„Török Zsolt butaságokat beszél” – Interjú Heller Ágnessel

  • narancs.hu
  • 2014. április 29.

Belpol

A filozófus szerint túlbecsülik a balliberális értelmiség szerepét. Ízelítő a holnap megjelenő nagyinterjúnkból.

Erősen túlértékelik a balliberális értelmiség politikai jelentőségét Heller Ágnes szerint. Az ellenzék választási kudarcának fő oka amúgy sem a közös indulás volt, hanem a mozgósítás elmaradása és a társadalmi szolidaritás hiánya. „Azt hiszem, semennyi vagy nagyon kevés befolyásunk volt, nekem legalábbis biztosan. A politikusok azt csinálják, amit jónak látnak; néha helyeslem, amit jónak látnak, néha mást találnék jónak, de nem hiszem, hogy a politikusok döntéseit bármelyik értelmiségi befolyásolhatná. Erőteljesen túlértékelik a mi hatásunkat” – mondta az interjú elején a filozófus.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Török Zsolt, az MSZP volt szóvivője írta a Facebookon a balliberális értelmiségről: „Szerintem ők hozták el eddig két alkalommal a Fidesz kétharmadát és a nácikat a parlamentbe. Vonuljanak vissza!”

HÁ: Miért érdekeljen engem, hogy Török Zsolt mit mond? Számomra Török Zsolt nem egy tekintély, de különben is butaságokat beszél. Zagyvál.

MN: Tehát nem gondol semmit arról, hogy kialakult és a pártok szintjén is megjelent a balliberális értelmiséget hibáztató hangulat?

HÁ: Ez engem igazán nem érdekel. A szocialista pártot most támogattam, hiszen a legnagyobb erő volt, amely az Orbán-kormány leváltására képes lehetett volna. De elárulok magának egy titkot: a rendszerváltás óta eltelt 25 év, de egyszer sem szavaztam az MSZP-re. Nem mintha olyan jó pártokra szavaztam volna, a kisebb rosszra szavaztam mindig, jelen pillanatban nincs olyan párt, amelyet szeretnék. De nem is kell egy pártot szeretni, szeretni a barátainkat, gyermekeinket, unokáinkat kell. Pártot lehet támogatni vagy kritizálni, és én azzal rokonszenvezek leginkább, aki a liberális elveket következetesen képviseli. Végtére is szabad értelmiségiek vagyunk, a gondolatainkat úgy fejezzük ki, ahogy elgondoljuk őket. A politikusnak taktikáznia kell, nem mondhatja el mindig, ami a szívén van, az értelmiségnek viszont megvan az a lehetősége, hogy szabadon beszéljen. Ennélfogva nem is vállal magára közvetlen politikai felelősséget. Felelősséget vállalok a szavaimért, de nem vállalok felelősséget egy politikai pártért, nem lennék hajlandó politikus lenni, már csak azért sem, mert nincsen hozzá tehetségem. De azt látom, hogy mi a helyes vagy a helytelen egy bizonyos kontextusban. Ennyi politikai érzékem még van.

Teczár Szilárd Heller Ágnessel készített teljes interjúját, amelyben a filozófus az LMP-ről, a Magyar Nemzetről, Gyurcsány Ferencről és Fodor Gáborról is beszél, a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.