„A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE, színiakadémia) autonómiájának széttiprása után gyönyörű és lelkesítő tiltakozás, ellenállás bontakozott ki. A színiakadémiai diákság, a többi egyetemek hallgatói, a maradék független sajtó, a magyar értelmiség határon innen és túl, a legjobb intézmények, a rokonszakmák képviselői bátor, ötletes és jó stílusú szolidaritási szövegeket tettek közzé, az egyetem szenátusa közösen lemondott, a diáktüntetések meghatók és szépek. A tiltakozást külföldön is nagy rokonszenv kíséri” – írja a 444.hu-n megjelent publicisztikájában Tamás Gáspár Miklós (TGM).
A filozófus sérelmezi, hogy a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK) javaslatára a színiakadémia lemondott, de a még hivatalban lévő szenátusa tárgyalóasztalhoz ül a „Vidnyánszky-féle illegitim kuratóriummal”. Szerinte ezzel elismerik és legitimizálják őket.
„Az SZFE diáksága nem engedi be Vidnyánszkyt a színiakadémia épületébe, hát találkoznak vele az egyetem vezetői másutt. Hiába őrzik és szalagozzák be az épületet, ha megkerülik őket, és másutt kifejezetten az ellenkezőjét csinálják annak, amit közösen elhatároztak. Az SZFE félig-meddig lemondott vezetősége nem értette meg, hogy az ő tárgyalópartnere nem Vidnyánszky Attila és csoportja, hanem a kormány, amelytől – bár csak homályos és közvetett módon – azt követeli, hogy Vidnyánszkyék kinevezését vonja vissza, hiszen a kuratóriumot nem tartja legitimnek, nem fogadja el, nem ismeri el” – fogalmaz TGM.
