A Mátészalkán túli Tunyogmatolcs maga a nyugalom idilli szigete. A messziről jött idegennek nehéz elhinnie, hogy micsoda indulatok fortyognak a családi házak falai mögött. Pedig a Fehérgyarmaton működő roma regionális konfliktusmegelőző és jogvédő iroda vezetője, Kiss Ferenc ezt nyilván jól tudja, hiszen tunyogmatolcsi lakos: "Félnek a cigányok, de a magyarok is, ki tudja, nem ez a gyilkosság volt-e az utolsó csepp a pohárban."
A fenyegetés
Az áldozat, Balogh Árpád családjának Árpád utcai háza éppen szemközt van a holtág túlsó partján húzódó bozótos ösvénnyel, ahol a vadőr végzett a horgászásból hazafelé igyekvő roma fiatalemberrel. Árpád édesanyjának szemében nincsenek könnyek, arcára keményedett a fájdalom: "Nem jött ide hozzánk senki a vadőr és a halőr családjából, hogy legalább annyit mondjon, szegény cigányok, sajnáljuk, ami történt. Egyedül a falufelelős rendőr kérdezte tőlünk, hogy a temetésre milyen számban jön a pesti rokonság. Mintha valami köze lenne hozzá. Tőlünk nem kell félni, mi nem vagyunk bosszúálló népek, a K. családja nem tehet arról, amit az művelt. De az igazság kiderítéséhez ragaszkodunk, mert félünk, hogy eltussolják." A két kezével a botjára támaszkodó, szívbeteg apa, Balogh Gyula arról panaszkodik, hogy tisztességtelenül bánt velük a sajtó, különösen a fehérgyarmati Szamos tévé: "Mutattam nekik is a fiam horgászengedélyét, elmondtam, hogy annak, ami történt, semmi köze az orvhorgászathoz, de kivágták a szavaimat."
Az idősebb Balogh aztán arról mesél, hogy két évvel ezelőtt kezdődött a fia meg az ifjú vadőr között a konfliktus, amikor K. István belőtt az udvarukra. "Sörétes puskával végzett a patkányozó kiskutyánkkal. Kilenc unokám játszott az udvaron, mi lett volna, ha eltalálja valamelyiket?" Ezt persze nem hagyták annyiban, Balogh Árpád feljelentette a vadőrt a fehérgyarmati kapitányságon, s ők úgy tudják, be is vonták a vadőr fegyvertartási engedélyét. (Az ügyben nyomozó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese, Papp Judit sajtószóvivő arról tájékoztatta a Narancsot, hogy tudomása szerint erre nem került sor.) "Akkor a K. megfenyegette a fiamat, hogy ez nem lesz elfelejtve, lesz ennek folytatása. Na, amit akkor beígért, most véghezvitte."
Matolcson nem Balogh Árpád volt az egyetlen, aki szálka volt a kocsmába is puskával, töltényhevederrel járó, katonaként deszantkiképzést kapott, karatetudására szerfelett büszke K. István szemében. "Kiss Andor portáján is belőtte az ablakot", mutatja Kiss Ferenc az egyik ház üveget ma is nélkülöző ablakát.
Az embervadászat
Baloghék áthívják a szomszédból Koháriékat, mondják el ők is, akik elfogulatlanok, amit akkor szerdán, háromnegyed kettőkor láttak. A szőke hajú Kohári Pál a kerítésnél állt, amikor észrevette az Árpád utcában futólépésben közeledő K. Istvánt és Szabó Lajos halőrt. "Már itt levette a puskát a válláról, és előre tartotta. Kérdeztem is tőlük, mire mentek, nyúlra vagy fácánra?" Kohári és édesanyja kíváncsi volt a folytatásra, ezért elindultak a két hivatalos személy után. A holtág végében húzódó vasúti töltésnél jártak, amikor eldördült a lövés. Hogy kit talált el, azt nem látták, mert az egy vonalban álló emberek takarták egymást. Balogh Árpád édesanyja viszont a túlsó parton szemtanúja volt annak, ahogyan a fia összeesik, s kétségbeesetten igyekezett minél előbb odaérni.
Hat horgász haladt a partot a szántástól elválasztó gazos ösvényen: legelöl Balogh Árpád, aztán négy kisari fiatalember, leghátul, a többiektől lemaradva Árpád bátyja, Gyula. A négyből az egyik, a kisari cigánysoron élő Lakatos Andor így emlékszik vissza a történtekre: "Mi négyen most voltunk át másodszor Tunyogmatolcson, a holt Szamoson gereblyézni. A gereblyézésről tudjuk, hogy tilos, de ezt csinálja a matolcsiak hetven százaléka: ehhez ujjnyi hosszúságú, háromágú horgot használunk, azt húzzuk végig a vízben. Balogh Árpi, akiről csak később tudtuk meg, hogy így hívják, mert korábban nem ismertük sem őt, sem a bátyját, szóval ő nem gereblyézett, hanem villantózott, ami meg van engedve. Egymás mögött jöttünk föl a partról, ők meg, a vadász meg az a másik ember, azokat is most láttuk életünkben először, futottak felénk. A vadász előretartott puskával szaladt, a halőr meg közvetlenül mögötte. Amikor négy-öt méterre lehettek, a futásból sietős lépésre váltottak. Odaérve Árpihoz, a puskás csak annyit mondott, hogy >>már megint te vagy az, Árpi?!>Gyula, maradj ott, ahol vagy!<<, s közben a dupla csövű fegyvert újratöltötte, majd ránk fogta. Egészen addig, míg megérkezett a mentő." Szabó halőr még próbálta jobb belátásra bírni, magyarázzák a tanúk, kérdezte K.-tól, hogy még kit akar megölni, aztán ellenkező irányba futva eltávozott.
K. először az anyát sem engedte a haldoklóhoz, de az nem törődött vele: "A vért kiszedtem a szájából, és mondtam neki, gyere, akkor már engem is lőjél le", idézi föl a rettenet perceit az idős Balogh Gyuláné. "Õ akkor már a barázdában hátrált a sínek felé, utánafutottam, mire elkapta a szabad kezével a nyakamat, és a földhöz vert." A mentősök azt mondták az anyának, hogy életben marad a fia, ha időben oldalra fordítják, és kifolyik a szájából a vér, amitől megfulladt.
Semmiről semmit
K. Istvánék kertjéből is rálátni a holtágra. K.-ék fát fűrészeltek a halőrrel, amikor észrevették a gereblyézőket. Nyomban szolgálatba helyezték magukat, K. István csőre töltött, kibiztosított, sörétes puskával akarta felvenni az élethalálharcot az általuk rabsicnak vélt, fegyvertelen és véletlenül egytől egyig roma férfiakkal. Többek szerint K. István már délelőtt, a kocsmában "melegített" a bevetésre. (A kisari horgászok szerint K. észrevehetően ittas volt, amikor útjukat állta, "vérben forogtak a szemei".)
"Előre kitervelte az egészet", ismételgeti monomániásan Gyula, a báty. "Kitervelte, mert tudta, jönnek a választások: ha elítélik is, amnesztiával úgyis szabadul. Az apa sem bízik az igazságszolgáltatásban, mondván, "annyi rendőr, ügyvéd meg bíró vadászik erre, uraim".
A vasárnapi ebédje közben megzavart körzeti megbízott, Vajda János törzszászlós csak fehérgyarmati elöljárói engedélyével nyilatkozhat arról, hogy töltve volt-e valóban az a fegyver, amit K. István végül neki adott át. A főnökei telefonszámát nem tudja, "de benne van a telefonkönyvben". Nem hivatalosan azért arra emlékszik, hogy Balogh Árpádnak volt egyszer egy ügye, "á, nem orvhalászat, beverte egy kocsinak az ablakát".
Rádi Miklós polgármesternek vendégei vannak, nincs ideje ránk: "Ne is kérdezzenek, nem tudok semmiről semmit." A köztemetésről azért mondott annyit, hogy "a temetés költségeit valóban csak hitelben tudtuk volna állni, úgy, hogy megterheljük Baloghék épülő házát jelzáloggal. Ezt írja elő a jogszabály." Az OTP-költségbe belerokkant, félig kész házat, ami Balogh Árpádné szerint már biztos, hogy soha nem fog felépülni.
Balogh Árpád azon kevés tunyogmatolcsi romák egyike volt, aki állandó munkahellyel rendelkezett: tizenhat évet húzott le váltókezelőként a MÁV-nál. Egy ötéves kisfiú és egy két és fél éves kislány maradt utána. S hogy miért kellett meghalnia? Egyik magyar szomszédja, értesülve a történtekről, így summázta a dolgot: "A puskát emberre találták ki, nem kutyára." Egyéb hozzátennivalója nem volt.
Az előzetes letartóztatásban lévő K. István ellen emberölés alapos gyanúja miatt indul büntetőeljárás. Szabó Lajos halőrt tanúként hallgatták ki: vallomásában előadta, hogy nem látott semmit, mivel háttal állt (!) a tettesnek.
Balogh Árpádot január 19-én, délután egy órakor temették el a házukhoz közeli temetőben.
Tódor János
Diszkrimináció
és szegregáció
Tunyogmatolcs 2700 lelket számláló település. A cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, akit ugyancsak Balogh Árpádnak hívnak, a Narancsnak elmondta, hogy a községben jelenleg 460 roma él, s a munkaképes korú 162-ből mindössze 10-nek van állandó munkája: a cigányok még a közmunkakeretbe sem fértek bele. Balogh szerint "amíg világ a világ, lesz magyar-roma ellentét".
Kiss Ferenc, a regionális konfliktusmegelőző és jogi iroda vezetője a helyi cigány önkormányzat tevékenységét siralmasnak érzi. Úgy véli, nem emelik fel kellő eréllyel a szavukat, miközben rendszeres a diszkrimináció (a cigány fiatalokat nem engedik be a presszóba, zártkörű rendezvényre hivatkozva), mi több, tavaly szeptembertől burkolt szegregáció is érvényesül az általános iskolában: olyan osztályt hoztak létre, amelyben a tanulók 95 százaléka roma.
