Az agrárfinanszírozásban (nem csak nálunk) természetes dolog, hogy az elvileg többszörös garanciákkal működő közraktárba bevitt learatott árura hitelt vehet fel a tulajdonosa. Maga a fizikai értékesítés később is megtörténhet - de a termény ára "dolgozik", vethetnek, műtrágyázhatnak belőle. Az állandó pénzszűkében lévő magyar agrártermelés és -feldolgozás számára óriási segítséget jelentett az elmúlt években e megoldás. Alapesetben a termelő jelzi, hogy az állam "szeme elé", vagyis a közraktárba, illetve annak megbízottjához viszi az árut, ennek értékére közraktárjegyet kap, amivel mehet hitelért a bankba, mert bizonyos százalékig elfogadják fedezetként. (A közraktárjegy mibenlétéről lásd keretes anyagunkat.) A másik, mifelénk elterjedtebb módi szerint a felvásárló - mondjuk egy malom - nagy tételben akar vásárolni gabonát aratáskor, mert akkor olcsóbb, ám nincs elég pénze, a termelő viszont gyorsan látni akarja az ellenértéket. Ilyenkor a malom adásvételi szerződéssel megszerzi az áru tulajdonjogát, s immár ő megy az időközben kiállított közraktárjegyével a pénzintézethez. Ez az agrárvilágban népszerű hitelfajta attól kedvező, hogy az állam komoly kamattámogatást is ad hozzá - igazán nyerő esetben akár kamatmentessé is tehető az ügylet. Az alapelgondolás egyébként az, hogy a termény ára a következő szezon elejéig megnő, így a készlet későbbi eladása nagyobb hasznot hoz.
Idénre aztán vaskos piszkavasak kerültek a küllők közé: a rendszerben megjelentek olyan bűnözők, akik nem aprópénzben játszanak. Néhány tízmilliós befektetéssel
beszálltak a közraktárbizniszbe,
így hozzájuthattak az áruhoz, és indulhatott is a nagybani ügyeskedés. Például sajátként eladni a cuccot, aztán még hitelt is felvenni rá. Esetleg többször is - és ehhez csak az kellett, hogy a kellően lepapírozott gabona láttán az illetékesek egyszerre higgyenek a szemüknek és a dokumentumoknak. A közraktáras hitelezésre épülő bűncselekmény ilyen méretekben mindenképpen ritkaság Magyarországon.
A rendszer megértéséhez képzeljünk el egy gabonatárolásra alkalmas nagy raktárat. Ennek tulajdonosa vagy bérlője megállapodhat az államot képviselő, hivatalosan bejegyzett közraktári céggel (ÁTI Depo Rt., Concordia Rt., Hungária Közraktározási Rt.), hogy bizonyos garanciális ügyletek fedezetéül szolgáló árukat - búzát, kukoricát - "művi tárolásra" úgy vesz át, hogy értéküket megőrizve bármikor egy későbbi adásvétel tárgyai lehessenek. Közvetlen haszon keletkezhet részben magából a tárolási díjból is, de azt sem tiltja semmi, hogy közraktározásra szerződő cég maga is vásároljon gabonát, és így ő is kedvező hitelhez juthasson - például a jövő évi felvásárlás megelőlegezésére. Ehhez persze meg kell felelni jó néhány követelménynek (szakmai és biztonsági alapelvárások, a felelős vezető büntetlen előélete, az állami hivataloknak, illetve bankoknak felmutatott megnyugtató pénzügyi háttér). Az ilyen raktárba mehet az állam által garantált áron (e pillanatban tonnánként 101 euróért) felvásárolt gabona is - ilyenkor természetesen a hivatal fizeti a megfelelő heti vagy havi tárolási díjat. A közraktárakat közvetlenül a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Közraktári Felügyelete ellenőrzi, az agrárbetárolásokért pedig természetesen a felvásárló Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Hivatal (FVM) felel. Az ellenőr ott áll és mér ki-, illetve berakodáskor, és rendszeresen ellenőrzi az áru meglétét és minőségét. Ugyanezt teszi a hitel fedezetét féltő bank is. Arra azonban a jelek szerint senki nem számított, ami Kapuváron történt: a "gabonahegyek" belseje szalmabálákat rejtett, a kukoricát már rég eladták, a hitellel pedig futottak világgá. A bűncselekmény lényege tehát: lopás és nem létező árufedezetre felvett hitel.
Pedig a bűnözőknek ebben a rendszerben nincs könnyű dolguk, hiszen úgy kell manipulálni a feketeeladások során, hogy az ellenőrzésekkel is számolva maradjon idő a kitárolás mellett a szalmabálás vagy egyéb "helyettesítés" megoldására is - és Kapuváron bő egy éven keresztül simán ment a dolog. Ehhez a vétkeseknek három dolgot mindenképpen tudniuk kellett: 1. a kukoricát az állam (az Európai Unió) egyhamar nem akarja továbbértékesíteni, és az időközönként technológiai okokból elengedhetetlen átforgatáson sem lesz jelen a hivatal tisztviselője; 2. a bank embere a fedezeti ellenőrzések során megelégszik a puszta szemrevételezéssel, s nem turkál a gabonagúlába szondapálcákkal is; 3. a feketézésben érintett lánc minden tagja biztosan hallgat majd a csalásról.
"Új típusú jogsértésként jelentek meg az Európai Unió tulajdonát képező intervenciós terményekkel kapcsolatosan nagy értékre elkövetett gazdasági bűncselekmények" - állapítja meg 2006-ban az Országos Rendőr-főkapitányság egyik éves összegző belső jelentése. Az új bűnözési forma
nyomon követése nehéz,
mert általában csak akkor észlelhető, amikor valamilyen konkrét üzlet az áru időközbeni "átruházása, jogosulatlan fedezetbe vonása vagy egyszerű illegális értékesítése" miatt meghiúsul. Vinné a raktárból az árut a tulaj vagy a jogos vevő, ám az már nincs ott, vagy ami van, az időközben másé lett. Extrém esetben egyszerre több banké és egyéb tulajdonosé, például az államé is. Az első komolyabb ügy 2007-ben bukott ki, amikor a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya "különösen nagy értékre elkövetett csalás bűntett megalapozott gyanúja miatt indított nyomozást Cs. Gyula 29 éves debreceni lakos ellen, mert nem a tulajdonában lévő 50 millió forint értékű kukoricát akart értékesíteni". A viszonylag gyorsan elfogott férfi az országos körözési lista 33. helyén szerepelt az elkövetett bűncselekmények jelentősége miatt.
És másfél éve jött a kapuvári eset, ami előtt az ágazati illetékes éppúgy értetlenül állt ("ilyet még mi sem láttunk" - mondotta akkor a feljelentést tevő Margittay Miklós, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal - MVH - vezetője), mint az érintett, áruját-pénzét kereső vevő, illetve az ellopott készletre korábban milliárdos hitelt adó bank. Nos, igaz volt: valaki vagy valakik nagyjából húszezer tonna kukoricával ügyeskedve négymilliárd forintot sikkasztottak. A feljelentésről - amit megtett később két kereskedelmi bank, valamint több, a céggel üzleti kapcsolatban álló magyar és külföldi cég is - szóló hivatalos tájékoztató szerint 2008 márciusában "az agrárhivatal megyei kirendeltségének ellenőrei gabona helyett szalmabálákat találtak egy kapuvári raktárban. A Rába egykori üzemének helyén egy győri, raktározással foglalkozó cég tárolt intervenciós kukoricakészletet. Ennek kitárolása során bukkantak az ellenőrök a több sorban felhalmozott szalmabálákra, melyekre kettő-három méter magasságban halmozták fel a kukoricát, így tévesztve meg a mennyiségről az ellenőröket. Mivel a kukorica beszállításakor a raktár üres volt, vélhetően egy titokban végrehajtott átforgatás alkalmával kerültek a bálák a kukorica alá (a betárolást folyamatosan nyomon követték az MVH ellenőrei)."
Az ügyet viszonylag gyorsan feltáró nyomozás eredményeként újabb agrárius csaló került a rendőrség körözési top 100 listájára: nemzetközi keresést hirdettek Korcz Imrére, a GP Trade Kft. korábbi ügyvezetőjére, aki a gyanú szerint 300 millió eurót sikkasztott és "ismeretlen helyre távozott". Másfél év után a napokban megtalálták és haza is hozták: egy spanyolországi üdülőfaluban csípték el a magát pénzes nyugdíjasnak kiadó és Jimmy néven flangáló gyanúsítottat. A bőrére tetovált horogkereszt szúrt szemet a spanyoloknak - az ügyben általunk megkérdezett egyik rendőr kaján megjegyzése szerint a náci sikkasztóknak a zárt öltözet mindenképpen ajánlottabb. Az elfogásakor kiskutyát sétáltató Jimmy zsebében húsz euró lapult - a többi pénz sorsa egyelőre ismeretlen. (A kutyának új gazdája lett, nyugi.)
A nyomozati anyagban számos figyelemre méltó, az ország gazdasági és társadalmi viszonyait is jól tükröző elemet fedezhetünk fel. (Nem hivatalosan természetesen, hiszen részletek majd csak a bírósági ítéletből derülhetnek ki, addig egyébként is mindenki ártatlan.) A raktározó céget 2006-ban helyben még ünnepelték, hiszen
megmentőként érkezett
akkor a Rába kapuvári gyáregységébe. A gondokkal küszködő járműgyár és az önkormányzat együtt örvendezett: íme egy cég, amely hasznosítja a kihasználatlan üzemcsarnokokat. A GP Trade közel negyvenmillió forintot szánt a csarnok(ok) átalakítására, és nyilatkozataikban hosszú távú terveket szőttek. A kft. a gyáregység legnagyobb csarnokának mintegy tízezer négyzetméterét bérelte ki, és elvégezték a terület olaj- és szennyeződésmentesítését is. Akkoriban azt is állították, hogy Kapuváron létrehozandó gabonaszárítóban és integrációs központban is gondolkodnak.
A HVG azonban kinyomozta, hogy Korcz korábbi cégei - köztük olyan ukrán és orosz vállalkozások, amelyeknek magyarországi kézbesítési címzettje volt - többsége ellen már 2005-ben végrehajtás volt folyamatban, s egy esetben a vagyoni részesedés lefoglalását is elrendelték. A kukoricalopásban főszereplő GP Trade is bukdácsolt: a vállalkozás 2005-ben 47 milliós mérleg szerinti eredményt mutatott ki, egy évvel később viszont a magasabb árbevétel ellenére egy fillért sem, azaz a jelek szerint 2007 elején, az ominózus szalmabálás "betárolás" időszakában már megkezdődött a cég "kitakarítása". A kapuvári önkormányzatnál a Narancs megtudta, hogy mindössze négy embert foglalkoztatott helyben a cég a beígért legalább húsz-harminc helyett. Amikor Korcz megszökött, teljes lett a bukás; rajta kívül itthon csaknem húszan - köztük kereskedők és a banki ügyletekben közreműködők - váltak gyanúsítottá, négyen előzetes letartóztatásban is voltak.
A bűncselekmény két szálon futott. A rendőrségi hivatalos tájékoztatás szerint a "gyanúsítottak módszere egyrészt az volt, hogy az általuk tárolt intervenciós kukoricát sajátjukként feltüntetve közraktárjegyeket állíttattak ki, azokat felhasználva hiteleket vettek fel, azok egy részét nem fizették vissza. Másrészt az intervenciós kukoricát a cég saját nevében értékesítették, ezzel az MVH-nak és a kukorica más tulajdonosainak közel kétmilliárd forint kárt okoztak. Fiktív számlák felhasználásával az egyik bank készletezési cégének közel 25,5 ezer tonna kukoricát értékesítettek, a közel 1,3 milliárd forint vételárat készpénzben felvették, de ez a kukoricamennyiség valójában sosem állt a kft. rendelkezésére."
Az ügy alapjaiban rázta meg a kereskedelmi alapú hazai agrárfinanszírozást. Az agrártárca egyik közgazdasági-jogi szakértője elmondta például, hogy a készpénzes hitellel befürdő bank arra kérte tavaly ősszel, értékelje gyakorlati szempontból a helyzetet: miként lehetséges megakadályozni az újabb hasonló típusú bűneseteket, mivel a történtek ellenére sem kívánnak kivonulni az ágazat finanszírozásából, hiszen az nem rossz üzlet. Az ilyeneket sehogy sem lehet kivédeni - válaszolta, több szakértővel egyetértve -, mivel ahhoz gyakorlatilag az összes készletet folyamatosan ellenőrizni kellene, arra pedig nincs állami kapacitás. Ráadásul a bűncselekménytípus egyáltalán nem szűkül kizárólag agrártermékekre, hiszen e pillanatban is köröznek egy alföldi vállalkozót több tízmillió forintos jogosulatlan műtrágya-értékesítés és ahhoz kapcsolódó illegális hitelügyletek miatt, de éltek vissza így lemezáruval, faanyaggal és "darabos fémtermékkel", sőt tokaji borral is - a becsült összesített kár közelít a tízmilliárd forinthoz. A bűnözés lehetőségét lehet ugyan csökkenteni (tavaly szigorították is a közraktári törvényt), de
teljesen kivédeni aligha
Az agrártárca a nyár második felében többször is egyeztetett a bankok képviselőivel a helyzet rendezésének lehetséges hivatalos eszközeiről, de a tárgyalások vége mindig ugyanaz lett: több ellenőrzés, átláthatóbb nyilvántartás kellene a készletekről.
Márpedig a kapuvári eset hatása vitathatatlanul tovagyűrűzik az egész ágazatban, érintve termelőt, felvásárlót, malmot. Az ágazati szakkamara összesítése szerint a hitelhiány veszélyezteti az európai uniós támogatások felhasználását, az őszi vetést, a fejlesztéseket és a beruházásokat is. Pedig - mondja Forgács Barna elnök - nagyjából 50 milliárd forint felhasználatlan forrás áll rendelkezésre a bankokban. A hitelek elapadásának azonnali súlyos következményei vannak a piacon: minden termék nyomott áron kel el, ha egyáltalán találni rá vevőt - óriási tehát az árbevételhiányból fakadó pénzügyi feszültség. (Most éppen kivétel a sertés- és baromfiszektor.) Nem segít érdemben a helyzeten, hogy a kormány az elmúlt hónapokban több kedvezményes hitellehetőséget is kidolgozott, s a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül rendelkezésre is állna forrás; a gazdák nagy részének a napi gondjait csak a gyors értékesítés oldhatná meg. A gyakorlatban azonban a kereskedelmi bankok - az eddigiek alapján érthető óvatosságból - éppen e területen pillanatnyilag jószerivel egyáltalán nem hiteleznek.
Közraktározási gyorstalpaló
A közraktárban elhelyezett áruról szóló értékpapír - a közraktárjegy - az áru feletti rendelkezési jogot testesíti meg. Két részből áll: egyrészt az árujegyből, ami az áru feletti tulajdonjogot jeleníti meg, másrészt az értékjegyből, ami meg a hitelviszonyt. A jegyet az államot képviselő bejegyzett közraktár adhatja ki. Az árujegy átruházása révén a közraktárban elhelyezett áru eladható, a jegy tehát részben árupiaci eszköz. Másrészt az értékjegyet zálogként, meglehetősen biztos fedezetül is fel lehet ajánlani a hitelfelvétel során, vagyis a jegy pénzpiaci eszközként is fungál.
A viszonylag egyszerű és gyors finanszírozási megoldásnak számító közraktárjegyes hitel esetében a bank számára az jelent elfogadható biztosítékot, hogy a vállalkozás közraktárban, illetve úgynevezett művi - kihelyezett - tárolással helyezi el megtermelt áruját, s erről közraktárjegyet, illetve az áru művi tárolásáról szóló bérleti szerződést mutat be. A pénzintézetek azt az éven belüli időszakot finanszírozzák meg, amíg az áru a közraktárban pihen, s gazdája vevőt talál rá. Agrártételeknél előnyös feltétel, hogy a földművelésügyi tárca kamattámogatást, sőt esetenként külön garanciát nyújt a konstrukcióhoz. Megjegyzendő, hogy általában a nem agráriumban érdekelt mikro- és kisvállalkozások számára is kínálnak a pénzintézetek ilyen jellegű, éven belüli, rulírozó, áthidaló jellegű forgóeszközhiteleket. A szakmában ilyenkor emlegetik példának a karácsonyt: a kereskedőcégek jó előre fölkészülnek a vásárlói rohamra, nagy készleteket halmoznak fel - az ehhez szükséges hiteleket pedig január végén, az ünnepek előtti árbevételükből fizetik vissza.
