Rajk László veszprémi ’56-os emlékművének sorsa

„Ültessenek rá borostyánt!”

  • Varga Domokos Péter
  • 2021. január 27.

Belpol

Veszprém városa az ’56-os forradalom 50. évfordulójára készíttetett egy emlékművet Rajk Lászlóval. A szobrot 2006. október 10-én felállították a Színházkertben, de sohasem fejezték be, nem avatták fel, majd 2008 végén lángvágóval távolították el a talapzatáról, és a helyi közüzemi szolgáltató telephelyére szállították.

Veszprémben már csak nagyon kevesen emlékeznek a másfél évtizede történtekre. A Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. biztonsági őrei sem tudják, valójában mit őriznek. Aki pedig hajdan kapcsolatba került a Rajk-féle emlékművel, úgy tűnik, igyekszik elfelejteni a történetet; akiknél érdeklődtem, kivétel nélkül azzal kezdték, nem szívesen válaszolnak.

A szoborról a veszprémi elöljárók hatalmi pozícióból és politikai szempontok alapján döntöttek – és néha a saját határozataikat sem tartották be. Rajk viszont nem a művészet elefántcsonttornyában élte az életét: a szobor megalkotása, majd perifériára kerülése után újra meg újra jelét adta annak, hogy pályafutása fontos állomásának tartja a veszprémi emlékművet. Akkor is, ha a megvalósult alkotás csupán torzó.

Rajk László 70. születésnapja tiszteletére, 2019 februárjában a Budapesti Építészeti Központban (Fuga) rendeztek gyűjteményes kiállítást a műveiből. Jelentős és közismert alkotásai (Nagy Imre újratemetésének díszlete, a Lehel téri piac épülete, a Saul fia látványvilága stb.) mellett markánsan jelent meg a veszprémi ’56-os emlékmű. Rajk újragondolta alkotását, amelynek alapján miniszobrot készített, és digitális frottázstechnikával is megjelenítette. Felesége, Rajk Judit emellett azt is elmondta, férje művészeti hagyatékából, vázlatrajzaiból az is kiderül, folyamatosan foglalkoztatta a veszprémi ’56-os szobor. Rajk, aki 2019. szeptember 11-én meghalt, korábban hozzájárulását adta, hogy az emlékművet Veszprémben, egy másik helyszínen állítsák fel, erre azonban nem került sor, sőt, alkotása darabokra vágva hever a Veszprémi Közüzemi Zrt. Házgyári úti telephelyén.

Megbízás és leállítás

Veszprém megyei jogú város MSZP–SZDSZ-es többségű önkormányzata 2005-ben még egységesen fejezte ki azon szándékát, hogy az ’56-os forradalom 50. évfordulójára emlékművet állíttatnak. A képviselő-testület az október 23-i, ünnepi ülésen határozott erről, egyúttal arról is döntöttek, hogy az emlékmű megalkotására meghívásos pályázatot írnak ki. Tizenegy pályamű érkezett be, amelyeket kiállítottak a polgármesteri hivatal előcsarnokában. A döntést ezekről a képviselő-testület hozta meg, amelynek tagja volt Debreczenyi János későbbi polgármester is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."