Rejtélyes fideszes terv a szabad sajtó kivégzésére vagy kósza ötlet?

Másfél éve időről időre fölmerül egy sajtókamara létrehozása, mely szervezettel végső soron a maradék független sajtót is ellehetetleníthetnék. A látszat alapján mindez csak Orbán Viktor kedvenc sportújságírójának az egyéni ötletelése, a szakmai szervezetek azonban résen vannak.

„Semmi sem indokolja a sajtókamara létrehozását, illetve ezen a néven szerintem Magyarországon nem alakulhatna kamara a történelmi előzmények miatt, úgy, ahogy valószínűleg nyilaskeresztes pártot sem alapítanak a jövőben. Legalábbis remélem” – mondja Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke a nemrég ismét előkerült „gondolatkísérletről”. (A két világháború közötti sajtókamaráról, illetve a létrehozását indokoló szövegek ma is hátborzongatóan ismerős nyelvezetéről lásd cikkünket a következő oldalakon.)

A Népszava 2018 januárjában írt arról, hogy Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője szerint egységes kamarába kellene terelni az újságírókat; pontosabban a lapkiadókat, és azokon keresztül léptetnék be a sajtómunkásokat.

Valójában már létezik

Orbán kedvenc újságírója állítólag azért jutott erre a gondolatra, hogy rendezni lehessen a szakmában dolgozók anyagi problémáit; például bevezetnének egy bérminimumot, ami alatt nem lehetne senkit sem foglalkoztatni, illetve kötelezővé tennék a bejelentett munkaviszonyt – ez utóbbi gyakorlatilag felszámolná a szabad­úszó újságíró fogalmát, és működő szerkesztőségeket tenne tönkre.

Nem világos viszont, hogy kötelező vagy csak „erősen ajánlott” lenne-e a belépés. A Nemzeti Sport főszerkesztője mindenesetre többször elmondta, hogy olyan előnyökkel szolgálna a kamarai tagság, amelyek miatt megérné belépni oda (például utazási kedvezmény, magasabb fizetés). „Amit eddig tudunk erről a sajtókamaráról, az egy alku, amely arról szól, hogy az állam az eddigieknél többet ad az újságíróknak. Egyoldalú alkuk azonban nem léteznek, cserébe nyilván nem azt várják majd el, hogy keményebben ellenőrizzük a hatalmat, hanem azt, hogy maradjunk csöndben” – véli a MÚOSZ elnöke.

A kötelező bérminimum kapcsán Hargitai emlékeztet: amikor a MÚOSZ egységes honoráriumtáblázatot tett közzé ajánlásként (benne a minimális flekkdíjakkal), a Gazdasági Versenyhivatal ezt kartellezésnek minősítette, és 3 millió forintra bírságolta meg a szervezetet, amit 2010 őszén a bíróság is megerősített. „Mindezt abban az országban, ahol Budapesten szabott árakon dolgoznak a taxisok. Az államigazgatás éberen figyel arra, hogy az újság­íróknak eszükbe ne jusson saját szakállukra bérrendezéssel foglalkozni.”

Szöllősi szerint a kamarába csábított újságok úgynevezett országos minősítéssel rendelkeznének, és a kormány csak a kamarai tagsággal rendelkező újságírókat tekintené partnernek: ők kapnának meghívót sajtótájékoztatókra, csak az ő kérdéseikre válaszolnának, ők léphetnének be az Országházba, a Képviselői Irodaházba stb., és az újságárusoknál is kiemelten kezelnék a kamarához tartozó lapokat.

Felmerült egy egységes etikai normarendszer kidolgozása is, amiről egyelőre semmit nem lehet tudni, csak azt, hogy a kamarai tagok kötelesek lennének az alapján dolgozni. Hargitai szerint egyáltalán nincs szükség új etikai normákra, hiszen már létezik egy szervezet, amely kezeli a sajtóetikai vétségeket.

„A kormánymédia – emlékeztet a MÚOSZ elnöke – tavaly száznál több helyreigazítási pert vesztett el. Ennyiszer nem lehet véletlenül valótlanságot állítani, tudjuk, mit jelent ez. A sajtószakma egységes etikai normák alapján működik, amit a közmédia és a kormánysajtó munkatársai nem tartanak be. Egyébként jól látjuk, hogy a kormány mire szokta használni a kamaráit. Elég, ha az Agrárkamarára gondolunk vagy a Nemzeti Pedagógus Karra. Ezek nem azért vannak, hogy az érintett szakmában dolgozóknak jó legyen, hanem azért, hogy a kormánypárt a saját politikai akarat­érvényesítésére használja.”

Szöllősi György

Fotó: YouTube/Reggeli Start

Polyák Gábor médiajogász pedig úgy véli, hogy a kötelező vagy erősen ajánlott tagságon alapuló kamarák diszkriminációs célt szolgálnak. „Az eddigiek alapján nem hiszem, hogy valóban lesz sajtókamara, hiszen a gyakorlatban már megtörtént az, amiről Szöllősi beszél: független, ellenzéki újságírókat eddig is tiltottak ki a Parlamentből, érdemi választ rendszeresen nem kapnak, és így tovább. Sokkal inkább arról szólhat ez a történet, hogy Szöllősi György akar valaki lenni.” Polyák úgy látja, hogy a kormánypártokat kiszolgáló lapokat tömörítő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) már egyfajta kamarának tekinthető.

„Akik nem tartoznak a KESMA irányítása alá, azok a kamarába se lépnének be. Nem történt más, csak pirossal meghúzták a független sajtó és a pártmédia közötti vonalat” – szögezi le a médiajogász.

Tiltakozni fognak

Az általunk megkérdezett szakemberek és piaci szereplők soha más forrásból nem hallottak a kamara ötletéről, kizárólag Szöllősi egy-egy elejtett mondatából értesültek, noha Szöllősi előszeretettel beszél a kamaráról úgy, mintha az a közeljövőben megvalósulna. 2018 januárjában azt állította, hogy a választások után lesz róla szó, majd 2018 augusztusában újságírói kérdésre elmondta, hogy a kamara ügye „folyamatosan napirenden van”.

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Legutóbb idén májusban beszélt arról a Magyar Sportújságírók Szövetségének közgyűlésén, hogy a kamara hamarosan megvalósul. Eddig azonban sem a kormánypártok, sem kormányzati szereplők nem álltak be hivatalosan a kamarával kapcsolatos megnyilatkozások mögé.

Úgy tudjuk, a Magyar Sportúj­ság­írók Szövetségén kívül a többi újságíró-, illetve sajtószervezet (MÚOSZ, Magyar Újságírók Közössége, Sajtószakszervezet, Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, Protestáns Újságírók Szövetsége) egységesen fog tiltakozni, ha érdemi egyeztetés nélkül sor kerülne bármiféle sajtókamara alakítására.

A MÚOSZ elnöke arról számolt be lapunknak, hogy az említett szervezetek megígérték egymásnak: nem fognak külön-külön egyeztetni – már ha egyáltalán sor kerülne szakmai egyeztetésre – ebben az ügyben a kormánnyal, illetve azonnal értesítenek mindenkit, ha akár egyetlen szervezet is meghívót kapna ilyesfajta megbeszélésre.

A MÚOSZ egyébként korábban jelezte: ha a kormány szakmai egyeztetést kezdeményezne a sajtószervezetekkel, akkor nem a kamara ügyéről kellene beszélni, hanem az államilag irányított álhírgyártás felszámolásáról, a kormánypárti képviselők nyilatkozati gyakorlatának megváltoztatásáról, vagy az állami intézményekben bevezetett nyilatkozatstop feloldásáról. Továbbá javasolnák, hogy a fideszes média tartsa tiszteletben a magyar alkotmányt, a hazai és az európai sajtójog előírásait, és vegye tudomásul, hogy a közhatalmat gyakorló politikusok beszámolással tartoznak az állampolgároknak, illetve a teljes sajtó képviselőinek.

A sajtószervezetek úgy vélik egyébként, hogy amennyiben a kormány partner lesz Szöllősi ötletéhez, nagy valószínűséggel kihagyná a szakmai egyeztetést, és a bevált módszer szerint önálló képviselői indítványként nyújtaná be egy kormánypárti képviselő a kamara létrehozásához szükséges törvényjavaslatokat, illetve módosítókat. Ebben az esetben a szakmai szervezetek az európai, illetve a nemzetközi újságíró-szövetséghez és az Európai Unió illetékes intézményeihez fordulnának. Az Európai Bizottság előtt már most is két panasz fekszik, az egyik a közmédia finanszírozásával és piaci túlsúlyával foglalkozik, a másik a pártmédia illegális állami hirdetéseivel. „Ezek mellé menne egy harmadik panasz is a sajtókamarával kapcsolatban” – mondja Hargitai.

Nem puszta alkotmányossági kérdés

Egy sajtókamara létrehozásához amúgy komoly jogalkotási munkára lenne szükség. Polyák Gábor szerint elég nehéz lenne ágazatspecifikusan szabályozni azt, hogy megszüntessék az újság­írók számlázását, és mindenkit munkaviszonyban foglalkoztassanak. „Megbízási szerződéssel közintézményben is dolgozhatnak. A szabadúszó újságírás felszámolása pedig elérné az európai ingerküszöböt is” – véli Polyák.

Egy neve elhallgatását kérő jogász lapunknak elmondta, hogy a lapkiadókon keresztül előírt kamarai beléptetés jogilag nem tűnik értelmezhetőnek. „Általánosságban elmondható, hogy kötelező kamarai tagsághoz kötött foglalkozási ágak jelenleg is vannak Magyarországon, így például az egészségügyben működő szakmai kamarák, az építészkamara, a közjegyzői kamara vagy az ügyvédi kamara.

Ezekben a hivatásrendekben a foglalkozás kizárólag kamarai tagsággal gyakorolható, akit nem vesznek fel a szakmai kamarába vagy kizárják a kamarából, az a hivatását nem gyakorolhatja. Éppen ezért jogilag sem értelmezhető az a kitétel, hogy a kiadókon keresztül léptetnék be a sajtókamarába az újság­írókat: ha a szakma gyakorlásának feltétele a kamarai tagság, akkor a természetes személynek kell kamarai tagnak lennie, nem pedig az őt foglalkoztató jogi személynek.” Korábban felmerült az is, hogy a lapkiadókat adókedvezménnyel csábítanák a kamarába. Jelenleg 5 százalékos kedvezményes áfa illeti meg a napilapokat, folyóiratokat, egyéb újságokat, azonban az nem lenne életszerű, ha csak azokra a lapokra vonatkozna a kedvezmény, amelyek belépnek a kamarába.

Jogász nyilatkozónk úgy véli, a kormány bármikor dönthet arról, hogy megszünteti a kedvezményes áfaköri besorolást a sajtótermékekre és visszatér a 27 százalékos áfához – de akkor ennek egységesen kellene mindenkit sújtania.

A belengetett nem hivatalos információkat Polyák úgy értékeli, hogy mindez csupán kommunikációs provokáció. „A független újságírók helyzete a gyakorlatban már nagyon rossz, ezen sokat nem lehet rontani. Ha alakulna egy sajtókamara, szimbolikus lépésnek gondolnám.” Hasonló véleményen van Uitz Renáta alkotmányjogász is, aki szerint a sajtókamaráról eddig megjelent hírek nem érik el azt a szintet, hogy az ügy alkotmányos részéről érdemben mondani lehessen bármit is. Sokkal inkább az újságírók meg­fé­lemlí­téséről szól ez az egész.

„Közjogi értelemben a történet pillanatnyilag nem egy sajtókamara létrehozását jelenti, inkább a sajtószabadság korlátozásával való nyílt fenyegetésként értékelhető. Európai emberi jogi mércével ugyanis a kormány feladata az lenne, hogy segítse az információkhoz való szabad hozzáférést egy plurális médiatérben, és nem az, hogy fenyegesse az újságírókat. Hogy a fenyegetést ráadásul a zsidótörvényekre igen emlékeztető eszközökkel teszi, nemcsak ízléstelen, hanem hozzájárul a kormánykritikus média és az ellenzék elcsendesítéséhez. Rendszerszinten gyakorolva ez nem magyar alkotmányos kérdés, hanem európai emberi jogi természetű jogsértés.”

Pribéknek álló újságírók: a Magyar Sajtókamara dicstelen története

Nyolcvan éve kezdte meg működését az Országos Magyar Sajtókamara. Alapítását az az 1938-as törvény írta elő, amelyet első zsidótörvényként említenek a történelemkönyvek.