Ugyanazt másképp (Révai Vera, a Bahia magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója)

szerző
- legát-turcsányi -
publikálva
1998/43. (10. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A frissen alakult Bahia magánnyugdíjpénztár a leginkább érintett korosztályt, a húsz és harminc év közöttieket próbálja meggyőzni a tájékoztatójukon olvasható egyszerű érveléssel: "Ha egyszer úgyis tejelned kell, nem jobb egy ismerősnek?" De nemcsak a hangvétel az, amiben különbözni akarnak más magánnyugdíjpénztáraktól.

A frissen alakult Bahia magánnyugdíjpénztár a leginkább érintett korosztályt, a húsz és harminc év közöttieket próbálja meggyőzni a tájékoztatójukon olvasható egyszerű érveléssel: "Ha egyszer úgyis tejelned kell, nem jobb egy ismerősnek?" De nemcsak a hangvétel az, amiben különbözni akarnak más magánnyugdíjpénztáraktól.

MaNcs: Miért jött létre a Bahia Nyugdíjpénztár?

Révai Vera: A nyugdíjpénztárat a Bahia, a Sziget Kft. és a Garmond Capital nevű brókercég alapította idén augusztusban. Az egész tulajdonképpen abból az igényből fakadt, hogy a hasonló stílusú és szellemiségű cégeket jó lenne valahogy formálisan is összefogni, hogy bizonyos ügyekben, bizonyos alkalmakkor együttesen tudjanak föllépni. Úgy gondoltuk, hogy egy nyugdíjpénztár alapítása jó lehetőség erre, természetesen azon túl, ami kötelező egy ilyen jellegű intézmény tevékenysége során. Mostanában egyre több nyugdíjpénztár alakul, de úgy éreztük, nincs olyan, amelyik az igazán fiatal korosztályt szólítaná meg, inkább a 40-60 év közöttiek beléptetésével próbálkoznak, ám azokkal, akik csak most kezdenek el dolgozni, kevésbé törődnek. Pedig ahhoz, hogy az állami társadalombiztosítás monopolhelyzete megszűnjön, éppen a legfiatalabbakat kell mozgósítani.

MaNcs: A többi nyugdíjpénztár is azért utazik az idősebb generációban, mert a fiatalokat egyszerűen nem érdekli, mi lesz velük harminc-negyven év múlva.

RV: Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehetne teljesen másképpen viszonyulni ehhez, mint hogy "boldog öregkort" vagy valami hasonlót emlegessünk. Végül arra jutottunk, hogy kerüljük a direkt megszólítást, és inkább valami egészen más intézményesített formát keresünk a mondanivalóhoz. Ez vezetett ahhoz, hogy létrehoztunk egy alapítványt, aminek forrását a befizetett tagdíjakból levont működési költség fedezné. Ez az alapítvány voltaképpen egy kulturális szolgáltató lenne, fiatal alkotókat támogatna, neves külföldi művészeket hívna meg, ifjúsági klubot, internetes hírműsort hozna létre. Ebben különböznénk a többiektől, ugyanis míg más pénztárak ezt a pénzt, vagyis a működési költséget méregdrága reklámokra, ügynöki hálózat kiépítésére fordítják, addig mi ilyen módon hasznosítanánk, és tulajdonképpen a kultúrát támogatnánk. Úgy érezzük, ez sokkal hatékonyabb kommunikációs forma, azon felül, hogy értelmesebb is.

MaNcs: De hogy lesz ebből belépés?

RV: Semmiképpen sem úgy, hogy mondjuk egy Kispál-koncerten kitesszük a Bahia Nyugdíjpénztár molinót, ugyanis ez nem oszt, nem szoroz. Viszont ha egy zenekar tagjai belépnek, és a koncerten azt mondják a közönségnek, lépjetek be ti is, mert ezzel minket támogattok, annak már sokkal több értelme van.

MaNcs: Hogy kerül a képbe a Garmond Capital?

RV: Ez a brókercég húsz és harminc év közötti fiatalokból áll, akiknél a nyitottság, a fogékonyság és a hasonló stílus éppúgy megvan, persze nem az öltözködésben. A Garmondról tudni kell, hogy a nem banki alapítású brókercégek között benne vannak az első ötben. Tulajdonképpen ők a legfontosabb láncszem, hiszen ők finanszírozzák a Bahia Nyugdíjpénztárat, amíg az arra elkülöníthető összeg nem fedezi a működést.

MaNcs: Megvan-e az az informatikai háttér, ami nélkülözhetetlen egy nyugdíjpénztár alapításakor?

RV: Egy magánnyugdíjpénztár esetében legalább háromezer tag kell ahhoz, hogy informatikai rendszert, adminisztrációt alakítsanak ki. Nálunk erre még nincsen lehetőség, viszont megkönnyíti a dolgunkat, hogy meglehetősen sok cég szakosodott arra, hogy addig, amíg a kellő létszám nincs meg, bérmunkában végezzék ezt a tevékenységet. Találtunk már olyan pénztárszolgáltatót, amely ezt a munkát elvégzi. Reméljük, minél rövidebb ideig.

MaNcs: Egyesek szerint kockázatos egy olyan nyugdíjpénztárba belépni, ami mögött nem áll valamilyen nagy pénzintézet.

RV: Legfeljebb a cégnek, a tagnak semmiképpen, ugyanis a független magánnyugdíjpénztárakra borzasztó erős állami garanciák vonatkoznak, éppen azért, hogy kiiktassanak bármiféle kockázati tényezőt. A törvény kimondja, hogy az egyéni számlákra befizetett összegek nem veszhetnek el, a pénztárnak egy minimális hozamot, valamint a normajáradéknak a fedezetét is biztosítania kell, különben le lehet húzni a redőnyt. A Bahia esetében ott tart a dolog, hogy a Pénztárfelügyelettől augusztusban kaptuk meg az ideiglenes működési engedélyt. Tudni kell, hogy a törvény szerint csak ennek a papírnak a birtokában lehetett elkezdeni az alapítással járó formaságokat, a cégbejegyzést, a bankszámlanyitást és így tovább. Múlt héten jutottunk el odáig, hogy minden rendeződött, úgyhogy csak most kezdhetünk el tagokat beléptetni. Végleges engedélyt hat hónap után kaphat egy nyugdíjpénztár, de csak akkor, ha legalább kétezer tagot sikerült toborozni. Ez az esetünkben úgy néz ki, hogy februárig kell teljesíteni ezt az elvárást, addig semmi mást nem tudunk csinálni, mint hogy gyűjtjük a belépők pénzét, mivel csak ennek a végleges engedélynek a birtokában fektethetjük be a tagdíjakat.

MaNcs: Nincs túl későn ehhez?

RV: Úgy gondoljuk, még éppen időben indultunk. Tény, hogy most nagyon sok nyugdíjpénztár van a piacon. Valószínűleg nálunk is az következik be, mint Nyugaton: lesznek több százezres tagsággal rendelkező multik, de mellettük megél még néhány kisebb, speciális igényeket kielégítő nyugdíjpénztár is. Reméljük, mi is ezek közé fogunk tartozni, méghozzá azért, mert amit mi csinálunk, teljesen egyedi. A nyugdíjpénztárak szakmai szolgáltatásai között alig van különbség. Mi valamiféle pluszt biztosítunk a tagoknak, és ez az, ami meggyőző lehet. Míg az embernek ritkán jut eszébe, hogy jaj de jó lenne bulizni az OTP-folyószámlatársaival, mi azt szeretnénk, hogy hozzánk olyan fiatalok lépjenek be, akik különben is szeretnek együtt lenni.

Legát Tibor

szerző
- legát-turcsányi -
publikálva
1998/43. (10. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra