Izgalmas olvasmány a Magyar Művészeti Akadémia Országgyűlésnek készített beszámolója. Marosi Ernő akadémikus (mármint a Magyar Tudományos Akadémia tagja) például a magyar művészet helyzetéről szóló MMA-s beszámolót böngészve talált rá arra, hogy őt bizony a testület delegálta a Németh Lajos-díj szakmai bizottsága elnökének 2013-ban, ötéves időtartamra. (A Németh Lajos-díj a képzőművészet, az iparművészet és a fotóművészet területén végzett kiemelkedő művészettörténészi, művészetírói, műelméleti vagy műkritikusi tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés.)
Amikor a professzor ezzel szembesült, levelet írt Balog Zoltán miniszternek, és lemondott a tisztségéről. A december 18-án kelt, birtokunkba került levélből kiderül, hogy a miniszter 2013. február 25-én kérte fel a művészettörténészt a díj bizottságának vezetésére, de arról nem tájékoztatta őt sem a tárcavezető, sem a köztestület, hogy valójában az MMA delegálta volna a pozícióba a középkori művészettel foglalkozó, nemzetközi hírű tudóst. „A Magyar Művészeti Akadémiának a Magyar Országgyűlés számára készített, 2014. október 15-i beszámolója (14. old.) azzal a különös helyzettel szembesít, hogy e testület nézőpontjából a Magyar Művészeti Akadémia delegáltja lennék. Ilyesmiről eddig nem volt tudomásom, annál kevésbé, mivel soha nem voltam a nevezett szervezet tagja” – áll a lemondólevélben. Marosi formálisan azért távozott, mert szerinte egy műkritikusi díj bizottságába nem jelölhet tagot egy művészeket tömörítő szervezet. „Hiszen hogyan lenne lehetséges, hogy az elismerésre vágyó alkotó jelölje ki és díjazza (korrumpálja) kritikusát?”
| ||
De más izgalmas dolgok is szerepelnek a terjedelmes beszámolóban, mely terjengős módon összefoglalja az MMA köztestületkénti megalakulása óta eltelt időszakot.
Világosan látszik például, hogy az MMA kevés projektet valósított meg, és ezek is leginkább a saját jelenlegi és elhunyt tagjaik babusgatásában merültek ki. A filmes tagozat megalakította 2012-ben a „Portrébizottságot”, ahová külső szakértőket is meghívott. Ennek az volt a feladata, hogy a tagokról készülő dokumentumfilmeket értékelje. A bizottság sajnálatosan feloszlott, de előtte elhatározta, hogy filmes műhelyt alakít, és kamerákat szerez be. „2013 második félévében a Műhely elindította az akadémikusokról készülő 27 portréfilm készítését, valamint 20 életútinterjú felvételét” – derül ki a parlamentnek benyújtott szövegből. Egy MTVA-s forrásunk szerint a filmeket el akarták sózni a közszolgálati televíziónak, de olyan minőségűek voltak, hogy az MTVA végül elállt a sugárzástól.
Talán ez lehet az oka annak, hogy a filmes szekció komoly lobbitevékenységet is folytatott: „Az elnökség felhívta a tagozat figyelmét további kezdeményezések szükségességére a filmgyártás és - forgalmazás irányításának (!) a kulturális tárcához kerülése tárgyában. A tagozatvezető javasolta, hogy az elnökség vizsgálja meg a lehetőségeket, és tegyen lépéseket annak érdekében, hogy egy működő televíziós csatorna az MMA szakmai felügyelete alá kerüljön.”
Az építőművészeti tagozat 2013-ban elkészítette a „75 év feletti tagjainak Üzenet című könyvsorozatát, amelyek a Mesterek üzenetét tartalmazzák. (…) Csete György, Finta József, Istvánfi Gyula, Kampis Miklós, Plesz Antal, Török Ferenc, Zalaváry Lajos akadémikusok kötetei mellett elkészítette az elhunyt tagjairól szóló Üzenet könyvet is. A kis példányszámban készült könyvek ünnepélyes átadására a tagozat ülésén került sor.”
Az iparművészeti tagozat Kardosfán tartott 2013-ban nagy jelentőségű konferenciát, melynek megállapításait a tagozatvezető az alábbiakban összegezte: „Nincs konszenzus abban, hogy az iparművészet, tervezőművészet tárgykörben az oktatás permanens ipari kapcsolatok nélkül mennyire hatékony. Nincs kifejtve, megvitatva, értékelve, hogy mi a különbség a formatervező és a forma-tervező művész között. Úgy tűnik, mintha ez a kérdés szinte értelmetlen lenne... A szakmai önvédelem, a minőség méltóságának megbecsülése hiányzik.” (Akinek van ötlete a forma-tervező művész definíciójával kapcsolatban, kérjük, juttassa el elképzeléseit szerkesztőségünkbe!)
Az irodalmi tagozat többek között Tormay Cécile-emlékkonferenciát tartott a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban, és természetesen Jókai Annát is felköszöntötte.
A tagozat egyik központi, több évre tervezett programja a „Kismonográfia” sorozat; 2013-ban 5 kismonográfia megírására nyújtott ösztöndíjat: Ágh István, Marsall László, Albert Gábor, Kiss Benedek és Kiss Anna akadémikusok életművéről először készül összefoglaló feldolgozás.
A képzőművészeti tagozat „elsőrendű feladatának tekintette a különböző régiók olyan magas színvonalú, hiteles, etikus alkotói-szakmai bázisának kialakítását, amely képzőművészeti kérdésekben kánonképző és iránymutató lehet”. Ezt leginkább díjak odaítélésével tette.
Csupán néhány oldal foglalkozik konkrétan a magyar kultúra jelen helyzetével. Általában minden területen nagyobb állami mecenatúrát sürget az MMA. A könyvkiadásról megjegyzi: „Az állami mecenatúra megerősítése mellett a kiadók megerősíthetnék a terjesztői és marketingtevékenységüket, ezen belül a személyességet, a közvetlen kapcsolatot adó – de igen jelentős reklámerővel bíró – író-olvasó találkozók szervezésének gyakorlatát.” Az MMA szerint „szükség lenne a könyvpiacon olyan terjesztő hálózatra is, amely a nem profitszerzési célból kiadott kiadványok értékesítésére szakosodna, vagyis azzal a könyvkiadói csoporttal működne együtt, amely jelenleg a javarészt Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kiadott könyveivel reménytelenül hátrányos helyzetben van a nagy könyvkereskedelmi óriáscégekkel szemben.” A testület szerint „Meg kell szüntetni a jelenlegi szabályozás visszásságait, például hogy csak külföldi könyvkiadók pályázhatnak a magyar irodalom egyes alkotásainak idegen nyelvre való lefordítására, megjelentetésére. A kezdeményezést a magyar kultúra számára is biztosítani kell!”
Ugyancsak újragondolandó szerintük „az állami jelenlét visszaállítása a hanghordozó-, a kotta- és a művészeti ághoz kapcsolódó könyvkiadás területein”. A képzőművészet terén pedig az állami vásárolásokat hiányolják. Az NKA-ról – melyet pedig már régóta meg akar kaparintani a szervezet – pozitív hangon ír, de megjegyzi, hogy az NKA „inkább alkotások, produkciók létrejöttét támogatja, mint direkt módon a művészt, mindez tényszerűen a pályázati kiíráson keresztül történő tematizációt eredményez, csökkentve a művész szabad témaválasztási, alkotási lehetőségeit”.
