Mióta 2013 márciusában miniszterré kinevezték, Varga Mihályt egyetlen külföldi útján sem látták vendégül ebédre vagy vacsorára - legalábbis ezt vonhatjuk le a Nemzetgazdasági Minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott adatokból. Varga minden egyes útján teljes napidíjat vett fel, ami azt jelzi, étkezéséről saját költségére, magának kellett gondoskodnia. Dél-koreai útján például a minisztert annak ellenére sem vendégelték meg, hogy az MTI-nek előzetesen még úgy nyilatkozott, együtt reggelizik az ottani kormánypárt képviselőivel, majd munkaebéden vesz részt a dél-koreai gyáriparosok szövetségének vezetőivel, este pedig a Hankook vezérkarával vacsorál. Vagy az történt tehát, hogy a találkozók mégsem jöttek létre, vagy a miniszter jogosulatlanul tartott igényt a napidíj teljes összegére, vagy a találkozókon Varga csak az üres tányérját nézegethette.
| ||
A kikért adatok alapján Varga esete nem egyedi, jó néhány miniszter és államtitkár, de Orbán Viktor miniszterelnök is rendszeresen teljes összegű napidíjat vesz fel külföldi útjai után, holott az állami protokoll alapján vélelmezhető: a hivatalos látogatások, tárgyalások alkalmával a külföldi program szerves része a vendéglátókkal elköltött közös ebéd és/vagy vacsora.
Az állami vezetők külföldi útjaik után napidíjra jogosultak. A latin eredetű kifejezéssel per diemnek (a. m. naponta) is nevezett jövedelemkiegészítés célja a kiküldött személyre háruló többletköltségek fedezetének biztosítása.
Naponta
A napidíj számításának szabályai nem túl bonyolultak: a kormányrendelet szerint összege naponta 40 euró, vagyis nagyjából 12 ezer forint. A nyolc órát meghaladó külföldi tartózkodás teljes napnak számít; ha ennél kevesebb, de négy óránál több, akkor a napidíj fele, vagyis 20 euró a járandóság; négy óra alatt pedig nulla. Amennyiben az állami vezetőt külföldi útja során vendéglátói, tárgyalópartnerei ebédre vagy vacsorára is meghívják, vagy más formában díjtalan étkezésben részesül, a napidíj összege étkezésenként 30 százalékkal csökken; számszerűsítve: egy díjtalan étkezés esetén 28, két díjtalan étkezés esetén 16 eurót kap. Mindez persze a rendes havi fizetésen felül jár, a hivatalos úton külföldön tartózkodó vezető szállás- és útiköltségét pedig természetesen ettől függetlenül az állami költségvetésből fizetik. Ha tehát Varga ebédelt meg vacsorázott is a vendéglátóinál, akkor arra a napra 40 helyett csak 16 euró landolhatott volna a számláján.
A napidíjak elszámolása - annak ellenére, hogy egyenként nem nagy tételekről van szó - visszaélésekre is lehetőséget ad. Az, hogy egy út hány egész és hány fél napból áll, az indulási-érkezési időpontokból általában pontosan megállapítható, s az apparátus ez alapján forintra-fillérre tudja kalkulálni az összeget. Az azonban, hogy az út során volt-e díjtalan étkezés, és hányszor, az érintett önbevallásán alapul.
Gyanúra ad okot, ha a napidíj-adatokból az olvasható ki, hogy egy állami vezetőt külföldi útján nem látnak vendégül. A hivatalos látogatások protokollja rendszerint tartalmazza a partnerek közös étkezését, ez lehet munkaebéd vagy -vacsora, magas rangú politikusnak számos alkalommal kifejezetten a tiszteletére adnak vacsorát, de az is előfordul, hogy a külhonba látogató politikai vezetőt a magyar nagykövet vendégeli meg, vagy a nagykövetségen rendeznek fogadást. Nagy nemzetközi tanácskozásokon hasonló a koreográfia: az Európai Tanács ülésein például a résztvevők rendszeresen munkavacsorán vesznek részt. Magas rangú vendég látogatásakor meglehetősen ritka, hogy az illetőnek magának kelljen megoldania az étkezését; furcsa is lenne, ha két tárgyalás között a sarki bisztróban vagy boltban kellene bekapnia valamit. Éppen ellenkezőleg: a tárgyalófelek közös étkezésének elmaradása vagy teljes hiánya a protokoll súlyos, üzenetértékű megsértésének minősülne. Olyan tehát ritkán fordul elő, hogy egy külföldi út során a program részeként semmilyen étkezésre ne kerülne sor, inkább az a jellemző, hogy a zsúfolt menetrendben a kellemeset a hasznossal egybekötve az étkezéseket is találkozók, megbeszélések megtartására használják fel.
A minisztériumoktól kikértük a politikai vezetők 2010. június és 2014. február között felvett napidíjainak részletes adatait: rákérdeztünk, hogy a külföldi utak során hány egész és hány fél napot számoltak el, és hányszor részesültek díjtalan étkezésben. (A tárcák válaszairól lásd keretes írásunkat.) A megküldött számsorokból kiderül, hogy van olyan miniszter, államtitkár, akit egyetlen útján egyetlen alkalommal sem láttak vendégül a partnerei, sőt van olyan minisztérium, amelynek egyetlen politikai vezetőjét soha, egyetlen alkalommal sem ebédeltették vagy vacsoráztatták meg a külföldi meghívók. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetői - Fellegi Tamás és Németh Lászlóné miniszterek, Fónagy János, Hegmanné Nemes Sára, Kovács Pál, Nyitrai Zsolt, Vízkelety Mariann és Völner Pál államtitkárok, illetve a helyettes államtitkárok - valamennyi útjuk során teljes napidíjat vettek fel. Az egyetlen kivétel Schváb Zoltán helyettes államtitkár 11 napos kínai kiküldetése, ahol naponta csak 16 eurót számoltak el (az államtitkár ugyanis teljes ellátásban részesült). Fellegi Tamás másfél éves minisztersége alatt így közel 1,5 millió forint napidíjat kapott - 2010 novemberében és 2011 áprilisában például 11-11 napot töltött Kínában, a teljes napidíja egy-egy ilyen út alkalmával 125 ezer forint körül mozgott. Hasonló a helyzet Kardeván Endre volt vidékfejlesztési, ma földművelésügyi államtitkár esetében is, aki összesen 165 és fél napot kitevő 64 útja közül egyetlenegyen sem kapott sem ebédet, sem vacsorát, így napidíjként összesen 1 986 559 forintot vehetett fel.
Külföldi kiküldetéseik után Győri Tibor, Lázár János és Szijjártó Péter miniszterelnökségi államtitkároknak - egy kivétellel - szintén teljes napidíjat fizettek. Győri 2013 novemberében 19 napot töltött az Egyesült Államokban, amiért 225 ezer forint napidíjat vett fel. A kimutatás szerint Lázár János 2012-13-ban összesen négy utat tett: teljes napidíjjal szerepel az az elhíresült angliai és svájci trip is (120, illetve 80 euró), amelynek szállodaköltségeit Lázár nemrég - állítása szerint - azért fizette vissza az államkasszába, nehogy "államtitkot" kelljen nyilvánosságra hoznia. A Miniszterelnökség listájáról viszont hiányzik az a kétnapos olaszországi út, amelynek félmilliós szállásköltségét Lázár szintén átutalta a költségvetés "államtitok nyilvánosságra hozatalának veszélye esetén használatos" - nyilván titkos - számlájára.
Nem minden magyar politikai vezetővel bánnak ily mostohán a külföldi vendéglátók: a napidíjakról megküldött adatok arról tanúskodnak, hogy a kiküldetések során némelyeket - az érintettek önbevallása szerint - legalább egy alkalommal vendégül láttak ebédre vagy vacsorára. Fazekas Sándor vidékfejlesztési, Hende Csaba honvédelmi vagy Pintér Sándor belügyminisztert például jó néhány útjukon etették-itatták, mi több, néha teljes ellátásban is volt részük, s az általuk felvett napidíjak összege ennek megfelelően alacsonyabb volt. Az étkezések száma azonban gyakorta furcsán alacsony: Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkárt például 107 útja közül mindössze tíz esetben látták vendégül, így összesen tízezer euró (cirka hárommillió forint) napidíj ütötte a markát a 2010. június és 2014. február közötti időszakban.
Navracsics Tibor volt közigazgatási és igazságügyi, jelenlegi külügyminiszter viszont nem tartott igényt a napidíjra: első három útját leszámítva minden esetben (egészen pontosan 87-szer) lemondott a juttatásról. Példája még saját minisztériumában sem talált követőkre, bár előfordult, hogy államtitkárai közül néhányan egy-egy alkalommal lemondtak e járandóságukról. Kérdésünkre Navracsics a napidíjról való lemondást - titkársága útján - azzal magyarázta, hogy "külföldi utazásai során jellemzően a vendéglátók állták a kiadásokat. Az esetlegesen felmerülő egyéb kiadások finanszírozása kapcsán úgy ítélte meg, hogy a miniszteri fizetéséből fedezni tudja költségeit." A többi kormánytag láthatóan másként ítélte meg a helyzetet.
Maszatolás
Az adatok elemzése egyedül a Külügyminisztérium által megküldött számsoroknál okozott gondot. A külügy ugyanis sem a kiküldetések elszámolt napjairól, sem a díjtalan étkezések számáról nem adott tájékoztatást - kizárólag az indulási és érkezési időpontokat, illetve a kifizetett napidíjak nettó összegét kaptuk meg. Minthogy a külügyi tárca intézte a Miniszterelnökség állományába tartozó Orbán Viktor kormányfő és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes utazásait, valamint Szijjártó Péter utazásainak többségét is, esetükben ezért nehéz általános megállapításokat tenni. Az adatokból mindenesetre úgy tűnik, hogy külföldi útjaikon számos esetben vendéglátóik-meghívóik nem gondoskodtak megfelelő ellátásukról: sem ebédre, sem vacsorára nem hívták meg őket. Semjén Zsolt 2012. május 3. és 7. között - csütörtöktől hétfőig - öt napot töltött Indiában, és a kimutatás szerint nettó 59 874 forint napidíjat vett fel, ami azt sejteti, hogy a miniszterelnök-helyettest egyetlen alkalommal sem látták vendégül, s ezért teljes napidíjra tartott igényt. Pedig a delhi Hare Krishna-központ beszámolója szerint náluk tett látogatása során, minekutána ételáldozatot (arati) mutatott be az istenségnek, megszentelt ételekből álló különleges ebéden (praszáda) vett részt. Indiából hazatérve néhány nappal később Semjén négynapos látogatást tett Portugáliában (csütörtöktől vasárnapig). Pár nappal később pedig már úton volt Olaszországba, ahol megint csak csütörtöktől vasárnapig tartott a missziója. A napidíj vélhetően mindkét esetben teljes, hiszen nettó összege 49 811, illetve 49 808 forint volt. A szombat-vasárnapi elfoglaltságból olybá tűnik: a kormányfő helyettese a hétvégéket is kénytelen fontos államügyek intézésével tölteni. (A külügy által összeállított listából egyébként hiányzik a kereszténydemokrata politikus május 1-3. között bonyolított szingapúri útja - persze, az is lehet, hogy Semjén ez esetben nem számolt el napidíjat.)
Keleti vendégszeretet
Bizonytalan a megítélése a miniszterelnök útjainak is: az adatokból azonban feltételezhető, hogy a magyar kormányfőt utazásai során többször nem vendégelik meg. Orbán Viktor 2012 májusában például kétnapos hivatalos látogatást tett Kazahsztánban, ahol fogadta Karim Maszimov kormányfő és Nurszultan Nazarbajev államfő is. Orbán napidíjként nettó 20494 forintot számolt el (a kíséretében lévő Szijjártó 20 639-et), ami azt valószínűsíti, hogy új barátaink egyszer sem látták vendégül a magyar "rokonokat". Pedig a kormányfő nem fukarkodott a dicsérettel: "Lenyűgöz Kazahsztán fővárosa. Ez a város (Asztana) azt szimbolizálja, hogy az emberiség fejlődésének új szakaszába lépett. Most, amikor a világ nagy része válságban van, az Önök országa tovább halad előre." A MTI tudósítása szerint Orbán Viktor még köszönetet is mondott a meleg fogadtatásért, amelyben Kazahsztánban részesült. Ahhoz képest, hogy a kazahok - legalábbis a napidíjadatok alapján - még enni sem adtak neki, ez enyhe túlzásnak tűnik.
Végül nézzük a paksi szerződés aláírásába torkolló, 2014. januári, oroszországi látogatást, amelynek során a portfolio.hu beszámolója szerint a delegációk január 14-én munkaebéden vettek részt. Orbán Viktort erre az útjára Szijjártó Péter mellett elkísérte például Fazekas Sándor és Varga Mihály is. Varga már 10-én pénteken Moszkvába repült, feltehetően előkészíteni a papírokat; Orbán másnap, szombaton csatlakozott hozzá, lehet, nélküle nem haladtak kellő gyorsasággal a tárgyalások; a többiek pedig csak egy nappal a hivatalos találkozó előtt, hétfőn érkeztek meg. Varga Mihály négy és fél napra teljes napidíjat számolt el (180 euró ~ 54 ezer forint), Orbán és Szijjártó esetében nem ismerjük az elszámolás alapjául szolgáló adatokat, a nettó napidíjakat viszont igen: a kormányfőnek 38 462 forintot fizettek (valószínűleg három és fél nap), a külgazdasági államtitkárnak pedig 11 072 forintot (vélhetően egy teljes nap). Egyedül a Fazekas Sándorra vonatkozó elszámolásból derül ki egyértelműen, hogy a miniszter egy étkezésben részesült, feltehetően az oroszokkal közös munkaebédről van szó: napidíja másfél napra 48 euró volt. Valószerűtlennek hat, hogy a magyar delegáció némely tagját kitessékelték volna az ebédről, vagy ne gondoskodtak volna az ellátásukról - a számok mégis ezt sugallják.
A gyanús esetek még hosszan sorolhatók. Összességében a közszféra napidíj-kifizetései több tízmilliós tételt jelentenek az állami büdzsében (a fejlesztési tárca például közel 11 milliót fizetett ki csak a vezetőknek 2010. június és 2014. február között). A napidíjadatok két dolgot mutathatnak: külföldi útjaikon a magyar politikusok sok esetben vagy nem részesülnek megfelelő vendéglátásban, vagy trükköznek az elszámolásnál. Ha az előbbiről van szó, kérdés, az érintettek miért vágnak jó képet a diplomáciai etikett megsértéséhez. Ha az utóbbiról, akkor ez egyszerűen ügyeskedés, pedig egy-egy út alkalmával mindössze néhány ezer forint a tét. Igaz, a kicsit is meg kell becsülni, sok kicsi pedig sokra megy. Meg hát februári évértékelőjében maga Orbán Viktor mondta: az apróért is le kell hajolni.
Az adatigénylés szépsége és csúfságaA napidíjakra vonatkozó adatkérésünket március 12-én küldtük meg a minisztériumoknak, s általában reagáltak is a közérdekű adatigénylés megválaszolására nyitva álló kétszer tizenöt napos határidőn belül. Megkérdeztük, hogy a politikai vezetőknek mennyi napidíjat fizettek ki, hány egész és hány fél napot számoltak el, és a kiküldött hivatalosságok mennyi díjtalan étkezésben részesültek útjuk során. A tárcák többnyire gond nélkül, készségesen teljesítették kérésünket, olykor megjelölve a célállomást, az utazás célját, az indulási és az érkezési dátumokat is. Kivétel Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztériuma, amely, bár ígérte, végül nem válaszolt a megkeresésünkre. Legtovább a Külügyminisztérium válaszára kellett várnunk, és abban sem volt köszönet. A tárca egyrészt azt állítja, hogy adminisztrációs rendszerük átalakítása miatt 2010-11-re csak összesített adatokat tud prezentálni, másrészt egyedül a külügy nem küldött adatokat az elszámolt egész/fél napokról, illetve a díjtalan étkezések számáról. Mindezt megfejelték még azzal, hogy kimutatásukban bruttó adatok helyett nettó összegeket tüntettek fel, ami az elszámolt napokra vonatkozó adatok hiányában a számsorok értelmezését tovább nehezítette. Munkánkat az is akadályozta, hogy kérésünk ellenére nem Excel-táblázatban kaptuk az adatokat (ami könnyebbség a számítások elvégzésénél), hanem - fáradságot nem kímélve - a táblázatot kinyomtatták, majd beszkennelték, és így küldték meg pdf-ben. Végül, annak ellenére, hogy a külügy két hónapig halogatta a választ, a táblázat egyes adatai nyilvánvalóan tévesek: a tárca szerint például Martonyi János Belgiumban volt 2014. február 12-én, holott az Orbán Viktor Facebook-oldalán közölt kép tanúsága szerint főnöke jobbján éppen a levesét kanalazta ekkor - Pekingben. |
DugipénzA közszereplők vagyonnyilatkozataiban elvben valamennyi - rendszeres és eseti - jövedelmet szerepeltetni kell(ene). Az adóköteles jövedelemnek számító kiküldetési napidíjak összege ennek ellenére egyetlen miniszter vagy államtitkár nyilatkozatában sem tűnik fel. Pedig évente százezres, vagy a munkaköri kötelességük részeként sokat utazó állami tisztviselőknél akár milliós összegről lehet szó. Martonyi János külügyminiszter 2012-ben közel 1,2 millió, Németh Zsolt államtitkár pedig több mint 1,3 millió forint napidíjjal egészítette ki fizetését. Orbán Viktor kormányfő 2012-ben 780 ezer, 2013-ban 720 ezer forint napidíjat vett fel. Szijjártó Péter külgazdasági államtitkár pedig ugyancsak egymillió forintot meghaladó összeggel lett a napidíjakból gazdagabb. |
