Az ország leggazdagabb emberének tartott Csányi Sándorról, az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatójáról mindenki azt tartja, semmit sem csinál véletlenül - legyen szó akár fociról, akár regionális pénzintézeti terjeszkedésről. Ha tehát bejelenti, hogy nagyjából tízmilliárd forint értékben azért ad el a bankjában birtokolt részvényeiből, mert agráripari fejlesztésbe fog, akkor amögött van valami. Ha túllépünk a bankvezér meglepő lépését kísérő összeesküvés-elméleteken, akkor azt látjuk, hogy a tervezett tranzakció reális alapokra épít még akkor is, ha jelen pillanatban a beruházási célágazat nem nyereséges.
Piacképes
A Csányi Sándor nevéhez köthető agrárbirodalom létrejötte formailag 2009 szeptemberéhez köthető, amikor a bankár befektetéseit kezelő Bonitás 2002 Kft. létrehozta a Bonafarm Zrt-t. "Teljesen logikus lépés volt - emlékezik a bankelnök környezetéhez tartozó egyik forrásunk. - Övé volt már több ágazati cég, külön-külön is olyan nagyságrendűek, hogy kapcsolataikat érdemes volt egységes rendbe szervezni." Így alakult ki az a gazdálkodási rend a Bonafarmon belül, miszerint az alapanyag-termelő egységek produktumaiból a feldolgozók piacképes, magas hozzáadott értékű terméket gyártanak. Az alapanyagokat négy agráripari társaság - a Bóly Zrt., a Dalmand Zrt., a sertéstenyésztéssel foglalkozó Fiorács Kft. és a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. - szolgáltatja, amiket aztán a Pick Szeged Zrt., a Sole-Mizo Zrt. és a Csányi Pincészet Zrt. dolgoz fel. A Bonafarm 2009-ben megvásárolta a Herz és a Délhús márkanevet is, de a húsfeldolgozás lényegében a Pick telephelyein történik. A kétmillió palackos termeléssel működő pincészet a legkisebb tagja a hálónak, a Pick a legnagyobb. A csoport együttes árbevétele 110-140 milliárd forint körül alakult az elmúlt években. Jelenleg egyébként a Bonafarm Zrt. egyedüli tulajdonosa a szingapúri bejegyzésű CSIM Pte. Ltd.
| ||
Hogy a cégegyüttes mit ér a magyar piacon, az gyakorlatilag meghatározhatatlan. Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy a húsforgalomban vagy a tej-, illetve takarmánykereskedelemben mekkora a Bonafarm részesedése, akkor is csak óvatos becslésekkel találkozunk. Ezek szerint a magas feldolgozottságú hústermékeknél a hazai forgalomból 30, a tej- és tejtermékeknél 15-20, a takarmánykereskedésből (a Bábolna gyártócégének megvásárlása után) mintegy 8-10 százalékot visz el a Csányi-csoport. Nagy konglomerátumról beszélünk tehát - amely, ha most egyben piacra dobnák, szakértői becslések szerint legalább 550-600 milliárd forintot (ha nem többet) érne. De - ismételjük - a valódi érték megbecsülhetetlen, mert a hozamalapú megítélés a kimutatott nyereség hiánya miatt, a működő eszközérték szerinti besorolás pedig a speciális ágazati igények miatt nem érvényesíthető.
A bankvezér azonban nyilván nem értékesítési célú fejlesztésben gondolkodik. A hivatalos információ szerint "az agrárportfólió menedzselésének erősítésében és a csoport fejlesztésében" lesz szerepe a nagy vihart kavart bankrészvény-értékesítésből származó bevételnek, ami rövid távon egy - két meg nem nevezett befektetőtárssal közösen végrehajtandó - mohácsi húsüzem-létesítést jelent. A 12,6 milliárdosra tervezett beruházással évi egymillió sertés feldolgozására alkalmas, az elérhető legkorszerűbb technológiával működő vágóhíd jön majd létre.
A Pick-csoport a hazai, legálisan nyilvántartott hárommilliós állatállományból nagyjából 350 ezret dolgoz fel, amely mennyiség részben a saját üzemeiből, másrészt a csaknem száz termelő vállalkozást összefogó integrációjából származik. Ehhez jön a meglehetősen komoly mennyiségű (egyes gyártmányok esetén 30-40 százalékos arányt is meghaladó) importhús, mivel a gyártáshoz szükséges nagy súlyú sertésből a hazai piacon hiány van, külföldről viszont olcsón beszerezhető. A termeléshez szükséges takarmány a két agráripari zrt.-ben, a bólyi és a dalmandi gazdaságokban terem meg. A két cég együttesen mintegy 27 ezer hektár, zömmel állami területet bérel. Információink szerint a tervezett vágóhidas beruházással az integrációban részt vevő állatlétszámot nyolcszázezerre kívánja emelni a cég.
Nem kell aggódnia
Csakhogy ezek a törekvések sokaknak egyáltalán nem tetszenek. A Csányi-féle vállalkozáscsoport földhasználata többször is vita tárgya volt az Országházban. Ángyán József, az Orbán-kabinet korábbi vidékfejlesztési államtitkára például a nyáron elfogadott földforgalmi törvény vitájában kerek perec kijelentette: "Csányi Sándor megmondta, neki olyan földtörvény kell, ami számosállatonként további két hektár használati jogát éri az 1200 hektár felett." A jogszabály végül elfogadott változata ennek az elvárásnak megfelel, de Csányinak egyébként sem kell különösebben aggódni pillanatnyi földhasználati viszonyai miatt. A dalmandi gazdaság ugyanis egyike volt annak a 12 állami agrártársaságnak, amelyeket az első Orbán-kormány a működése utolsó szakaszában "dolgozói privatizációval" 2001-2002-ben értékesített, és ötven évre szóló állami földbérlettel stafírozott ki. A bólyi gazdaság pedig 2009-ben újította meg húszéves földbérletét az állami földalappal. Ezeket a szerződéseket horribilis kártérítéssel lehetne csak felbontani - nem is ötleteltek erről eddig komolyan kormányzati körökben.
Más a helyzet azonban a Bonafarm-csoport tervezett húspiaci terjeszkedésével. Információink szerint 2010 után komoly tárgyalások folytak arról, hogy a magyar feldolgozóágazat két prominens cégében, a gyulai és a pápai gyárban meghatározó részesedést szerezhessen a Csányi-csoport. Az elképzelés kormányzati körökben azért verte ki a biztosítékot, mert ezzel a Bonafarm lényegében a teljes déli országkaréjban és a Dunántúl nagy részén is monopolhelyzetbe került volna. Az ügyet közelről ismerő informátorunk szerint ettől a ponttól datálódik Lázár János korábbi Fidesz-frakcióvezető, ma miniszterelnökségi államtitkár és a bankelnök immár tapintható személyes ellentéte. Előbbi leoligarcházza, "lepolipozza" az utóbbit, és Csányi nem marad adós: csípős megjegyzéssel utal arra, hogy a "tehetséges" politikus milyen ügyesen "elrendezte a trafikügyet". Csakhogy a viccelődésen túl Lázárnak bőven megvolt ahhoz a kormányzati lobbiereje, hogy a többszörösen csődbe ment gyulai, pápai és kaposvári céget (egyelőre teljes összegben még ki nem fizetett áron) önkormányzati tulajdonba vonassa, és ezzel átmenetileg megmentse őket a teljes összeomlástól - ami a versenypiaci alapon működő Csányi-cégek érdekeit súlyosan sértette. Valószínűleg egyébként sem tetszett volna a bankelnöknek mindez, ám azok után, hogy cégcsoportjának húsipari szektora tavaly előtt értesüléseink szerint 2,7, tavaly 1,4 milliárd forintos veszteséget produkált, különösen nem esett jól a hazai konkurencia mesterséges életben tartása. Amúgy maga a Bonafarm-csoport egésze sem tekinthető pénznyerő automatának, hiszen a belső elszámolások bonyolult rendszere alapján "szolid pluszos nulla" a gazdálkodás eredménye, ami ráadásul nem kis részt a normatív európai uniós támogatásokkal is segített, az elmúlt években a magas takarmányárak hátterével működő szántóföldi növénytermesztésnek köszönhető. Ágazati szakértők becslése szerint a feldolgozóipar amúgy is általános tőkehiánnyal küzd, ezen belül a húsipar a leggyengébbek közé tartozik. A helyzetet jól jellemzi, hogy Magyarország egyik leggazdagabb emberének a részvénytársasága 2011 júniusában 38 milliárd forint értékű, euróalapú hitelkeretet kapott a beruházások és a fejlesztések finanszírozására a CIB és a Raiffeisen Banktól. (A bankelnök-vezérigazgató saját cégei finanszírozásához összeférhetetlenség miatt nem vehet fel hitelt az OTP-től.)
Ebben a helyzetben egy új, korszerű, a hazánkban is jelen levő nemzetközi konkurencia termékeivel lépést tartani képes üzem megjelenése valóban aggaszthatja a magyar versenytársakat. Egy, a Csányi-érdekeltségeket jól ismerő ágazati szakértő szerint a tervezett mohácsi üzemnek igenis van létjogosultsága - különösen azért, mert a közelmúltban több belső elemzés is arra jutott, hogy az öt telephelyen működő Pick-csoport a koncentrált termelésű és értékesítési rendszerű külföldi konkurenciával szemben hosszú távon nem lesz képes versenyezni. (Ahogyan a pápai, kaposvári és gyulai üzem sem. És egyáltalán nem biztos, hogy mindig lesz akkora tartalék a költségvetésben vagy az önkormányzati vagyongazdálkodásban, hogy ezeket a cégeket évről évre ki lehessen emelni a piaci versenyből.)
Csányi és a szakértői nyilván ezeket a törvényszerűségeket is figyelembe véve lépik meg a tervezett beruházást. Amiről egyébként az sem tudható, hogy egy nagyobb terjeszkedési folyamat első lépése, vagy sem - a legutolsó információk szerint ugyanis a Csányi-féle agrárbirodalom 50-60 milliárd forintos fejlesztést tervez, és nem csak a húsiparban. Emiatt pedig manapság sokan idegesek.
Már a labda sem úgy gömbölyűÉrtesüléseink szerint Csányi Sándor a közelmúltban újraértékelte labdarúgó-szövetségi elnöki szerepvállalását. Úgy tudjuk, bár a labdarúgást kifejezetten kedvelő miniszterelnök és a bankvezér kapcsolata e téren barátinak tekinthető, a kiemelt látványsportok közé sorolt foci hazai fejlesztésében jelentős a nézetkülönbség kettejük között. Forrásunk szerint a szövetséget három éve vezető, a szervezetet átlátható és tiszta rendszerré alakító Csányit kifejezetten idegesíti az a helyzet, amelyben egy érdemi produktumot felmutatni képtelen közegbe ellenőrizetlenül vagy alig követhetően áramlanak a költségvetésből és az adózási rendszeren keresztül a gazdaságból olyan milliárdok, amikkel utóbb soha senkinek nem kell elszámolnia. Az MLSZ-elnököt híreink szerint bosszantotta például az is, hogy egy júniusi kormánydöntés értelmében az első osztályba most felkerült mezőkövesdi csapat 400 millió forintos rendkívüli támogatást kapott, vélhetően csak azért, mert a helybeli "erős ember", Tállai András önkormányzati államtitkár ügyesen lobbizott érte. A magyar csapatok nyári kiesése az európai kupasorozatokból Csányi szerint azt jelzi, hogy újra kell gondolni a teljes hazai futballstruktúra állapotát. Belső információk szerint több neves szakember - hazai és külföldi sportközgazdász, marketingszakértő és menedzser - bevonásával új sportági program kimunkálása indult el a labdarúgó-szövetség háza táján. Ennek azonban lehetnek kellemetlen vonzatai is: egyáltalán nem biztos, hogy a vaskos támogatásokkal segített futballakadémiák mai rendszerére úgy van szükség, ahogyan működik, illetve a stadionépítési programok célzott támogatása helyett nem volna-e célszerűbb pályázatos rendszerben a kistelepülésekre (és nem csak Felcsútra) is eljutó fejlesztési programokban gondolkodni. |
