Meglehetősen rendhagyó hivatalos találkozóra került sor alig három héttel ezelőtt, október 29-én, amikor Tuzson Bence igazságügyi miniszter hivatalába kérette Havasi Dezsőt, a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) elnökét. Az volt a furcsa, hogy a tárcavezető előzetesen nem közölte, miért kezdeményezte a találkozót. Erről szerdai hírlevelében így számolt be a MÜK első embere: „A megbeszélésen miniszter úr azon korábban már ismertetett elképzelése megerősítése mellett, hogy valamennyi kirendelési díj folyósítását az Igazságügyi Minisztérium saját kezelésébe kívánja venni, arról is tájékoztatta a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, hogy a kirendelési díjak pénzügyi forrása a kirendelést nem vállaló, a kirendelési listán nem szereplő ügyvédek által az Igazságügyi Minisztériumnak fizetendő díj lesz.” Magyarán a jövőben az állam helyett az ügyvédtársadalom azon része fizeti és finanszírozza a kirendelt védők díját, akik nem vállalnak büntetőügyekben kirendelést. (Minderről a hvg.hu is beszámolt szerda délután.)
A friss MÜK-hírlevélből az is kiderül, hogy az elképzelés ellen a kamarai elnök azonnal tiltakozott és egyet nem értését fejezte ki, utalva a megoldással kapcsolatos alkotmányossági aggályokra is. A MÜK elnöke a november 11-i elnökségi ülésen tájékoztatta a tagokat a fejleményekről. A kérdésben az ülésen széleskörű vita bontakozott ki, a miniszteri álláspontot senki sem támogatta. Kicsit később, november 16-án a Kúria dísztermében megrendezett Ügyvédek Napján elmondott köszöntő beszédében Havasi ismételten tájékoztatta az ügyvédek jelen lévő képviselőit a miniszteri elképzelésről. Az eseményen Havasi a következőket mondta: „Amikor őszinte szolidaritással szót emelünk a tisztességes megélhetést biztosító, az európai összehasonlítást is kiálló bírói és ügyészi fizetések mellett, a jogállami működés feltételének tartjuk a kirendelt védői és pártfogói ügyvédi díjak méltánytalanul alacsony óradíjának emelését, és időbeni megfizetését is. Ennek forrása azonban, még részben sem lehet az ügyvédek anyagi hozzájárulása. A független ügyvédség nem finanszírozhatja az állam helyett az alkotmányosan kötelező védelem díját. Ez a koncepció a megbízotti közösségtől önfinanszírozást várna el a jogszabályban meghatározott, állam által megelőlegezendő és a bűnügyi költségek között behajtandó kirendelési díj tisztességes mértékű finanszírozásához. Ez számos elvi és gyakorlati okból nem elfogadható.”
Jó fideszes szokás szerint a MÜK vezetése a kérdésről a minisztériummal, illetve annak illetékes vezetőivel nem tárgyalt, az elképzelésekről a fenti módon értesült, jogszabálytervezetet, hatásvizsgálatot nem kapott. Ugyanakkor amennyiben a minisztérium a kérdésben a Magyar Ügyvédi Kamara vezetésével tárgyalni kíván, úgy erre nyitott a kamara vezetése és véleményezni fogja a jogszabálytervezetet.
Ám erre már nem maradt sem idő, sem lehetőség. Ugyanis november 19-én, kedden este 9 óra előtt néhány perccel a következő című törvényjavaslatot nyújtotta be Semjén Zsolt (KDNP) miniszterelnök-helyettes: A közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről, továbbá a mesterséges intelligenciáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges, az alapvető jogok védelmét érintő intézkedésekről. A nagyjából értelmezhetetlen című salátatörvényben az előbb vázolt intézkedést ekképp rejtették el: „1) Az ügyvédet – ha a tagfelvétel során eltérően nem nyilatkozik – a kamarai tagfelvétellel egyidejűleg fel kell venni védőként a kirendelhető ügyvédek jegyzékébe. (2) Kirendelési hozzájárulás megfizetésére köteles az az ügyvéd, aki védőként való kirendelést nem vállal. A kirendelési hozzájárulás összege minden megkezdett hónap után 8000 forint. A kirendelési hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A kirendelési hozzájárulást a kirendelési hozzájárulás beszedésére jogosult szerv részére kell megfizetni.”
„Mindez tragikomikus”, „nagyon durva elképzelés”, „ez a kormány jogalkotási taktikája”, „teljesen abszurd” – ezek csak a finomabb hozzászólások ügyvédi oldalakról, amellyel az új törvényjavaslatot értékelik és kritizálják. Nevük mellőzését kérve több ügyvéd elmondta portálunknak, hogy az állami feladatokat, jelen esetben a finanszírozást nem lehet egy szakmai szervezetre hárítani. Volt, aki kijelentette, a történtek fényében elvárja az ügyvédi kamarától, hogy szólítsa fel lemondásra az igazságügyi minisztert. Aki, tehetjük hozzá, korábban civil foglalkozását tekintve ügyvéd volt. Megint mások azt hangsúlyozták, hogy ennyi erővel és logikával a védőt kirendelő bíró, ügyész és rendőrtiszt fizetéséből is le kellene vonni havi 8 ezer forintot.
„Olyan abszurd ez, mintha azt mondanám, hogy egy magánpraxisban dolgozó orvos a saját megkeresett pénzéből havi közel 10 ezer forinttal finanszírozza az állami egészségügyi rendszert”
– jegyezte meg felháborodottan egy fővárosi ügyvéd. Abban mindegyikük egyetértett: az ügy hátterében az állhat, hogy kong az ürességtől a költségvetés kasszája, és már arra sincs pénz, hogy az állam állja a mindenkit megillető kötelező védelem költségét, ami alkotmányossági kérdések sorát veti fel.
Az egyik alföldi megyében praktizáló ügyvéd arra emlékeztetett: az ügyvédi kamarai tagság évi 160 ezer forint, az ügyvédek kötelező biztosítása további 130 ezer forint, s most ehhez jön hozzá a havi 8 ezer forintos „hozzájárulás”, ami 96 ezer forinttal növeli a költségeiket.
