a sok üzleti út miatt hétköznap próbál délután ötre-hatra hazaérni. Közéleti aktivitást az iskolaszék tagjaként fejt ki, de ha a falunak szüksége lenne rá, vezetési, pénzügyi tapasztalatait is szívesen megosztaná az önkormányzattal. "Itt az erdő, a hegy, lehet járni a természetet - mutatja a falu szélén Gábor, az informatikai vállalkozó, miért fogtak építkezésbe hat évvel ezelőtt Telkiben. - Azóta annyiban lettünk falusiak, hogy már nem kirándulunk."
