„Török Zsolt butaságokat beszél” – Interjú Heller Ágnessel

  • narancs.hu
  • 2014. április 29.

Belpol

A filozófus szerint túlbecsülik a balliberális értelmiség szerepét. Ízelítő a holnap megjelenő nagyinterjúnkból.

Erősen túlértékelik a balliberális értelmiség politikai jelentőségét Heller Ágnes szerint. Az ellenzék választási kudarcának fő oka amúgy sem a közös indulás volt, hanem a mozgósítás elmaradása és a társadalmi szolidaritás hiánya. „Azt hiszem, semennyi vagy nagyon kevés befolyásunk volt, nekem legalábbis biztosan. A politikusok azt csinálják, amit jónak látnak; néha helyeslem, amit jónak látnak, néha mást találnék jónak, de nem hiszem, hogy a politikusok döntéseit bármelyik értelmiségi befolyásolhatná. Erőteljesen túlértékelik a mi hatásunkat” – mondta az interjú elején a filozófus.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Török Zsolt, az MSZP volt szóvivője írta a Facebookon a balliberális értelmiségről: „Szerintem ők hozták el eddig két alkalommal a Fidesz kétharmadát és a nácikat a parlamentbe. Vonuljanak vissza!”

HÁ: Miért érdekeljen engem, hogy Török Zsolt mit mond? Számomra Török Zsolt nem egy tekintély, de különben is butaságokat beszél. Zagyvál.

MN: Tehát nem gondol semmit arról, hogy kialakult és a pártok szintjén is megjelent a balliberális értelmiséget hibáztató hangulat?

HÁ: Ez engem igazán nem érdekel. A szocialista pártot most támogattam, hiszen a legnagyobb erő volt, amely az Orbán-kormány leváltására képes lehetett volna. De elárulok magának egy titkot: a rendszerváltás óta eltelt 25 év, de egyszer sem szavaztam az MSZP-re. Nem mintha olyan jó pártokra szavaztam volna, a kisebb rosszra szavaztam mindig, jelen pillanatban nincs olyan párt, amelyet szeretnék. De nem is kell egy pártot szeretni, szeretni a barátainkat, gyermekeinket, unokáinkat kell. Pártot lehet támogatni vagy kritizálni, és én azzal rokonszenvezek leginkább, aki a liberális elveket következetesen képviseli. Végtére is szabad értelmiségiek vagyunk, a gondolatainkat úgy fejezzük ki, ahogy elgondoljuk őket. A politikusnak taktikáznia kell, nem mondhatja el mindig, ami a szívén van, az értelmiségnek viszont megvan az a lehetősége, hogy szabadon beszéljen. Ennélfogva nem is vállal magára közvetlen politikai felelősséget. Felelősséget vállalok a szavaimért, de nem vállalok felelősséget egy politikai pártért, nem lennék hajlandó politikus lenni, már csak azért sem, mert nincsen hozzá tehetségem. De azt látom, hogy mi a helyes vagy a helytelen egy bizonyos kontextusban. Ennyi politikai érzékem még van.

Teczár Szilárd Heller Ágnessel készített teljes interjúját, amelyben a filozófus az LMP-ről, a Magyar Nemzetről, Gyurcsány Ferencről és Fodor Gáborról is beszél, a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.