„Török Zsolt butaságokat beszél” – Interjú Heller Ágnessel

  • narancs.hu
  • 2014. április 29.

Belpol

A filozófus szerint túlbecsülik a balliberális értelmiség szerepét. Ízelítő a holnap megjelenő nagyinterjúnkból.

Erősen túlértékelik a balliberális értelmiség politikai jelentőségét Heller Ágnes szerint. Az ellenzék választási kudarcának fő oka amúgy sem a közös indulás volt, hanem a mozgósítás elmaradása és a társadalmi szolidaritás hiánya. „Azt hiszem, semennyi vagy nagyon kevés befolyásunk volt, nekem legalábbis biztosan. A politikusok azt csinálják, amit jónak látnak; néha helyeslem, amit jónak látnak, néha mást találnék jónak, de nem hiszem, hogy a politikusok döntéseit bármelyik értelmiségi befolyásolhatná. Erőteljesen túlértékelik a mi hatásunkat” – mondta az interjú elején a filozófus.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Török Zsolt, az MSZP volt szóvivője írta a Facebookon a balliberális értelmiségről: „Szerintem ők hozták el eddig két alkalommal a Fidesz kétharmadát és a nácikat a parlamentbe. Vonuljanak vissza!”

HÁ: Miért érdekeljen engem, hogy Török Zsolt mit mond? Számomra Török Zsolt nem egy tekintély, de különben is butaságokat beszél. Zagyvál.

MN: Tehát nem gondol semmit arról, hogy kialakult és a pártok szintjén is megjelent a balliberális értelmiséget hibáztató hangulat?

HÁ: Ez engem igazán nem érdekel. A szocialista pártot most támogattam, hiszen a legnagyobb erő volt, amely az Orbán-kormány leváltására képes lehetett volna. De elárulok magának egy titkot: a rendszerváltás óta eltelt 25 év, de egyszer sem szavaztam az MSZP-re. Nem mintha olyan jó pártokra szavaztam volna, a kisebb rosszra szavaztam mindig, jelen pillanatban nincs olyan párt, amelyet szeretnék. De nem is kell egy pártot szeretni, szeretni a barátainkat, gyermekeinket, unokáinkat kell. Pártot lehet támogatni vagy kritizálni, és én azzal rokonszenvezek leginkább, aki a liberális elveket következetesen képviseli. Végtére is szabad értelmiségiek vagyunk, a gondolatainkat úgy fejezzük ki, ahogy elgondoljuk őket. A politikusnak taktikáznia kell, nem mondhatja el mindig, ami a szívén van, az értelmiségnek viszont megvan az a lehetősége, hogy szabadon beszéljen. Ennélfogva nem is vállal magára közvetlen politikai felelősséget. Felelősséget vállalok a szavaimért, de nem vállalok felelősséget egy politikai pártért, nem lennék hajlandó politikus lenni, már csak azért sem, mert nincsen hozzá tehetségem. De azt látom, hogy mi a helyes vagy a helytelen egy bizonyos kontextusban. Ennyi politikai érzékem még van.

Teczár Szilárd Heller Ágnessel készített teljes interjúját, amelyben a filozófus az LMP-ről, a Magyar Nemzetről, Gyurcsány Ferencről és Fodor Gáborról is beszél, a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.