Vásárhelyi Mária Kötcséről: Ki kéne próbálni

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 10.

Belpol

Mi lenne, ha jövőre a független médiától senki sem menne oda interjúzni?

Vásárhelyi Mária szociológus arról posztolt a Facebookon, hogy kíváncsi, mi történne, ha jövőre a független média egyetlen újságírója sem menne el a kormánypárt zártkörű kötcsei piknikjének helyszínére az érkező potentátokat faggatni

„Senki nem kérdezne semmit a bevonuló, mérhetetlenül pimasz, pökhendi, nagyképű udvaroncoktól, és így nem lenne módjuk arra, hogy szemtelen, mocskolódó kommentárokkal kísérve ne mondjanak semmit. Ha senki nem kérdezné exrogánnét, a bencsikeket, rákayt és a többieket arról, hogy mit gondolnak az éppen aktuális botrányról” – tűnődik a szociológus.

Szerinte azért sincs sok értelme a kötcsei résztvevőkkel készített interjúknak, mert úgyis azt mondják, amit a „propagandaközpontból” megüzentek nekik, ezekért a mondatokért odautazni pedig időpocsékolás. Viszont legalább meglepődnének „a maffia tagjai, ha egyetlen mikrofont sem tolnának az orruk elé, ha senki nem kérdezne tőlük semmit, és így nem lenne módjuk az előre elkészített pimasz, trágár, gyűlölködő mondataikat elsütni. Pedig hát számukra ez az egyetlen izgalmas dolog ebben az egészben. Lehet, hogy meg is rémülnének, hogy Bástya elvtársat már senki nem akarja semmiről megkérdezni.”

A szociológus posztját fél nap alatt több mint háromszázan osztották meg.

A hozzászólók egy része úgy gondolja, tényleg fölösleges belemenni ezekbe az interjúhelyzetekbe. Vannak, akik úgy gondolják, hogy megvalósíthatatlan Vásárhelyi Mária ötlete, hiszen a médiumoknak az olvasottság számít, és a közélet iránt érdeklődő embereket bizony érdekli, mit mondanak a Kötcsére meghívott emberek ilyen nem hivatalos szituációban, érdekesek a reakcióik. Ezekből az interjúkból le lehet szűrni, milyen emberek alkotják a kormánypárti elitet, hol tart az önbizalmuk. 

 

A címlapkép forrása Vásárhelyi Mária Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.