Visszavonulót fújt Hódmezővásárhely fideszes vezére

  • B.P.M
  • 2019. június 5.

Belpol

Úgy látja, hogy Márki-Zay Péter sikertelenségében minden helyi politikusnak felelőssége van.

„Tisztelt Hódmezővásárhelyi Polgárok!

Politikustársaim, Lokálpatrióták!

Hódmezővásárhely ma a békétlenség városa.

A feszültség mindenütt tetten érhető: a városházán és a templomban, a piacon és az utcán, sőt a családi ebédeken is. 2019 nyarára végleg kettészakadt a város, pedig tudjuk, hogy együtt többre mennénk, mint egymás ellenében. Ilyen körülmények között már nem az a legfontosabb kérdés: ki kezdte, inkább az, hogy ki fejezi be a háborúskodást. Én most erre teszek kísérletet.

Tavaly februárban ádáz harc folyt a polgármesteri címért. A küzdelemben adtam is, kaptam is sebeket. Mint ismeretes, a választók többsége végül úgy döntött: a kihívómnak, Márki-Zay Péternek ad lehetőséget arra, hogy a néhai Almási polgármester úr által megkezdett munkát folytassa.

Abban, hogy ez nem sikerült neki, minden helyi politikusnak felelőssége van. Nemcsak a megbízott polgármesternek és támogatóinak, hanem bizony nekünk, a képviselőtestület többségét adó fideszeseknek is. Ebből pedig mindnyájunknak le kell vonnunk a tanulságokat.

Barátaim!

A vásárhelyiek ma kevés dologban értenek egyet; kevesebben, mint akár csak néhány éve. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a közös dolgaink nem mehetnek így tovább. Az itt élők visszakövetelik a régi kisvárosi nyugalmukat és a közös gyarapodáshoz szükséges hétköznapi békéjüket.

Márpedig aki előbb tartja magát vásárhelyinek, mint egyik vagy másik szekértábor hívének, az ezt az igényt, ezt az akaratot nem hagyhatja figyelmen kívül. Mára be kellett látnom, hogy az új békeidőket már nem hozhatják el azok, akik a régi háborúskodás főszereplői voltak.

A mi időnk sajnos lejárt. Vásárhelyen változásra van szükség: arra, hogy új fejezetet nyissunk a város történetében. Azt látnám helyesnek, ha mindazok, akik e polgárháborús időszak megtestesítői, most hátra lépnének egyet és kivonulnának a helyi közéletből.

Nem a város hétköznapi ügyeiért dolgozó, gyakran szűk mozgásterű képviselőkre gondolok, hanem a felelős vezetőkre – azokra, akik a politikai harcokat vívták, akik a szekértáborokat a város polgárai szemében megjelenítik. Én, a legnagyobb városházi frakció első embereként bizonyosan közéjük tartozom. Nem ihatok tehát bort, miközben vizet prédikálok.

A mai napon ezért bejelentem, hogy visszavonulok a politikától és nem indulok az ősszel esedékes helyhatósági választáson. A holnapi béke legfőbb akadályai azok, akik a mai viszály főszereplői. Én pedig a szülővárosom fejlődésének nem az akadálya, hanem az elősegítője akarok lenni. Ezért köszönök el.

Van, amikor az ember a küzdelemmel, és van, amikor a fegyver letételével teheti a legtöbbet egy városért, egy közösségért, egy ügyért. Végezetül bocsánatát kérem mindazoknak, akiket az elmúlt évek során akarva vagy akaratlanul megbántottam, és köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a munkámban és a küzdelmemben támogattak.

Mindannyiuktól sokat kaptam, sokat tanultam. Örökre hálás leszek a Gondviselésnek, hogy szolgálhattam ezt a várost. A várost, amely az otthont jelentette őseimnek és amely, remélem, az otthont jelenti majd az unokáimnak is.

Köszönöm, Hódmezővásárhely!

Tisztelettel,

Hegedűs Zoltán” - olvasható a fideszes politikus nyílt levele a Facebookon.

Kapcsolódó:

A Fidesz nem bírta elviselni, hogy Márki-Zay adjon át egy bicikliutat, ezért gyorsan átadták előtte

Kisszerűség a köbön. Még múlt vasárnap tervezte átadni Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere a város új bicikliútját. Csakhogy az átadás után, amin a Fidesz politikusai nem vettek részt, frissen kihelyezett táblákat találtak a bicikliút mentén, melyek Lázár Jánosnak mondtak köszönetet az új bicikliútért.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.