Viktor! Amikor ’89-ben együtt lógtunk Oxfordban…

  • narancs.hu
  • 2017. április 30.

Belpol

A CEU tanára, Kovács Zoltán volt témavezetője „emlékeztető” levelet írt Orbánnak.

Kontler László történész, címzetes egyetemi tanár, a CEU professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Kovács Zoltán témavezető tanára levelet írt Orbán Viktornak, amit a Facebookon osztott meg. Azt a címe adta neki: „kis segítség”

Viktor!

Ne haragudj a közvetlenkedésért, de ismerjük egymást jó ideje. A „kedves” vagy hasonló minősítést most mellőzném.

Azt olvasom, szerinted senki nem tudja, mi az a CEU. Ezen csodálkozom, tényleg. Jó eszű, tanult ember vagy, jó a memóriád is, igaz, mostanában a sok stressz biztos azt is megviseli. Ha nem megy, miért nem kérsz segítséget?

Például erre biztos emlékszel. Amikor ’89-ben együtt lógtunk Oxfordban, mondtam neked, hogy emberek, akiket mind a ketten tiszteltünk (egyikünknél ez így is maradt), gondolkodnak egy ilyen „dunai Oxford” szerű suli létrehozásán, kifejezetten azzal a céllal, hogy ugyanazért a tudásért ne kelljen bazi drágán oda menni vagy még messzebb, ahol éppen mi is ütöttük az időt. (Te nem olyan sokáig, mert inkább hazajöttél kampányolni, de azért mégis.) A sulit ugyanaz az alak akarta finanszírozni, aki akkor nekünk is csengetett. Határozottan emlékszem, hogy tetszett neked az ötlet.

De ha ez már nincs meg, kérdezd meg például a Kovácsot. Már a legelső évben remek tempóérzékkel rácuppant a CEU-ra,

annyira tetszett neki, hogy nem is bírt elszakadni vagy tíz évig.

Össze is hozott egy egész rendes kis disszertációt (én voltam a témavezetője, csak tudom), meg is kapta a fokozatát – nem volt az csalás, sem ámítás. Igaz, lehet, hogy mégse jó ötlet pont őt kérdezni, mert azt is hallom, most őszerinte mégis csalás. Hát, nem tudom, hogy számol el magának azzal a tíz évével, de végül is ezt bízzuk rá.

Ha ő nem tud neked ebben segíteni, akkor még mindig vannak ilyenek tizen-egynéhányezren a világban (de sokan egész közel), szerintem bármelyikük készségesen elmeséli. A múltkor például mindjárt megkérdezhetted volna a grúz kollégát, remek alkalom lett volna. Persze volt előtte ott az a kis paláver, az lehet, hogy egy kicsit kizökkentett, de hát a te pozíciódban az ember tudjon magán uralkodni.

Aztán ott van még a Garancsi nevű barátod.

Szerintem nem lehet, hogy ő ne tudja, mi az a CEU. Ha nem hallottad volna, az ő cége húzta föl nekünk azt a mutatós kecót ott a Belvárosban. Nem mondom, jól megszámította, biztos szakított rajta rendesen, de hát mi se bántuk meg, mert igazán lakájos lett, úgyhogy ez így rendben is van. Illetve lenne, ha fél évvel a beköltözés után nem támad az a kis differencia köztünk, amiért őszintén szólva most kicsit el vagyunk bizonytalanodva. De ne aggódj, azért megtartjuk.

És eszembe jutott még a Rogán nevű is,

na ő aztán segíthet neked ezt a dolgot megvilágítani, olyan jól értitek ti ketten egymást. Amikor ez az előbbi történet a házzal elkezdődött, még ő volt a főnök azon a környéken. Azóta még följebb vitte a jóisten a dolgát, szerencsére, de mi is segítettük ám. Tudniillik így, hogy mi betoltunk oda a környékre egy kis pénzt, le lehetett hívni Brüsszelből (érted: BRÜSSZELBŐL, hát ez mekkora poén, az eszem megáll!) azt, ami amúgy jár térkövezésre, szökőkutazásra, effélékre. A Belváros főutcájának hívják, ki szoktátok írni az ilyenekre, hogy „Magyarország jobban teljesít!” Ez megvan, ugye?

Most hirtelen csak ennyi, de ezen is el tudsz indulni szerintem. Azt írja az újság, kaptál rá 30 napot, hogy eljuss a megfejtésig, szerintem menni fog. Ha időzavarba kerülsz, keress meg, tényleg szívesen.

Kontler Laci


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.