Rajk László veszprémi ’56-os emlékművének sorsa

„Ültessenek rá borostyánt!”

  • Varga Domokos Péter
  • 2021. január 27.

Belpol

Veszprém városa az ’56-os forradalom 50. évfordulójára készíttetett egy emlékművet Rajk Lászlóval. A szobrot 2006. október 10-én felállították a Színházkertben, de sohasem fejezték be, nem avatták fel, majd 2008 végén lángvágóval távolították el a talapzatáról, és a helyi közüzemi szolgáltató telephelyére szállították.

Veszprémben már csak nagyon kevesen emlékeznek a másfél évtizede történtekre. A Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. biztonsági őrei sem tudják, valójában mit őriznek. Aki pedig hajdan kapcsolatba került a Rajk-féle emlékművel, úgy tűnik, igyekszik elfelejteni a történetet; akiknél érdeklődtem, kivétel nélkül azzal kezdték, nem szívesen válaszolnak.

A szoborról a veszprémi elöljárók hatalmi pozícióból és politikai szempontok alapján döntöttek – és néha a saját határozataikat sem tartották be. Rajk viszont nem a művészet elefántcsonttornyában élte az életét: a szobor megalkotása, majd perifériára kerülése után újra meg újra jelét adta annak, hogy pályafutása fontos állomásának tartja a veszprémi emlékművet. Akkor is, ha a megvalósult alkotás csupán torzó.

Rajk László 70. születésnapja tiszteletére, 2019 februárjában a Budapesti Építészeti Központban (Fuga) rendeztek gyűjteményes kiállítást a műveiből. Jelentős és közismert alkotásai (Nagy Imre újratemetésének díszlete, a Lehel téri piac épülete, a Saul fia látványvilága stb.) mellett markánsan jelent meg a veszprémi ’56-os emlékmű. Rajk újragondolta alkotását, amelynek alapján miniszobrot készített, és digitális frottázstechnikával is megjelenítette. Felesége, Rajk Judit emellett azt is elmondta, férje művészeti hagyatékából, vázlatrajzaiból az is kiderül, folyamatosan foglalkoztatta a veszprémi ’56-os szobor. Rajk, aki 2019. szeptember 11-én meghalt, korábban hozzájárulását adta, hogy az emlékművet Veszprémben, egy másik helyszínen állítsák fel, erre azonban nem került sor, sőt, alkotása darabokra vágva hever a Veszprémi Közüzemi Zrt. Házgyári úti telephelyén.

Megbízás és leállítás

Veszprém megyei jogú város MSZP–SZDSZ-es többségű önkormányzata 2005-ben még egységesen fejezte ki azon szándékát, hogy az ’56-os forradalom 50. évfordulójára emlékművet állíttatnak. A képviselő-testület az október 23-i, ünnepi ülésen határozott erről, egyúttal arról is döntöttek, hogy az emlékmű megalkotására meghívásos pályázatot írnak ki. Tizenegy pályamű érkezett be, amelyeket kiállítottak a polgármesteri hivatal előcsarnokában. A döntést ezekről a képviselő-testület hozta meg, amelynek tagja volt Debreczenyi János későbbi polgármester is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.