A Nemzetbiztonsági Hivatal 2006-os évkönyve még arról számol be, hogy az addig a belső szervezeti életre, a tagok, szimpatizánsok elkötelezettségének erősítésére koncentráló csoportocskák tavaly ősztől a társadalom működésének befolyásolására törekszenek. A Narancs tudomása szerint 2007 márciusa viszont végképp meggyőzte őket, hogy a "forradalomnak még nem jött el az ideje", és "az építkezést nem a falakkal, hanem az alapozással kell kezdeni". A szélsőjobb tehát újfent befelé fordult.
A magát jobboldali radikálisnak nevező, jórészt a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) ifjúsági tagozatából kinőtt szélsőjobboldalról némi kutakodás után gyorsan kideríthető, hogy számukra mindösszesen két személy az etalon.
Egyrészt a 2002-es, akkor még a szavazatok újraszámlálását követelő "hídi csata" egyik prominenseként megismert, de a tavaly őszi emlékműrongálást követő bujkálásával országos hírnévre szert tett exkocsmáros, jelenleg az etnobizniszből élő Budaházy György, másrészt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) nevű irredenta szervezet vezetőjeként több szomszédos országból is kitiltott, a szeptember 18-i tévészékházostromot kezdeményező Toroczkai László. Budaházy autoritása a mai magyar szélsőjobbon megkérdőjelezhetetlen. Toroczkai például csak az ő jobbkezeként szervezheti az általuk vágyott majdani forradalomhoz szükséges bázist, illetve az utóbbi napokban komoly médiafigyelmet kiváltott milíciacsírák közül csak az szerveződhet (például a Jobbik-féle Magyar Gárda), amit ő is támogat - akiket meg nem, azok erős ellenszélben találják magukat (lásd keretes írásunkat).
A Narancs forrásai szerint Budaházy és Toroczkai a MÚK (Márciusban Újra Kezdjük) kormánybuktató, rendszerváltó kudarca után hálózatépítésbe fogott. Ezt utóbbi egy szupertitkosnak szánt tanyasi találkozón vázolta és egyeztette a magyar szélsőjobboldal általuk hitelesnek, illetve megbízhatónak vélt szervezeteinek küldötteivel, és április 21-én nyilvánosan is meghirdették a fővárosi Hősök terén. Itt lakhelyelhagyási tilalma miatt Budaházy csak hangfelvételről szólalt meg, bár a Toroczkai mellett álló, arcát kendővel eltakaró alakról minden résztvevő tudta, hogy ki is valójában. A "Kezdet napjának" nevezett seregszemlén lényegében megmondták, mit terveznek; ennek első jeleit láthatjuk most a milíciákkal.
A "Hunniának" saját médiája, fegyveres szervezete, iskolái (mi több, árnyékkormánya) lennének - s ennyiben kétségtelenül emlékeztet az orbáni ellenállamra -, miközben politikai szervezetre nincs szüksége, mivel a majdan általuk uralt Magyarországon egyáltalán nem is kellene ilyesmi. Követik az északír példát is, amelyre nemcsak a párhuzamos intézményrendszer és annak ellenhatalomként definiálása, valamint az eltérő elnevezés utal (Northern Ireland vs. Ulster - Magyar Köztársaság vs. Hunnia), hanem az is, hogy az átmenetileg szükséges legális politikai szervezet mellett létrehozzák a katonai szárnyat is (lásd: a Sinn Fein és az IRA). A politikai szárny szerepére a Jobbik jelentkezett be. A 2006-os országgyűlési választáson a MIÉP-pel közösen, Harmadik Út listanéven induló szervezet tavaly elnököt, valamint stratégiát váltott: nem vagy nem túl élesen támadja a Fideszt. Abban bíznak, hogy a momentán nyerésre álló Orbán nem szívná el a hátországukat, mint a múlt ciklus második felében. Emellett integrálni igyekeznek minden Orbántól jobbra lévő, szittya-magyar, szentkoronás, zsidó- és cigánygyűlölő, xenofób és veszettül antikommunista csoportocskát, szervezetet, asztaltársaságot.
A MIÉP romjain újjászerveződő radikális hálózatba bevették a jobboldali radikálisok és a szkinhedek között közvetíteni szándékozó Magyar Önvédelem Mozgalmat, amellyel el kellett fogadtatni, hogy a HVIM saját webrádiót hozott létre, miközben a MÖM rádióját éppen az irredenta ifjak ütötték ki a piaci szegmensből a Szentkorona rádióval. A hungaristákat ellenben kirekesztik. Budaházyék nem a külhoni pénzadományokat, hanem azt sérelmezik, hogy a neonyilasok nyílt fellépése diszkreditálja a radikális jobboldalt - nem mintha a jelképekben (például az árpádsáv) vagy az elvekben (mondjuk az 1945. februári kitörés megítélése, vagy a heveny antiszemitizmus) eltérnének egymástól.
A nyilasoknál némileg mérsékeltebb szélsőjobb szerint a 2006- 2007-es kudarc miatt csalódott (és ultra) ifjúságot valakinek, valaminek föl kell szívnia, hogy az ne lehessen a nyílt neonácik opciója; Toroczkaiék ezért hozzák létre a hozzájuk hű félkatonai szervezetet. Elvben a leventemozgalmat idézné az elhíresült Magyar Gárda, bár egyenruhája fekete nadrág fehér inggel, mint az SS-nek, karszalagja árpádsávos, mint a nyilasoknak (igaz, aranyoroszlánokkal). A leventemozgalom célja 1921-től a trianoni békeszerződés kicselezése volt, mivel az megtiltotta "az általános katonai védkötelezettséget" Magyarországon. A jobbikos Vona Gábor több nyilatkozata szerint a jelenlegi (és Magyarország számára a biztonságot garantáló) status quo nem marad fönn örökké, és a jobboldali radikálisok nem tartják sem barátoknak, sem szövetségeseknek "az Árpádok szállásterületét bitorló" szomszédos országokat. Emellett - mint indoklásként elmondják - kell a hagyományőrzés, és lehet katasztrófahelyzet is, amikor ember kell a gátakra. Szerintük a Magyar Gárda a majdani Nemzetőrség "része vagy gerince" lenne. Mivel a cigányellenesség még a szalonszélsőjobbon is vezérelv, lehet belőle romaverő pártmilícia is. De a szélsőjobb milícia szervezésének egyelőre inkább oka, mintsem célja van.
Gárdák, seregek, gombák
A 1848-as XXII. törvény által létrehívott Nemzeti őrsereg - amelynek feladata nem a honvédelem volt - mintájára Simicskó István fideszes képviselő és titokügyi államtitkár fejéből még 2001-ben, az általános hadkötelezettség idején pattant ki az önkéntes tartalékosokat honvédelmi ismeretekre kiképző Nemzetőrség gondolata. A mai kormánypártok elutasították az ötletet, hiába ismételte meg Simicskó a javaslatát előbb Kiegészítő Védelmi Erő, majd 2007 tavaszán Honi Gárda néven. A ma már ismét kereszténydemokrata képviselő biztonságpolitikai érveket citál, hogy ti. egy nem várt nemzetközi konfliktus esetén a hivatalos haderő létszáma nem elegendő az ország védelmére, szükség van mozgósítható tartalékra. A szocialisták és liberálisok viszont egy fideszes magánhadsereg létrejöttétől tartva, habár hivatalosan a honvédelmi büdzsé szűkösségével érvelve továbbra sem támogatják az ötletet.
A gombák kinőttek, de nem emlékeznek az esőre: az ötletét propagáló Simicskót a hét végén Pécsen hurrogta le néhány ultranacionalista, aki Budaházyval egyetértve úgy tartja, hogy "a szalonjobboldaliak csak ne szervezzenek a kommunistákkal közösen" nemzetőrséget. Az utóbbi néhány hónapban több, egy-egy paramilitáris szervezet magvát hordozó csoport is kinőtt a földből. Simicskó ötletét legelébb a Jobbik tette magáévá, jóllehet Vona Gábor elnök és a hangzatos nevű Bethlen Gábor-program még nem magánhadseregről beszélt. Toroczkai és Budaházy viszont áprilisban már egyértelműen arról, amikor elkezdték szervezni a párhuzamos Magyarországukat. Ettől függetlenül néhányan az ismertebb szélsőjobbos arcok közül, mint Papp Lajos szívsebész és az első ciklusban MDF-es képviselő, de Csurkával együtt kizárt Zétényi Zsolt megalakítják a Kárpát-Haza Nemzetőrséget, amelynek a neve ugyan nyilas reminiszcenciákkal terhes, de a szervezet inkább hagyományőrző egyesületnek tűnik. A jobbszéli milíciacsírák közül először a nyíregyházi alapítású Nemzeti 'rsereg lépett a színre, amikor a júniusi P. Mobil-koncert előtt a cserkészekére hajazó uniformisukban megkoszorúzták az Olaszliszkán meglincselt szerencsétlen tanár emlékművét. A szélsőjobb fősodra eközben gőzerővel szervezte a nagy sajtófigyelemhez jutott Magyar Gárdát, és minden fórumon bírálta a Nemzeti előtaggal ellátott hasonnevű csoportot, amelyet a parlamenti jobboldal által is elfogadhatatlannak tartott Patrubány Miklós vezette Magyarok Világszövetsége forszíroz. A Nemzeti Gárda egy gyáli fesztiválon zárt alakzatban, ősi magyar harcászati bemutatóval melegített a múlt hónap elején, s védelmébe vette az amúgy nem is létező magyarországi szélsőbaloldaltól megfenyegetett Franka Tibor kerepesi polgármestert.
A Jobbik-féle Magyar Gárda mögött egyértelműen Budaházyék állnak, ami nemcsak a többi csoportocska (főként a leginkább riválisnak vélt Nemzeti Gárda) simfeléséből nyilvánvaló, hanem abból is, hogy az új szervezet a pozsonyi csata 1100. évfordulójára hivatkozik, amely Budaházy szerint a magyar államiság igazi születésnapja.
