Ujhelyi cidrizett, de most már büszke a SzázSzóra

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 10.

Belpol

Jó volt szerinte az is, hogy Nagy Zsolt kimondta: „dagasztjuk a szart”.

Büszke a szombati SzázSzó Találkozóra, ezért legközelebb is részt vesz a rendezvény megszervezésében az egyik kezdeményező, Ujhelyi István európai parlamenti képviselő. 

Az ellenzéki gondolkodók összejöveteléről a hvg.hu többek között azt írta, „szombaton a Margit-szigeten csupán néhány idős ellenzéki kesergett azon a bárpult mellett álldogálva, vagy az asztaloknál ülve, hogy mennyire rossz a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és mennyire kellene már valamit csinálni, ami nem a NER”. A szervezés körüli anomáliáról, Farkasházy Tivadar távolmaradásáról a kormánypárti Mandiner írt. 

Ujhelyi vasárnap azt írta, most már bevallja, „cidrizett” a SzázSzó előtt, hogy mire jutnak a közéleti összejövetelen, főleg, miután látszott, hogy „a nem kormánypárti nyilvánosság egy része úgyis kisujjeltartva fanyalogni fog rajta, bármi is történik”. Ám úgy gondolta az Esély Közösség tagjaival és a Civil Bázist vezető Horgas Péterrel együtt, hogy valakinek el kell kezdenie a párbeszédet,  ideje meghallgatni a másikat, meg kell találni a közös szavakat, ki kell fakasztani a zárványbuborékokat, kimondva bizonyos félt igazságokat, meghaladva bizonyos dogmákat és berögződéseket. 

Az ellenzéki politikus szerint eleve nem szánták zászlóbontásnak a SzázSzó Találkozót, és nem is az állampárt kötcsei találkozójával akartak rivalizálni, csak egy nyárvégi közéleti összejövetelt akartak, ahol beszélgetni lehet, és ezt a küldetését Ujhelyi érzése szerint beteljesítette a program. Kiemelte Kuncze Gábor egykori belügyminiszter beszélgetését Perlaki-Borsos Noellel, az Egységes Diákfront képviselőjével, Jordán Tamás színművész előadását a beszélgetések között, Traski Viktor üzenetét az ukrajnai frontról azzal az üzenettel, hogy nem csak összegyűlni fontos, hanem hallani is a másikat.  Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök gondolatát is fontosnak nevezte, miszerint Magyarország polgárainak hamarosan választania kell a NER és Európa között. 

Ujhelyi Nagy Zsolt színművész megjegyzését – aki unalmasnak találta az egyik beszélgetést, és azt mondta, hogy csak „dagasztjuk a szart”, ahelyett, hogy az ellenzék erősebb jelenléttel és szolidaritással fejezné ki együttérzését a diákokkal és a tanárokkal – figyelmeztetésként és szembesítésként értékelte.   

„A mindig fanyalgó nyilvánosság egy része most Zsolt – fontos és őszinte – szavain kajánkodik a SzázSzó kárára, pedig épp a lényeget nem látják: ennek a találkozónak az is az egyik küldetése volt (és lesz a jövőben is), hogy végre ne kerülgessünk bizonyos kérdéseket, és merjünk saját magunkkal szemben is kritikusok lenni. Ha karcosan, hát úgy. Legalább többen figyelnek” – értékelt Ujhelyi.  Büszke a találkozóra, és arra is, hogy akik részt vettek rajta, az Iványi Gábor közössége által fenntartott iskolának gyűjtöttek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.