Törvényt hoznak az egyperces csendről

  • narancs.hu
  • 2024. november 20.

Belpol

A Momentum szerint azért készül erről jogszabály, mert a Fidesznek nem tetszett, hogy Karsai Dániel emlékére gyászszünetet kértek.

„Az Országgyűlés által a plenáris ülésen tartandó megemlékezésekre indokolt eljárási és keretszabályok megállapítása annak érdekében, hogy azokra minden esetben tervezett módon és méltó körülmények között kerüljön sor. A javaslat rögzíti, hogy az Országgyűlés által tartandó megemlékezésre – akár kíséri néma felállás, akár nem – csak a Házbizottság döntése alapján kerülhet sor” – olvasható egy kedden benyújtott törvényjavaslatban

A Momentum frakcióvezetője, Bedő Dávid azt írja erről a Facebookon, szerinte ezt a javaslatot azért nyújtották be, mert a Fidesz képviselőinek nem tetszett, hogy ő szeptember 30-án azt kezdeményezte az Országgyűlésben, egyperces néma csenddel tisztelegjenek az elhunyt Karsai Dániel emléke előtt.

Bedő kérésére felálltak a kormánypárti képviselők is, Kövér László, az Országgyűlés elnöke azonban azt mondta, „ami most történt, az egy olyan ízléstelen provokáció volt, ami felhasznált egy tragikusan elhunyt embert arra – halálában –, hogy politikai propagandát fejtsen ki egyébként a halál kultúrája mellett, úgyhogy ezt mindazon képviselőtársaim nevében visszautasítom, akik az élet kultúrájának az oldalán szeretnének maradni.”

Bedő a törvényjavaslatot kicsinyes és szánalmas lépésnek nevezi.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.