Titkosították, ki írja alá a megfigyelések engedélyezéseit

  • narancs.hu
  • 2022. május 24.

Belpol

Azt pedig nem tartják számon Igazságügyi Minisztériumnál, hogy hány titkos információgyűjtést engedélyeztek.

hvg.hu közérdekű adatigénylés céljából küldött kérdéseket az Igazságügyi Minisztériumnak azzal kapcsolatban, hogy összesen hány igazságügyi miniszteri engedélyhez kötött titkos adatgyűjtést engedélyeztek a tavalyi év során, illetve ki írta alá ezeket.

A Pegasus-ügy és a Schadl–Völner-botrány miatt is fontos lett volna megtudni a 2021-ben engedélyezett megfigyelések számát, hiszen mint kiderült, ezeket részben a sokat bírált Pegasus kémprogrammal végezték, az engedélyek jelentős részét pedig saját állítása szerint nem Varga Judit miniszter írta alá, hanem egykori helyettes államtitkára, a tárcától azóta korrupciós vádak miatt távozott és jelenleg gyanúsított Völner Pál. 

A lap által februárban küldött kérdésekre azonban a maximális, 90 napos válaszadási határidőt kihasználva meglepő és önellentmondó válaszokat küldött az illetékes Igazságügyi Minisztérium. A hvg.hu közérdekű adatigénylésében arra volt kíváncsi, hogy 2021-ben hány darab miniszteri engedélyhez kötött, nemzetbiztonsági célú, titkos információgyűjtést engedélyeztek a tárcánál; a megadott engedélyek közül hány darabot írt alá Varga Judit igazságügyi miniszter, hányat Völner Pál államtitkár, hányat Répássy Róbert államtitkár (Völner utódja), és hányat más minisztériumi tisztviselő; illetve hogy hány miniszteri engedélyhez kötött, nemzetbiztonsági célú, titkos információgyűjtés engedélyét tagadták meg a tárcánál?

A minisztérium válasza alapján

a tárcánál csak a hozzájuk beérkező kérelmek számát tartják nyilván (ez 2021-ben 1469 volt), a megadott engedélyekét már nem.

A harmadik kérdéssel, az elutasított kérelmekkel kapcsolatban is hasonló válasz érkezett, miszerint a minisztérium „nem rendelkezik a kért adatokkal”.

Érdekes, hogy a tárca hasonló adatigénylések alkalmával a korábbi években rendre kiadta a megadott engedélyek számát. Ez alapján derült ki az is, hogy tavaly nyár közepéig, a Pegasus-botrány július 19-ei kirobbanásáig csaknem napi 5, összesen 928 esetben engedélyeztek nemzetbiztonsági célú titkos adatgyűjtést. Azzal kapcsolatban, hogy a korábban kiadott adatokkal idén miért nem rendelkezik a minisztérium, a lap megkeresésére ezidáig nem érkezett választ, ahogy annak sem található jogszabályi, rendeleti nyoma, hogy a tárca ezzel összefüggő adatkezelési előírásai tavaly nyár óta megváltoztak volna. 

A második, az engedélyeket aláírók személyére vonatkozó kérdéssel kapcsolatban kapott válasz még ennél is furcsább, mivel a tárca válasza szerint ezek az adatok egy jogszabályi hivatkozás alapján nem ismertethetők,

tehát titkosították, hogy kik az engedélyek aláírói.

A jogszabály szerint a minősített adat érvényességi ideje 10-30 év is lehet, vagyis a tárca válasza alapján ennyi ideig nem lehet megtudni, hogy Varga Judit miniszter vagy éppen egy államtitkára írt-e alá bizonyos számú engedélyt, pedig ez az egyszerű számadat az alapból titkosított ügyekről semmilyen érdemi információt nem ad.

A miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtésre – nevéből fakadóan – az igazságügyi miniszter adhat engedélyt, azonban a Pegasus-ügy óta tudható, hogy ezeket a kérelmeket nem minden esetben Varga Judit miniszter írta alá. 

Később, az idén januárra a Pegasus-ügyben elkészített jelentésében Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is kitért arra, hogy a nemzetbiztonsági törvény „kifejezetten az igazságügyért felelős miniszter jogkörébe utalja az engedélyezési jogkört, és nem ad felhatalmazást az engedélyezési jogkör átruházására”. A „kiadományozási jogot” ugyan egy másik törvény és az igazságügyi tárca szervezeti és működési szabályozása is ismeri a miniszter akadályozása esetén, ám ezek egyike sem említi a titkos információgyűjtés engedélyezését. Egy 2018-as alkotmánybírósági határozat továbbá azt is egyértelművé teszi: „a kiadományozási jogkörben eljáró személynek csak aláírási joga van, amely aláírási jog nem tartalmaz döntési jogosultságot”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.