Viktor! Amikor ’89-ben együtt lógtunk Oxfordban…

  • narancs.hu
  • 2017.04.30 22:04

Belpol

A CEU tanára, Kovács Zoltán volt témavezetője „emlékeztető” levelet írt Orbánnak.

Kontler László történész, címzetes egyetemi tanár, a CEU professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Kovács Zoltán témavezető tanára levelet írt Orbán Viktornak, amit a Facebookon osztott meg. Azt a címe adta neki: „kis segítség”

Viktor!

Ne haragudj a közvetlenkedésért, de ismerjük egymást jó ideje. A „kedves” vagy hasonló minősítést most mellőzném.

Azt olvasom, szerinted senki nem tudja, mi az a CEU. Ezen csodálkozom, tényleg. Jó eszű, tanult ember vagy, jó a memóriád is, igaz, mostanában a sok stressz biztos azt is megviseli. Ha nem megy, miért nem kérsz segítséget?

Például erre biztos emlékszel. Amikor ’89-ben együtt lógtunk Oxfordban, mondtam neked, hogy emberek, akiket mind a ketten tiszteltünk (egyikünknél ez így is maradt), gondolkodnak egy ilyen „dunai Oxford” szerű suli létrehozásán, kifejezetten azzal a céllal, hogy ugyanazért a tudásért ne kelljen bazi drágán oda menni vagy még messzebb, ahol éppen mi is ütöttük az időt. (Te nem olyan sokáig, mert inkább hazajöttél kampányolni, de azért mégis.) A sulit ugyanaz az alak akarta finanszírozni, aki akkor nekünk is csengetett. Határozottan emlékszem, hogy tetszett neked az ötlet.

De ha ez már nincs meg, kérdezd meg például a Kovácsot. Már a legelső évben remek tempóérzékkel rácuppant a CEU-ra,

annyira tetszett neki, hogy nem is bírt elszakadni vagy tíz évig.

Össze is hozott egy egész rendes kis disszertációt (én voltam a témavezetője, csak tudom), meg is kapta a fokozatát – nem volt az csalás, sem ámítás. Igaz, lehet, hogy mégse jó ötlet pont őt kérdezni, mert azt is hallom, most őszerinte mégis csalás. Hát, nem tudom, hogy számol el magának azzal a tíz évével, de végül is ezt bízzuk rá.

Ha ő nem tud neked ebben segíteni, akkor még mindig vannak ilyenek tizen-egynéhányezren a világban (de sokan egész közel), szerintem bármelyikük készségesen elmeséli. A múltkor például mindjárt megkérdezhetted volna a grúz kollégát, remek alkalom lett volna. Persze volt előtte ott az a kis paláver, az lehet, hogy egy kicsit kizökkentett, de hát a te pozíciódban az ember tudjon magán uralkodni.

Aztán ott van még a Garancsi nevű barátod.

Szerintem nem lehet, hogy ő ne tudja, mi az a CEU. Ha nem hallottad volna, az ő cége húzta föl nekünk azt a mutatós kecót ott a Belvárosban. Nem mondom, jól megszámította, biztos szakított rajta rendesen, de hát mi se bántuk meg, mert igazán lakájos lett, úgyhogy ez így rendben is van. Illetve lenne, ha fél évvel a beköltözés után nem támad az a kis differencia köztünk, amiért őszintén szólva most kicsit el vagyunk bizonytalanodva. De ne aggódj, azért megtartjuk.

És eszembe jutott még a Rogán nevű is,

na ő aztán segíthet neked ezt a dolgot megvilágítani, olyan jól értitek ti ketten egymást. Amikor ez az előbbi történet a házzal elkezdődött, még ő volt a főnök azon a környéken. Azóta még följebb vitte a jóisten a dolgát, szerencsére, de mi is segítettük ám. Tudniillik így, hogy mi betoltunk oda a környékre egy kis pénzt, le lehetett hívni Brüsszelből (érted: BRÜSSZELBŐL, hát ez mekkora poén, az eszem megáll!) azt, ami amúgy jár térkövezésre, szökőkutazásra, effélékre. A Belváros főutcájának hívják, ki szoktátok írni az ilyenekre, hogy „Magyarország jobban teljesít!” Ez megvan, ugye?

Most hirtelen csak ennyi, de ezen is el tudsz indulni szerintem. Azt írja az újság, kaptál rá 30 napot, hogy eljuss a megfejtésig, szerintem menni fog. Ha időzavarba kerülsz, keress meg, tényleg szívesen.

Kontler Laci


Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Kinek a kultúrája?

Öt és fél év működés után megszűnik a Dunszt.sk szlovákiai magyar kulturális portál. A főszerkesztő kifáradásról és strukturális nehézségekről beszél, de politikai és társadalmi kérdések is felsejlenek a háttérben.

Ők így csinálják

  • A szerk.

PTSD – csúnya betegség, az van nekik, szegény Fidesznek, poszttraumás stressz szindrómájuk, immár vagy negyedszázada.

Magyarország farhátra megy

  • A szerk.

A Farhát-kormány legújabb népélet-javító intézkedését rögzítő 06/2022. (01.14.) sz. korm. rend. szövege, s ez mindenképpen a dicsőségére válik, precízen kitér arra, hogy az a kereskedő, aki a rendelet valamely utasítását megszegi, milyen szankciókkal sújtható.

Kiáll-e?

  • A szerk.

Az előválasztás utáni kínos bénultságot levetkőzve mintha a feltámadás jeleit mutatná az ellenzék kampánya.

„Nagyon nagy vita”

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

A szelíd forradalom

A múlt év végére az Alaptörvény lecserélése az egyesült ellenzék egyik legfontosabb, de mindenképpen a legjelképesebb választási ígéretévé lépett elő. A kezdeti kérdést – lehetséges-e egyáltalán egyszerű többséggel alkotmányozni? – felváltotta az annak mikéntjéről folyó nyilvános eszmecsere.