Vásárhelyi Mária Kötcséről: Ki kéne próbálni

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 10.

Belpol

Mi lenne, ha jövőre a független médiától senki sem menne oda interjúzni?

Vásárhelyi Mária szociológus arról posztolt a Facebookon, hogy kíváncsi, mi történne, ha jövőre a független média egyetlen újságírója sem menne el a kormánypárt zártkörű kötcsei piknikjének helyszínére az érkező potentátokat faggatni

„Senki nem kérdezne semmit a bevonuló, mérhetetlenül pimasz, pökhendi, nagyképű udvaroncoktól, és így nem lenne módjuk arra, hogy szemtelen, mocskolódó kommentárokkal kísérve ne mondjanak semmit. Ha senki nem kérdezné exrogánnét, a bencsikeket, rákayt és a többieket arról, hogy mit gondolnak az éppen aktuális botrányról” – tűnődik a szociológus.

Szerinte azért sincs sok értelme a kötcsei résztvevőkkel készített interjúknak, mert úgyis azt mondják, amit a „propagandaközpontból” megüzentek nekik, ezekért a mondatokért odautazni pedig időpocsékolás. Viszont legalább meglepődnének „a maffia tagjai, ha egyetlen mikrofont sem tolnának az orruk elé, ha senki nem kérdezne tőlük semmit, és így nem lenne módjuk az előre elkészített pimasz, trágár, gyűlölködő mondataikat elsütni. Pedig hát számukra ez az egyetlen izgalmas dolog ebben az egészben. Lehet, hogy meg is rémülnének, hogy Bástya elvtársat már senki nem akarja semmiről megkérdezni.”

A szociológus posztját fél nap alatt több mint háromszázan osztották meg.

A hozzászólók egy része úgy gondolja, tényleg fölösleges belemenni ezekbe az interjúhelyzetekbe. Vannak, akik úgy gondolják, hogy megvalósíthatatlan Vásárhelyi Mária ötlete, hiszen a médiumoknak az olvasottság számít, és a közélet iránt érdeklődő embereket bizony érdekli, mit mondanak a Kötcsére meghívott emberek ilyen nem hivatalos szituációban, érdekesek a reakcióik. Ezekből az interjúkból le lehet szűrni, milyen emberek alkotják a kormánypárti elitet, hol tart az önbizalmuk. 

 

A címlapkép forrása Vásárhelyi Mária Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.