Hétfő kora estére NEM ADJUK A FÖLDÜNKET! címmel hirdetett demonstrációt a „Kossuth tér 11. előtti hársfához” az Élőlánc Magyarországért. A meghívó szerint ugyanis a kormány kedden dönthet arról, hogy mintegy 500 000 hektárnyi állami földet megvásárolhatnak a bérlőik (állítólag piaci áron). A nyári szünet előtti egyik utolsó ülésnapon Jakab István, a Fidesz frakcióvezető-helyettese és a Magosz elnöke napirend előtti felszólalásában arra kérte a kormányt, hogy „minél inkább abba az irányba haladjanak, hogy a gazdák ne csak használatot, hanem tartósan tulajdont is tudjanak szerezni”. A kormány nevében a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, Nagy István egyetértőleg válaszolt. A földvásárlási lehetőség állítólag az utóbbi években bérbe adott állami földekre vonatkozna, és kedvezményes hitelkonstrukció is járna mellé: a bérlők ugyanis a földalapú támogatásból törleszthetnék az állami hitelt.
Az Élőlánc már júliusban kiadott egy közleményt, melyben felhívták erre a figyelmet, és emlékeztettek: a 2010 után bérbe adott állami földek legnagyobb része Fidesz-közeli vállalkozókhoz került, a területek alig egyharmada jutott a helyi gazdákhoz. Júliusban a szervezet a közjogi méltóságoknak is küldött egy nyílt levelet – ebbe a tiltakozássorozatba illeszkedett volna a hétfő esti demonstráció is.
| ||
A téma súlyához képest azonban méltatlan volt a szervezés. Már az baljós előjel volt, hogy a demonstrációnak sem az Élőlánc honlapján, sem Facebook-oldalukon semmi nyoma nem volt (itt az utolsó bejegyzés márciusi), az eseményt pedig alig több mint ötvenen jelölték vissza a demonstráció előtt egy órával. Várakozásainknak megfelelően a Kossuth teret a turisták uralták, a hársfa alatt a szervezőkön és az újságírókon kívül talán, ha húsz érdeklődő lézengett.
Az inkább sajtótájékoztatóra emlékeztető rendezvény valamiért a Himnusz meghallgatásával kezdődött, majd Ertsey Attila, az Élőlánc elnökségi tagja lépett a mikrofonhoz. Ertsey nagyvonalúan „figyelmeztető demonstrációnak” nevezte a rendezvényt, és felidézte: korábban „ezer traktorral” jöttek ki tüntetni. Ezt viszont ma már nem tehetik meg, mert a Kossuth teret direkt úgy építették át, hogy traktorral ne lehessen oda behajtani, így a gazdák sem tudnak kellő nyomást gyakorolni a döntéshozókra. A milánói világkiállítás magyar pavilonját tervező, majd a megépített változattól elhatárolódó építész ismertette a 2013-ban elfogadott földtörvényt, mely teljesen felforgatta az addigi tulajdonviszonyokat. Ez a törvény Ertsey szerint a trianoni döntéssel azonos súlyú tragédia, csak a magyar nép még nem tud erről.
Ertsey után Ács Sándorné, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ vezetője, az Élőlánc elnökségi tagja következett az emelvényen. Ácsné saját elmondása szerint jól ért a földhöz, a mezőgazdasághoz, a környezetvédelemhez és a fenntarthatósághoz is, ezért súlya van annak, amit mond. Ertseyhez hasonlóan Ács Sándorné is történelmi analógiához fordult, amikor az 1456-os nándorfehérvári ütközethez hasonlította a gazdák küzdelmét. Akkor a százezres török sereg ellen vonuló ötezer magyar lovas helyzete hasonlóan reménytelennek tűnt, mégis győzelmeskedett a túlerő ellenében. A különbség annyi, hogy most nem látjuk az ellenséget, mert a kormány „zárt íróasztalok mellett, a kommunikáció ördögi eszközeivel” titkolózik. A kormánydöntés időpontja sem véletlen Ácsné szerint, mert a nyár közepén elpilled a magyar, nem tud gondolkozni, a közelgő négynapos ünnep pedig elfeledtet mindent.
| ||
Noha az Ácsné által említett meleg kezdett eltűnni, és az ég eddigre már vészjóslóan beszürkült, az Előlánc elnökségi tagja részletesen elmondta, miért kell a termőföldeknek állami kézben maradniuk. Az okfejtés szerint a tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek, hogy 2030–2050 körül ökológiai katasztrófa sújtja majd az emberiséget. A nyersanyagok eddigre ugyanis minden bizonnyal kimerülnek, ennek következtében pedig az ipar és az arra épülő mezőgazdaság is összeomlik. Ekkor pedig beköszönt a Mad Max világa: háborúk zajlanak majd a jó termőföldért, az emberiség 80 százaléka pedig éhen hal. Ezért kell tehát állami tulajdonban tartani a földeket, mert akkor az ott megtermelt élelmiszerek magyar gyomrokba jutnak, így esély van rá, hogy a szerencsés 20 százalékba tartozzon a magyar nép.
Mire Ángyán Józsefhez jutott a mikrofon, már eleredt az eső, de a volt államtitkár hősiesen állta a küzdelmet az elemekkel. A korábbi fideszes politikus annyit tudott elmondani, hogy az államnak a közjóra kéne használni a földeket, mert az mindannyiunké. Ám ehelyett a kormány a csókosoknak játssza át a földeket, ehhez pedig mi, a nép nem járulunk hozzá. Az özönvízszerűvé váló esőben előbb a mikrofon és a hangfalak adták fel, majd miután az utolsó tudósító is elmenekült a hársfa alól, Ángyánék is jobbnak látták, ha fedél alá húzódnak.
A demonstráció gyenge kezdés után tragikomikussá vált: ha az ellenzék és a gazdák csak ennyit tudnak felmutatni a valóban felháborító földmutyi ellen, egy szavunk sem lehet, ha kilopják a lábunk alól a földet is.
