Tüntetés azokért, akikért nem sikk tüntetni

  • Gera Márton
  • 2016. június 17.

Belpol

Csütörtökön reggel az Emmi épülete előtt demonstráltak a sajátos nevelési igényű gyerekekért. Nagyon kevesen voltak; senki sem foglalkozik a sajátos nevelési igényű gyerekekkel.

Tegnap reggel 7 órakor jelent meg néhány szülő a Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Szalay utcai épülete előtt: a Csak Együtt Van Esély nevű civil csoport tagjai. A szervezet négy órás figyelmeztető demonstrációt hirdetett, mert – ahogy mondják – azt látják, ma Magyarországon csak a sajátos nevelési igényű gyerekek elenyésző része jut megfelelő ellátáshoz az oktatásban. 10 óráig úgy húszan gyűltek össze a minisztérium épülete előtt, és noha egy-két SNI-s (sajátos nevelésiigényű) gyerek vidáman rajzolgatott, játszott a járdán, az egyik szervező azért szomorúan konstatálta: „az a probléma, hogy ez a téma nehezen éri el az emberek és a pártok ingerküszöbét”.


false

 

Fotó: Sióréti Gábor


Pedig gond az van bőven. A demonstrálók, akik maguk is SNI-s gyereket nevelnek, arról beszéltek, hogy egyre kevesebb gyógypedagógus van az országban, akikre egyre több gyerek jut, mert ma már könnyebb felismeri, ki az, aki sajátos nevelést igényel. „Mivel a tankötelezettséget levitték 16 éves korra,

az SNI-s gyerekeknek általában 16 éves korukban azt mondják, hogy viszlát.

A törvényben az van, hogy lehetősége van 24 éves koráig az iskolában maradnia annak, aki sajátos nevelést igényel, de ez szinte soha nem valósul meg, mert az iskolák azt mondják, nincs kapacitás. 16 évesen általában iskola nélkül maradnak ezek a gyerekek”– mesélte az egyik szülő.

false

 

Fotó: Legát Franciska

 

Miközben a probléma a pedagógusokra van hárítva, a szülők szerint azonban egy tanár nem tudja megtenni azt, hogy egyedül, segítő nélkül foglalkozzon a más oktatást igénylő diákkal. „Aki ma SNI-s gyereket nevel, gyakran azzal szembesül, hogy egyik helyről küldik a másikra: ha szeretnénk beíratni iskolába, akkor nekünk el kell mennünk a szakértői bizottsághoz, ahol eldöntik, integrálható-e vagy sem. De a szakértő nem azt mondja, hogy ebbe az iskolába fogják felvenni a gyerekedet, hanem kér egy befogadó nyilatkozatot valamelyik intézménytől. A szülő pedig kezdhet könyörögni az igazgatóknak, hogy vegyed föl a gyerekemet” – sorolta a problémákat Éva, akinek szintén SNI-s gyereke van.

Olyanról is tud, aki naponta 100 kilométer messzire viszi iskolába a gyerekét, mert csak ott fogadták.

A három hónapja működő Csak Együtt Van Esély a sajátos nevelési igényű gyerekek érdekeit képviseli a Civil Közoktatási Platformban, de a Köznevelési Kerekasztalon nem vettek részt. Egyik tagjuk elvileg szeretett volna menni, de azt a választ kapta, hogy közvetlenül nem jöhet, forduljon a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez (NOE), amely a tárgyalásokon elméletileg az SNI-s gyerekek érdekeit is képviselte. Hogy miként, arról sejtelmünk sincs.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

A probléma persze nem most keletkezett – évtizedes. „Az intézményrendszer korábban sem volt felkészülve a sajátos nevelési igényű gyerekek fogadására, voltak ugyan magánkezdeményezések, s azokat valamennyire támogatta is az állam. De az elmúlt években az állam kivonult a magánintézmények támogatásából, ezért azok vagy megszűntek, vagy oly drágák lettek, hogy nem lehet kifizetni őket” – mondta Ferenc, aki középiskolai tanár, és maga is autista gyereket nevel. Lapunknak arról is beszélt, hogy szeretnék a társadalom figyelmét is felhívni az SNI-s gyerekekre, bár tudják, nem könnyű, „hiszen annyi más probléma van”.

Most SNI-s gyerekek rajzait terítették ki a minisztérium bejárata elé, megmutatván, hogy így lépik át a jogaikat is. A minisztériumi dolgozók persze nem szerettek volna rálépni a rajzokra, és elfogadták a civilek által írt üzenetet is, ám

8 óra körül megjelent egy biztonsági őr a bejáratnál, és jelezte az érkező dolgozóknak, hogy itt nem mehetnek be,

menjenek a hátsó bejárathoz. Nos, így valaki kivédte okosba’, hogy olyan fotók szülessenek, amelyeken a dolgozók el merik fogadni a szülők papírjait. A demonstráció végén jött Sándor Mária, volt egy hosszabb ébresztőórás performasz is, ám többen még véletlenül sem lettek. Az a pár ember, aki kijött demonstrálni, 11 óra körül hazament. A problémák maradnak.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.