Vásárhelyi Mária Kötcséről: Ki kéne próbálni

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 10.

Belpol

Mi lenne, ha jövőre a független médiától senki sem menne oda interjúzni?

Vásárhelyi Mária szociológus arról posztolt a Facebookon, hogy kíváncsi, mi történne, ha jövőre a független média egyetlen újságírója sem menne el a kormánypárt zártkörű kötcsei piknikjének helyszínére az érkező potentátokat faggatni

„Senki nem kérdezne semmit a bevonuló, mérhetetlenül pimasz, pökhendi, nagyképű udvaroncoktól, és így nem lenne módjuk arra, hogy szemtelen, mocskolódó kommentárokkal kísérve ne mondjanak semmit. Ha senki nem kérdezné exrogánnét, a bencsikeket, rákayt és a többieket arról, hogy mit gondolnak az éppen aktuális botrányról” – tűnődik a szociológus.

Szerinte azért sincs sok értelme a kötcsei résztvevőkkel készített interjúknak, mert úgyis azt mondják, amit a „propagandaközpontból” megüzentek nekik, ezekért a mondatokért odautazni pedig időpocsékolás. Viszont legalább meglepődnének „a maffia tagjai, ha egyetlen mikrofont sem tolnának az orruk elé, ha senki nem kérdezne tőlük semmit, és így nem lenne módjuk az előre elkészített pimasz, trágár, gyűlölködő mondataikat elsütni. Pedig hát számukra ez az egyetlen izgalmas dolog ebben az egészben. Lehet, hogy meg is rémülnének, hogy Bástya elvtársat már senki nem akarja semmiről megkérdezni.”

A szociológus posztját fél nap alatt több mint háromszázan osztották meg.

A hozzászólók egy része úgy gondolja, tényleg fölösleges belemenni ezekbe az interjúhelyzetekbe. Vannak, akik úgy gondolják, hogy megvalósíthatatlan Vásárhelyi Mária ötlete, hiszen a médiumoknak az olvasottság számít, és a közélet iránt érdeklődő embereket bizony érdekli, mit mondanak a Kötcsére meghívott emberek ilyen nem hivatalos szituációban, érdekesek a reakcióik. Ezekből az interjúkból le lehet szűrni, milyen emberek alkotják a kormánypárti elitet, hol tart az önbizalmuk. 

 

A címlapkép forrása Vásárhelyi Mária Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.