A törvényhozás december elsején módosította a jövedéki törvényt, miszerint a vendéglátóhelyek idén február elsejétől kötelesek az égetett szeszes italok forgalmát naponta lekönyvelni. Egy erre rendszeresített nyomtatványon vagy célszoftver segítségével minden záráskor rögzíteni kell az aznapi nyitó- és zárókészletet, a beszerzett és az értékesített röviditalok összesített mennyiségét. A napi standolási kötelezettségként elhíresült rendelkezés parlamenti támogatottsága egyébiránt nem volt ismeretes, hiszen az pusztán egyetlen eleme volt a jó szokás szerint ömlesztett adóügyi csomagnak: annak 267 paragrafusát csak egyszerre lehetett támogatni, illetve elvetni (a pakkot a szocialistákon kívül tíz segítőkész ellenzéki képviselő szavazta meg). A vendéglátósok és különféle szervezeteik egyhangúlag követelték a kocsmárosoknak, vendéglősöknek, cukrászoknak pluszmunkát jelentő, szerintük betarthatatlan és értelmetlen szabály eltörlését. A szocialista Ujhelyi István és a fideszes Pelczné Gáll Ildikó-Szatmári Kristóf páros is benyújtotta a rendelkezés visszavonását célzó módosító indítványt, a módosító módosításaként pedig egy ötpárti javaslat a napi helyett a havi készletnyilvántartást irányozta elő. Az új, március 1-jétől hatályos szabállyal azután már minden képviselő elégedett volt: az egyhangú szavazás 364 igennel tett pontot az ügy végére (egyúttal a készpénzes fizetést 250 ezer forintban maximáló és a házipénztár rendszerét szigorító jogszabályt is eltörölték). Talán az új jogszabály részletes indoklása győzte meg őket, mely a végletes letisztultság jegyében így szólt: "Nemzetgazdasági szempontból a módosítás indokolt."
A napi készletnyilvántartás bevezetésére a fenti bohózat immár a harmadik próbálkozás volt. Először 2000-ben, majd 2004-ben - elsősorban a borhamisítás visszaszorítására - módosították a jövedéki törvényt; előbbi öt, az újabb változat egy hónapig volt hatályban. Nagy különbség, hogy az akkori változatok tételes és minden alkoholtartalmú italféleségre vonatkoztak, míg a mostani csak a rövidekre, ráadásul az italfajták közötti különbségtételt mellőzve írta elő a naplózást. Mondhatni, ezúttal egy könynyebben végrehajtható verziót kívántak bevezetni, de az ellenállás még ezt is meghiúsította. A felháborodott vendéglátósok összegyűjtöttek hatezer aláírást, amit átadtak a pénzügyminiszternek, és kínálatszűkítést is kilátásba helyeztek. Mivel a törvény mögött a szeszipari lobbit sejdítették, egyes gyártók termékei ellen a bojkottot sem tartották kizártnak (más kérdés, hogy ehhez mit szólt volna a vevőkör). A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács ugyanakkor nyilatkozatban tiltakozott a vádak ellen, mondván, a törvényeket nem ők hozzák, és nem is érdekük a vevőik ellehetetlenítése.
A probléma persze világos: a hazai alkoholforgalom csaknem felét bonyolító vendéglátásban igen magas - becslések szerint akár 30-40 százalékot is elérő - az adók valamelyikét vagy többségét nem viselő termékek előfordulása. A Vám- és Pénzügyőrség ellenőrzései szerint 100 üzletből 77-ben találnak valamilyen szabálytalanságot. Az illegális forgalmazás típusai között azonban nagy különbségek vannak. Az egyik véglet a totálisan illegális, ellenőrizetlen, pancsolt italok forgalmazása. Ide sorolhatók azok a piacokon kapható italok is, amelyek üvege, címkéje kísértetiesen hasonlít egy ismert márka csomagolására, csak a neve egy betűben különbözik az eredetiétől - és nem lehet tudni, pontosan mit rejt a palack. Aztán vannak az iható, de, khm, egy éles kanyar után
a kamionról leesett,
továbbá a hazai gyárból lopott, vagy külföldről csempészett, nulla fillér állami bevételt eredményező szeszek. Köztes lépcsőfok a bérfőzött pálinka. A Magyarországra legkésőbb 2013-ig érvényes derogáció lehetővé teszi, hogy családonként 50 liter 86 százalékos (a gyakorlatban tehát inkább 86 liter 50 százalékos) pálinkát bárki saját fogyasztásra lefőzessen, és csak a jövedéki adó felét fizesse be. Ennyit persze kevés család hörpint fel (továbbá az ezzel foglalkozó családok hajlamosak osztódni is, hogy a legális mennyiséget "szétírassák"), az így előállított, évente cirka 8 millió hektoliter pálinka jó része a nem hivatalos kereskedelemben köt ki. Végül vannak a számla nélkül vásárolt, de az árában legalább a jövedéki adót már tartalmazó alkoholos italok. Az ilyet természetesen eladáskor nem szabad beütni a pénztárgépbe - így a tulajdonosnak megmarad a nyeresége után fizetendő adó, de az állam elesik a beszerzési és eladási ár különbözetére jutó áfától is.
Mindezen visszaéléseket a jogszabály egyszerre kívánta kezelni a napi készletnyilvántartás bevezetésével. "Az adózást elkerülő, illegális úton előállított jövedéki termékek forgalmazásának visszaszorítása, továbbá minőség- és fogyasztóvédelmi érdekek eredményesebb érvényre juttatása, a rossz minőségű, egészségügyi kockázatot jelentő, bizonytalan eredetű termékek forgalmazásának megakadályozása, valamint a számlázás nélküli forgalom csökkentése" - sorolta a törvény indoklása a célokat. Mindezt egy összesített mennyiségi követéssel: a nyitáskor meglévő X literhez hozott a szállító Y litert, eladtak Z litert, maradt V=X+Y-Z liter tömény ital, ahol V-nek meg kell egyeznie a polcokon és a raktárban található mennyiséggel is. A négy változó mindegyike manipulálható; kérdés, amit azonban a jogalkotás nem tisztázott, hogy a szabályozással mit lehet nyerni, s megéri-e a vendéglátósokra lőcsölt pluszmunkát.
A vendéglátósokat tömörítő szervezetek sajtónyilatkozatai és az általunk megkérdezett vállalkozók egyetértettek abban, hogy az illegálisan előállított és/vagy csempészett szeszek forgalmára a rendelkezésnek semmilyen hatása nincsen. Az ilyesminek ugyanis értelemszerűen semmilyen papírja nincs, azt nem fogják bevételezni, eladását nyilvántartani, látványosan raktározni (hanem például a kocsma előtti lerobbant furgonban tartják). Azzal továbbra is csak akkor lehet lebukni, ha a pénzügyőrök megtalálják a pult alatti bontott üvegben. Homlokegyenest mást állítanak az adminisztrációs előírást helyeslők. Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár a Népszabadságnak azt mondta, hogy a 2004-ben bevezetett tételes standolás hatására 14,5 százalékkal nőtt a legális italforgalom, a szeszipari szövetség pedig - a gyártók informális közléseire hivatkozva - a kommersz italok piacán 25-30 százalékos növekedésről számolt be a Narancsnak. Ami aztán a visszavonáskor ugyanúgy eltűnt, mint a rövid hatályú rendelkezés idején hirtelen előkerült új vevők. Mivel azonban csak egyhavi tapasztalat áll rendelkezésre és a statisztika sem hivatalos, igazából senki nincs tisztában a lehetséges hatásokkal.
Más a helyzet
a zárjegyes italok fekete árusításával. Készletnyilvántartás hiányában a vendéglátó vállalkozásoknak csak az egyetlen aranyszabályra kellett figyelniük: soha ne legyen több áru az üzletben, mint amennyiről bejövő számla van (a fölösleges papírokat egyszerűen ki kellett dobni, a fél évvel korábbi számlára rácsodálkozó ellenőrrel közölni, hogy sajnos nem megy a bolt). Napi nyilvántartásnál viszont a hatóság megnézheti, hogy az árukészlet mennyisége megegyezik-e a nyitókészlet és az eladott italok különbségével. Csakhogy ez utóbbi nem mindig állapítható meg, ugyanis a pénztárgépben nem név szerint szerepelnek az italok, az egyező áfatartalom miatt az összes eladott áru a narancslétől a cigánypecsenyéig bezárólag mehet egybe. A vendéglősnek csak arra kell figyelnie, hogy a pénztárgépben összesen ne legyen kevesebb forgalom, mint a hiányzó rövidital-mennyiségnek megfelelő összeg (hiszen a többit nem kell nyilvántartani, mondhatja, hogy ma még mást nem adott el). Kétségtelen, minderre energiát kell fordítani, ami általában csökkenti a visszaélések mértékét. De valódi eredményt csak azzal lehetne elérni, ha a röviditalok eladása is külön feltüntetett tétel volna. Persze nagyobb, komolyabb helyeken az egész számlázás számítógépen fut, tételesen szerepeltetve mindent, de ahol csak egy szem pénztárgép üzemel, ott ez nem megoldott. Ha legalább ennyit sikerülne elérni, akkor lehetne a vendéglátósokkal egyezkedni, hogy a standolás vajon tényleg akkora teher-e számukra. Hiszen napi leltár valóban nincsen más szektorokban, másrészt heti egy-két standolás a legtöbb vendéglátóhelyen ma is van (legfőképp az alkalmazottak ellenőrzésére). És állításukkal ellentétben igenis létezik más országokban készletnyilvántartás - persze ahol az adóterhelés jóval kisebb, ott a csalás sem olyan mértékű, így az ellenőrzésektől sem berzenkednek annyira. Addig meg annyi valószínűsíthető, hogy legközelebb 2012-ben hoznak standtörvényt, de az már csak két hétig lesz hatályban.
