Karsai Dániel: Ez nem félelem, ez bizonyosság

Lélek

Karsai Dánielnél jártunk, aki, ha csak teheti, nem szorítkozik igenekre és nemekre. Barátai, rokonai – heti beosztást készítve – a nap 24 órájában mellette vannak, és nemcsak focimeccset néznek együtt, hanem bizonyos ápolói feladatokat is ellátnak. Az ALS-sel küzdő alkotmányjogász azt mondja, még nem hozna életvégi döntést. „A határ az aktív kommunikáció elvesztése, vagy a folyamatos fájdalom. Akkor komolyan elgondolkodnék.”

Egy hónappal ezelőtt levelet írtunk Karsai Dániel sajtósának, hogy szeretnénk interjút készíteni az ügyvéddel. Kis türelmet kért; mint utóbb kiderült, akkor volt Dániel tüdőgyulladással kórházban. Majd megjelent a Népszava és az RTL interjúja, s látva Dániel állapotát, elengedtük az interjút. Aztán jelentkezett a sajtós, hogy Dániel úgy határozott, – fél órában limitálva egy-egy alkalmat – szívesen ad interjút a médiumoknak. Ahogy írtuk: ügye érdekében a végsőkig vállalja a nyilvánosságot. Csütörtökön az otthonában jártunk, s beszélgettünk vele.

Ami Dániel jelenlegi kommunikációs képességét illeti, habár kizárólag eldöntendő kérdéseket tettünk föl neki, s nem volt mindig könnyű megérteni a beszédét, válaszai egyáltalán nem csak igenekre és nemekre korlátozódtak. Fizikai állapotáról az alkotmányjogász elmondta: fájdalmai nincsenek, egyelőre még légzés segítő készülékre sincs szüksége, de „előre gondolkodva már beszerezték”. Szellemileg változatlanul jó állapotban van, bár, tette hozzá mosolyogva, erről lehet, hogy a barátait kellene megkérdeznünk.

Arról érdeklődtünk, vannak-e félelmei bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Azzal kapcsolatban, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elutasítja a kérelmét, van némi félelme. „Nem nagy, de van.” Attól viszont – válaszából ítélve – egyértelműen tart, hogy pozitív döntés születik a nemzetközi bíróságon, de ő azt már nem érheti meg. A fájdalmaktól igen, fél, ugyanis volt egy időszak, a kórházban, amikor az izomgörcsök miatt komoly fájdalmai voltak. Ugyancsak vannak félelmei a légzésromlással kapcsolatban. A szeretteitől való elválástól viszont nem fél. „Minden nap ajándék.

Megpróbálom a legtöbbet kihozni az együttlétekből. Ez néha megy, néha nem.

Végül mindenkinek el kell válnia szeretteitől. Ez nem félelem, ez bizonyosság” – fogalmazott.

Korábban azt nyilatkozta Dániel testvére, Péter, bíztak abban, hogy március-áprilisra döntés születhet Strasbourgban, de most már a májusnak is örülnének. Hogy érez-e csalódottságot, amiért még nem határoztak a nemzetközi bírák, vagy számít belátható időn belül döntésre, úgy válaszolt, a kérdésben „benne volt a válasz: igen, van bennem csalódottság, de bízom benne, hogy hamarosan döntenek”.

A tekintetben pedig határozottan bizakodó, hogy egy pozitív strasbourgi döntés nyomán a magyar kormány, amilyen gyorsan csak lehet, végrehajtja a szükséges törvénymódosításokat.

Megkérdeztük: azért vállalja ilyen kitartóan a nyilvánosságot, hogy megmutassa, mivel jár ez a betegség, avagy azért, mert bízik benne, hogy ezzel közelebb kerül ügye megoldásához? „Mindkettő. Azért, hogy másnak már ne kelljen. Mert valaki már elmondta”, felelte Dániel.

 

 
Karsai Dániel a strasbourgi perről: "Igen, van bennem csalódottság, de bízom benne, hogy hamarosan döntenek”.
Fotó: Palágyi Barbara
 

Felsoroltunk néhány teljesen mindennapos emberi érzést, azt tudakolva, jellemzően megjelennek-e ezek mostanában Dánielben. Elégedetlenség, félelem, szomorúság: igen. Düh, harag (kis gondolkodás után): nem. Lehangoltság: „csak nagyon ritkán”, inkább a betegsége, semmint ügyének alakulása miatt. Megbocsátás, elengedés, megkönnyebbülés, béke, derű: ezek az érzések mind megjelennek mostanában Dánielben. „És türelmetlenség, igen” – tette hozzá.

A kérdésre, felmerült-e már benne, hogy elengedi az eutanáziáért folytatott harcát, és rábízza azt jogász társaira, testvérére, határozott nemmel válaszolt az alkotmányjogász.

Megkérdeztük: ha a jelenlegi jogi környezetben vállalná valaki a közreműködést az életvégi döntése meghozatalában, elviekben elfogadná-e a segítséget? Ha tökéletesen tisztában lenne az illető a jogi következményekkel, akkor lehet, hogy elgondolkodna rajta, de akkor sem fogadná el – felelte Dániel.

És ha a jogi környezet lehetővé tenné, hogy érzi, lépne-e?

„Még nem. A határ az aktív kommunikáció elvesztése, vagy a folyamatos fájdalom. Akkor komolyan elgondolkodnék.”

Felsoroltunk néhány témát, arról érdeklődtünk Dánielnél, mi az, ami egyre kevésbé, s mi az, ami egyre inkább foglalkoztatja. A politikai-közéleti eseményeket követi. Családtagjai, barátai hogyléte igencsak foglalkoztatja, ahogy a sport, főként a foci is, teszi hozzá mosolyogva. Hasonlóan a zene, az irodalom is a mindennapjai része, míg a képzőművészet és általában a vizuális tartalmak nem annyira. Youtube-beszélgetéseket, podcastokat szívesen hallgat. A vallás, a filozófia, az élet-halál-mulandóság kérdései ma már „mélyebben” foglalkoztatják, ahogy a fájdalomtól, szenvedéstől való félelem is.

Mivel Karsai Dániel többször publikált a Magyar Narancsban és olvasója is a lapnak, munkatársaink is feltettek neki néhány kérdést:

  • Elégedett-e azzal a társadalmi nyilvánossággal, aktivitással, amit az ügye kiváltott? – Igen.
  • Megérte-e élete utolsó időszakát ezzel a harccal töltenie? – „Igen. De nem csak ezzel töltöm.”
  • Visszatekintve: van-e bármi, amit másképp csinált volna a betegsége kezdetétől az ügyét illetően? – Nincs
  • Kért/kapott-e lelki, fizikai segítséget a betegsége alatt valamelyik egyháztól vagy konkrétan egyházi személytől? – Nem történt ilyen. Volt arról szó, hogy Fabiny Tamás evangélikus püspökkel leülnek beszélgetni, de végül „az egészségi állapotom romlása miatt már nem…”. Hogy sajnálja-e, hogy elmaradt ez a párbeszéd? Igen.
  • Amióta a küzdelme tart, részben a nyilvánosság előtt, sokféle emberi reakció érhette, felemelő és lesújtó egyaránt. Hogy érzi, pozitív-e ez a mérleg? – „Igen, abszolút.”
  • A Vasas focicsapata épp feljutó helyen van, örül-e neki? – „Nagyon.”

Egy nap Dániellel

Karsai Dániel mellett most már a nap 24 órájában van valaki – barát, vagy családtag, s a nap bizonyos szakaszaiban szakápoló is. Nyolcan-tízen felváltva segítik Dániel mindennapjait.

„A reggeli rutin 7-8 óra körül kezdődik, ekkor pozíciót váltunk, olyat, ami Daninak kényelmes az éjszakai alvás után” – meséli Kiss Dániel Bálint, aki maga is ügyvédként dolgozik. Tizenkét éve barátok Dániellel, az ügyvédi irodáik sok közös ügyet vittek, de jártak együtt nyaralni, bulizni is. Dániel tavaly szeptemberben közölte a nyilvánossággal betegségét, de barátai már egy évvel korábban értesültek róla. Mint Kiss Dániel meséli, az első időszakban fizikai tünet még nem jelentkezett Dánielnél, „depresszió annál inkább”. Ahogy a Narancs-interjúban is elmeséli, 2022 decemberében történt egy lelki átfordulás („belül elkezdett kisütni a nap”). Ahogy romlott Dániel fizikai állapota, eleinte főként intéznivalókban segítettek neki. Idén januártól vált intenzívvé az állapotromlása, ekkortól egy segítőnek már folyamatosan jelen kellett lennie.

A szakápolók tehermentesítésére találtuk ki, hogy immár nemcsak szabadidős programokban veszünk részt Danival, hanem, amennyire tudunk, az ápolásban is segítünk.”

A barátok, rokonok heti beosztást készítenek, ez alapján van, aki egy-egy délelőttöt, délutánt, estét, vagy akár egy teljes napot, hétvégét is Dániel mellett tölt. „Azt látom az első perctől fogva, hogy masszív túljelentkezés van” – fogalmaz Dániel barátja.

 
Kiss Dániel Bálint: „Mi vagyunk a hangoskönyvei”
Fotó: Palágyi Barbara

„A reggel további részében vizet és tápszert adunk Dánielnek, mindkettőt gyomorszondán keresztül. A fulladásveszély miatt nyelőcsövön keresztül már nem kerülhet be semmi” – folytatja a napi rutin leírását Kiss Dániel. „Történik egy antibiotikumos inhalálás, ami a tüdőgyulladás utókezelése. 9 óra körül érkezik a szakápoló, aki pelenkát cserél. Délelőtt, ha munka van, abban segítünk Daninak:

amit írni kell, azt ő diktálja, de a szakanyagokat olvasni jobb szereti maga.

Ha látja a szöveget, könnyebb számára az értelmezés. Olvas Dani laptopon, tableten, telefonon, attól függően, hogy adott fekvő pozícióban épp melyik számára a legkényelmesebb. Napközben ügyelni kell a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre. A gyógyszereit, napi háromszor, mozsárban porítjuk, majd vízzel elkeverve szintén gyomorszondán keresztül adjuk be neki. A gyógyszerek közt van izomlazító, ami valamelyest oldja a végtagok merevségét. Mozgatásnál, mivel a végtagok már nem hajlanak, nagyon vigyázni kell, nehogy törés legyen belőle” – meséli az alkotmányjogász barátja, s beszél arról is, hogyan telnek a napok Dániel egészségügyi ellátásán túl.

A közös baráti meccsnézések megmaradtak.

És Dani mindig szerette a hangoskönyveket, most ezeket telefonról kihangosítva hallgatja, vagy mi vagyunk a hangoskönyvei: mindenki más-más könyvet olvas fel neki folytatásokban. Én most éppen Gerlóczi Márton Elvonókúráját olvasom, amit mind a ketten nagyon szeretünk. Amit még szokott olvasni, most is ott van az ágya mellett: Knausgard, de nagyon szereti Senecát, vagy Kis János filozófiai értekezéseit. Ezeket maga olvassa, applikáltak neki egy könyvtartó állványt, nekünk csak lapozni kell.

Az éjszakás, aki vagy szakápoló vagy közülünk valaki, este 8 körül érkezik. Fél 11-11 körül beadjuk az esti gyógyszereket, ezek között már van altató is. Dani fél órán belül elalszik, de mivel nem tud éjjel megfordulni, viszont a statikus fekvés elmerevedéssel, fizikai fájdalommal járhat, éjjel kétszer-háromszor felkelünk és a másik oldalára fordítjuk” – meséli Karsai Dániel barátja és egyik segítője.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.