Vita az egyházak hitéletének finanszírozásáról: Péter fillérei

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Durvul a költségvetési vita. A jövő évi büdzsé tárgyalásakor az egyházak finanszírozásáról is szó lesz: Veres András segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára az MTI szerint hétfőn úgy nyilatkozott, hogy ha az egyik, a költségvetési törvényhez benyújtott kormánypárti módosító indítványt megszavazza a kormánykoalíció, úgy "súlyosan sérülnek a vallásos emberek személyiségi jogai, és súlyos zavar áll be az egyházi intézmények működésében". A módosítás pénzről és befolyásról döntene - és leginkább arról, hogy mennyi mozgástere maradna a két nagy történelmi egyház "piaci vetélytársainak". Hogy maradna-e egyáltalán.

Durvul a költségvetési vita. A jövő évi büdzsé tárgyalásakor az egyházak finanszírozásáról is szó lesz: Veres András segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára az MTI szerint hétfőn úgy nyilatkozott, hogy ha az egyik, a költségvetési törvényhez benyújtott kormánypárti módosító indítványt megszavazza a kormánykoalíció, úgy "súlyosan sérülnek a vallásos emberek személyiségi jogai, és súlyos zavar áll be az egyházi intézmények működésében". A módosítás pénzről és befolyásról döntene - és leginkább arról, hogy mennyi mozgástere maradna a két nagy történelmi egyház "piaci vetélytársainak". Hogy maradna-e egyáltalán.Amódosító indítványt Donáth László és Suchmann Tamás szocialista, valamint Fodor Gábor szabaddemokrata képviselő jegyzi, és benne az egyházak hitéleti támogatásának eredeti, az 1997. évi CXXIV. törvény által szabályozott rendjét javasolják visszaállítani. Ezt a törvényt Bauer Tamás szabaddemokrata és Donáth László szocialista képviselő javaslatára fogadta el az Országgyűlés. Ennek értelmében 1998 és 2002 között, ha az adott évben a felajánlások összege nem érte el a teljes évi szja-bevétel 0,5 százalékát, a központi költségvetés eddig a mértékig, és - ami most a legfontosabb - az adójukról rendelkezők számának arányában kiegészíti az összeget. (E bevételek mellett az egyházak az általuk fenntartott, közfeladatokat ellátó intézmények működtetésére normatív költségvetési támogatást kapnak, illetve az ún. történelmi felekezeteknek az általuk vissza nem igényelt egykori ingatlanjaik után örökjáradék jár. E három pillér alkotja "az egyházfinanszírozás magyar modelljét". Semjén Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke, az Orbán-kormány egyházi kapcsolatokért felelős egykori helyettes államtitkára szerint e modell célja épp az, hogy az egyházak "pénzügyileg a saját lábukra álljanak". (A Magyar Katolikus Egyház saját lábra állásáról lásd: Az isten pénze nem elég, Magyar Narancs, 2002. június 6.) 2001. november 12-én azonban az egyes, pénzügyeket meghatározó jogszabályok módosításáról szóló ún. pénzügyi salátatörvény keretében az előző Országgyűlés úgy döntött, hogy 2003. január 1-jétől a személyi jövedelemadót fizetők egyházak javára tett felajánlásait az összes szja-bevétel 0,5 százaléka helyett 0,8 százalékára egészíti ki a központi költségvetés, méghozzá nem a rendelkezők száma, hanem a 2001. évi népszámlálás eredményei alapján.

Tiltakozók

A módosítás egy hónap múlva esedékes hatálybalépése előtt tíz magyarországi felekezet, több emberjogi szervezet és másfél tucat közéleti személyiség nyílt levélben kérte Medgyessy Pétertől az eredeti szabályozás visszaállítását. A Narancs november 15-i számában közölt dokumentum szerint az egyszázalékos rendelkezések népszámlálási adatok alapján történő kiegészítése sérti az állampolgárok (felajánlásuk alkalmával kinyilvánított) akaratát, a felekezetek törvényben rögzített egyenlőségének és az állam világnézeti semlegességének elvét. Az aláírók emlékeztetnek rá, hogy 2001 januárjában maga a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés is tiltakozást váltott ki több vallási közösség és civil szervezet részéről. Az akkori és a mostani tiltakozás egyik kezdeményezője, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének (MKTHK) szóvivője, Danka Krisztina a Narancs érdeklődésére kifejtette: közössége - tucatnyi más felekezethez, többek közt a Hit Gyülekezetéhez hasonlóan - a kérdésre adott válasz megtagadására kérte tagjait, mert úgy látták: "Auschwitz után a valamilyen okból támadott vallások képviselői egyetlen állami vezetés jóindulatában sem bízhatnak", továbbá attól tartottak, hogy az eredményeket "politikai célokra használja fel" az Orbán-kabinet, jóllehet a népszámlálásról szóló 1999. évi CVIII. törvény 3. § (3) bekezdése kimondja: "A népszámlálás során gyűjtött adatok kizárólag statisztikai célokra használhatók."

Semjén Zsolt a Narancs kérdésére kijelentette: nehezen képzelhető el a népszámlálási adatoknak ennél "statisztikaibb célú" hasznosítása. Szerinte a népszámlálási eredmények figyelembevétele a felmérés teljessége és anonimitása miatt alkotmányos és adatvédelmi szempontból a legkevésbé támadható megoldás. Emlékeztetett arra is, hogy az egyszázalékos felajánlásokról intézkedő 1997. évi CXXIV. törvény életbelépése előtt a hitéleti támogatások odaítélésének alapja jórészt a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdést utoljára tartalmazó 1949. évi népszámlálás volt. Semjén, a most a bírálatok kereszttüzébe került szabályozás egyik kidolgozója, kifejtette: "A kizárólag az szja-fizetéshez kötött hitéleti támogatási rendszer alkotmányossági problémákat vetett fel, mert figyelmen kívül hagyta a társadalom 95 százalékának akaratát", ami szerinte "a választójogi cenzushoz hasonló megkülönböztetéshez vezetett az állampolgárok között". Hasonlóan vélekedik Veres segédpüspök, aki a Narancs kérdésére kijelentette: az szja-fizetők köréből aránytalanul sok katolikus vallású állampolgár (nyugdíjas, kiskeresetű, nagycsaládos) szorul ki, ugyanakkor "egyes, a tehetősebbek megszólítására törekvő kisegyházak helyzeti előnyre tesznek szert a népegyházként működő Magyar Katolikus Egyházzal (MKE) szemben".

Szalay István, a Medgyessy-kabinet egyházi kapcsolatokért felelős címzetes államtitkára szerint "szélesre nyílt az olló" a rendelkezők száma és a szétosztandó összeg között (2003-tól a felajánlott összeget várhatóan közel a négyszeresére egészíti ki a költségvetés), ám a népszámlálási eredmények alapján történő szétosztással szemben "még komolyabb aggályokat" fogalmazott meg. Fenntartásainak alapja, hogy a felmérés előtt nem közölték a lakossággal, milyen célra kívánják az adatokat felhasználni, illetve hogy a kérdés nem a felekezetek támogatására vonatkozott. Szalay ideiglenes megoldásként támogatja az eredeti, az szja egy százalékáról rendelkezők számán alapuló szabályozás visszaállítását, ám 2004-től új, "minden érdekeltnek megfelelő" hitéleti támogatási rendszer bevezetését javasolja.

A vita nem pusztán a népszámlálási adatok felhasználhatóságáról vagy az Orbán-kormány erre vonatkozó, korabeli fogadkozásairól szól. (Nem mintha közömbös lenne, hogy az állam miként csapja be saját polgárait, hogy kicsalja tőlük az adataikat.) Hanem a pénzről.

Fizetőképes kereslet

A konfliktus alapja az a meghökkentő eltérés, amely a magukat vallásosnak mondó és a valamely egyház javára adójuk egy százalékáról rendelkező állampolgárok száma között fennáll. Míg a népszámláláson több mint 7,5 millió honfitársunk (az összlakosság 74,6 százaléka) vallotta magát valamilyen vallás követőjének, addig 2001-ben személyi jövedelemadójuk egy százalékát mindössze 539 ezren (a 4,4 millió SZJA-bevalló 12,2 százaléka) ajánlották fel valamely felekezetnek. A több mint 5,5 millió, magát katolikusnak valló állampolgár közül mindössze 330 ezer érezte fontosnak, hogy kötődését adója egy százalékának felajánlásával is nyomatékosítsa; ez az összes bevalló 7,5 százaléka. Veres András a rendelkezéssel járó adminisztratív nehézségekben látja az eltérés okát: "Viszonylag új, alig ötéves eljárásról van szó, aminek a hívek még nem érzik a jelentőségét", mondta kérdésünkre a segédpüspök, aki úgy véli: az a tény, hogy több mint 5,5 millió állampolgár a népszámlálás alkalmával "megvallotta hitét", és katolikusnak mondta magát, akkor is kötődésüket igazolja, ha nem vesznek részt rendszeresen az egyház életében.

A Narancs által megkeresett ún. kisegyházak képviselői ezzel szemben úgy látják: a felekezetek jelentős részének működését azért nem támogatják a névleg hozzájuk kötődő állampolgárok, mert nem látják el jól elsődleges feladatukat, azaz nem biztosítanak megfelelő keretet követőik hitéletének gyakorlásához. "A rendelkezők alacsony száma a társadalomnak a formális vallásosság és az egyházak működése felett kimondott értékítéletét tükrözi" - mondta lapunknak Mészáros István László ügyvéd, a Hit Gyülekezete (HGY) jogi képviselője, míg Danka Krisztina szerint a 2001-ben elfogadott szabályozás a valamely egyházhoz való névleges kötődést a hitélet tényleges gyakorlása elé helyezi. A "kisegyházak" képviselői szerint azon felekezetek képviselői, melyek követői és támogatói száma között a legnagyobb eltérés tapasztalható, jobban tennék, ha elgondolkodnának, miért nem képesek híveiket nagyobb számban rávenni működésük finanszírozására, ahelyett, hogy az őket támogatni nem kívánó állampolgárok adóforintjait követelik.

Ki, mennyit, kinek?

Az APEH-től kapott tájékoztatás szerint 2001-re vonatkozóan 4,4 millió állampolgár készített szja-bevallást (közülük azonban nem mindenki köteles adót fizetni). A jövő évi költségvetés készítésekor figyelembe vett, 2001-re vonatkozó bevallások alapján az egyházaknak felajánlható egyszázalékos rendelkezések teljes összege 9,5 milliárd forint volt. 538720 magánszemély, az összes bevalló 12,2 százaléka rendelkezett valamely felekezet javára, összesen 2,2 milliárd forint értékben (ez a felajánlható összeg 23,2 százaléka). A 2001-ben elfogadott szabályozás értelmében a költségvetés ezt az összeget egészíti ki a felajánlható összeg legalább 80 százalékára, azaz minimum 7,6 milliárd forintra. A vita tárgya a két összeg különbségének, 5,4 milliárd forintnak az elosztási módja. (Bár a Narancs értesülései szerint a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága lényegesen magasabb, 8,9 milliárd forintra történő kiegészítést javasol 2003-ra, a továbbiakban a törvényben előírt legkisebb összeget vesszük alapul.)

Az elosztás 1997-es, tehát most visszaállítani kívánt elvei és a 2001-es szabályozás végeredménye közt jelentős különbségek mutatkoznak. A rendelkezők számát figyelembe vevő elosztás alapján az MKE 3,36 milliárd forintot, a teljes kiegészítés 62,2 százalékát kapná az szja-fizetők által neki felajánlott 1,3 milliárd forint mellé. A népszámlálási adatokon alapuló elosztás során a kiegészítés mértéke 3,95 milliárd forintra rúgna (73 százalék), a következő évben 590 millió forintos többletet hozva az MKE-nek.

Kisebb mértékben, de szintén jól járna a népszámlálási adatokon alapuló elosztással a Magyar Református Egyház (MRE), melynek 2001-ben 458 millió forintot ajánlottak föl hívei. Ezt a felajánlók számán alapuló elosztást 1,11 milliárd forinttal (a rendelkezésre álló összeg 20,6 százalékával), míg a 2001-ben elfogadott szabályozás 1,15 milliárddal (21,3 százalék) egészítené ki. Az MRE-nek tehát a népszámlálási adatok figyelembe- vétele 2003-ban 40 millió forinttal hozna többet, mint a felajánlók számán alapuló kiegészítés. (Érdekes, hogy az MRE a katolikus egyháznál kevésbé vehemensen ágál a módosítás ellen: épp annyival, mint amennyivel az 590 millió több 40-nél.)

Rosszul járna azonban az evangélikus egyház és a Mazsihisz. Előbbi, melyet 152 millió forinttal támogattak az szja-fizetők, a népszámlálási adatok alapján történő kiegészítésből 216 millió forinttal részesülne, a felajánlók számát figyelembe vevő rendelkezés értelmében viszont 329 millió forintot kapna, a 2001-es szabályozás által okozott vesztesége így 113 millió forint lenne. Ennél is többet veszítene a Mazsihisz, melynek működését 2001-ben 54 millió forinttal támogatták a rendelkezők. A Mazsihisz támogatóinak aránya az összes felajánló 1,2 százaléka volt, ám a magukat izraelita vallásúnak minősítők aránya az összlakosságon belül mindössze 0,2 százalék. Így a Mazsihisz a javára rendelkezők száma alapján 64,8 millió forintnyi, a népszámlálási adatok alapján legfeljebb 10,8 millió forintnyi kiegészítésre számíthatna (legfeljebb, hiszen a magukat izraelita vallásúnak mondó állampolgárok után járó kiegészítésen osztoznia kellene a Magyarországi Ortodox Izraelita Hitközösséggel), így a 2001-es szabályozás által előidézett vesztesége legalább 54 millió forint lenne.

A népszámlálás adatait követő kiegészítés igazi vesztesei azonban az ún. kisegyházak lennének. Az MKTHK számára a 2001-re vonatkozó bevallásokban 23,5 millió forintot ajánlottak fel támogatói, melyet a központi költségvetés a rendelkezők számát figyelembe véve 51,3 millió forinttal egészítene ki. A felekezet - mivel tagjai bojkottálták a népszámlálási kérdés megválaszolását - gyakorlatilag a teljes összegtől elesik. Hasonló a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház helyzete, melynek a népszámlálás adatai alapján szintén nincs kimutatható támogatottsága. Az egyház, melyet a bevallók 12,5 millió forinttal támogattak, 59,4 millió forintos kiegészítéstől esik így el. A HGY, amely számára a 2001-re vonatkozó bevallásokban 26,7 millió forintot ajánlottak fel az adózók, 97,2 millió forinttal rövidülne meg a népszámlálás alapú kiegészítéssel.

Semjén Zsolt szerint a 2001-es szabályozás sziklaszilárd alapokon nyugszik; egyfelől az 1997-ben kötött vatikáni-magyar alapszerződés védi, másfelől a katolikus és református egyház vele szemben támasztott "közjogi várománya".

A vatikáni alapszerződés és a vitatott hitéleti támogatási rendszer összefüggéseiről Semjén lapunknak elmondta: a szerződés leszögezi, hogy a felek négyévente (más forrásaink szerint ötévente) áttekintik az egyszázalékos rendszer tapasztalatait, és finomítanak rajta. Ezt a feladatot látta el 1999-2000-ben a vatikáni-magyar vegyes bizottság, melyben a magyar delegáció munkáját a Külügyminisztérium megbízásából Semjén koordinálta. A képviselő állítása (amit kérdésünkre Veres András is megerősített) szerint a bizottság állapodott meg - a vatikáni szerződésnek megfelelően - a finanszírozási rendszer megváltoztatásáról, így annak egyoldalú módosítása a vatikáni szerződés megszegése lenne. (A képet némileg árnyalja, hogy a Narancs értesülése szerint a hitélet-finanszírozás módjáról jó fél évvel a népszámlálás lezárulta után, 2001. augusztus 23-án állapodott meg Semjén Zsolt és a budapesti pápai nuncius.)

"Semjén Zsolt téved, a vatikáni szerződéshez senki nem akar hozzányúlni", szögezte le Kósáné Kovács Magda szocialista képviselő, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának tagja, aki a Narancsnak kifejtette: a vatikáni szerződés vonatkozó rendelkezése a felajánlások összegszerűségére, illetve azok kiegészítésére vonatkozott (ekkor vállalta a magyar kormány, hogy a felajánlások összegét kiegészíti az adott évben befolyt szja 0,5 százalékára; ez módosul 2003-tól 0,8 százalékra). Kósáné szerint Semjén kifogása akkor állná meg a helyét, ha hazánk egyoldalúan módosítaná a kiegészítésnek a befolyt szja-hoz viszonyított arányát. "Hogy a vegyes bizottság által elfogadott keretek között a magyar törvényhozás mi alapján osztja el a kiegészítést, annak semmi köze nincs a vatikáni szerződéshez, annál is inkább, mert miközben a hitéleti támogatások rendszerét 2001-ben átalakították, a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés szövege az Orbán-kormány ideje alatt egyetlen szóval sem módosult" - tette hozzá a szocialista politikus. Fodor Gábor pedig kijelentette: a vatikáni megállapodás nem tartalmaz a kiegészítés módjára vonatkozó konkrét előírást, Semjén Zsolt ez ügyben folytatott tárgyalásainak pedig nincs jogi relevanciája. (Lapunk megpróbált betekinteni a vegyes bizottság munkájáról készült jegyzőkönyvbe, és annak alapján mérlegelni, vajon kit és mire kötelez a dokumentum, ám erre a MEH egyházügyi referatúrája többszöri kérésünkre sem adott módot.)

A katolikus és református egyháznak a tavaly elfogadott módosításhoz fűződő "közjogi várományáról" szólva Semjén Zsolt elmondta: "A két felekezet a módosítás hatályba- lépésében bízva tervezte meg jövő évi gazdálkodását, szerzett joguk semmissé tétele alkotmányellenes lenne." Szerinte párhuzam vonható a mostani helyzet és a Bokros-csomagot követő alkotmánybírósági határozatok között, amikor a testület a szerzett jogok sérthetetlenségére hivatkozva lépett fel egyes megszorító intézkedésekkel szemben. Ezzel kapcsolatban Kósáné Kovács Magda emlékeztetett arra, hogy az Alkotmánybíróság 1999-ben, a nyugdíjemelés mértékének Orbán-kormány általi csökkentése esetében nem állapította meg a közjogi váromány létét. A szocialista képviselő úgy látja: éppen azért sürgős feladat a rendelkezés idei hatályon kívül helyezése, mert életbelépését (azaz 2003. január 1-jét) követően a két, a módosítással kedvezőbb helyzetbe kerülő felekezet immár joggal hivatkozhatna "szerzett jogai" csorbulására. Kósáné hozzátette: a "közjogi váromány" formulájának használatát önmagában is groteszknek tartja, mert az egyházak kilencvennyolc százaléka számára a 2001-ben elfogadott finanszírozási forma "negatív várománynyal" kecsegtetett volna.

A Narancs azon kérdésére, hogy mit tesz az MKE, ha a szabályozás hatálybalépéséhez fűződő "közjogi várománya" csorbát szenved, Veres András még azt közölte: a katolikus püspöki konferencia egyelőre nem számít változásra, hiszen május elején Medgyessy Pétertől és Kovács Lászlótól

ígéretet kaptak

arra, hogy semmilyen, az egyházakat érintő kérdésben nem dönt az új kormány a velük folytatott egyeztetés nélkül. (A Püspöki Konferencia lapzártánkkor tiltakozott az eredeti rendelkezés tervezett visszaállítása ellen.) Danka Krisztina viszont úgy véli, a finanszírozás rendszerének megváltoztatása igazolta a népszámlálás előtt hangoztatott aggodalmaikat, a vallási hovatartozást firtató kérdés feltétele az akkori kormánypártok "egyházi szövetségeseinek" érdekét szolgálta. Mészáros egyenesen úgy látja: a hitélet tavaly elfogadott finanszírozási rendje "a hiányzó társadalmi igény állami megrendeléssel történő pótlását jelenti", így az állam és egyes felekezetek összefonódása, az államegyháziság felé mutat. "Az utóbbi évek hasonló szellemű rendelkezései miatt az állam és az egyház szétválasztásán alapuló 1990. évi IV. törvény lassan múzeumi tárggyá válik" - jelentette ki.

Arról, hogy miként vélekedik majd erről a nemzeti közép kormánya, és mit tanácsol majd a két frakciónak a miniszterelnök, Medgyessy Péter és dr. Seregély István egri érsek lapzártánkkor, hétfőn tartott tte-á-tte-je után lehet némi fogalmunk. Medgyessy nemcsak a kampányban, de a választás után is több gesztust tett a történelmi egyházaknak: arra azonban, úgy tűnik, már nem lesz hajlandó az MSZP és az SZDSZ, hogy remélt jóindulatukért vagy valamiféle történelmi kiegyezés ábrándjáért bevégezze az Orbán-kormány művét, és kirúgja a kisegyházak alól a sámlit. Ugyanakkor Fodor Gábor, a módosító indítvány egyik benyújtója érdeklődésünkre kijelentette: az eredeti szabályozás visszaállításával hátrányos helyzetbe kerülő MKE "törvényes keretek közötti" kompenzálása céljából javasolták, hogy a 2003-as költségvetés rendelkezzen a Mátyás-templom felújításának kiemelt támogatásáról, 717 millió forint értékben. Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága támogatta a módosító indítványt, értesüléseink és a Seregély-Medgyessy találkozóról szóló hírek szerint a parlamenti többség is ezt fogja tenni.

Gavra Gábor

Kényes jövő

A felekezetek hitéletének finanszírozását a Narancs által megkérdezett egyházi vezetők és politikusok szinte mindegyike másképp képzeli el. Szalay István átmeneti, egy évre szóló megoldásnak tartaná az szja-alapú kiegészítéshez való visszatérést, 2004-től az egyházakkal folytatott egyeztetés alapján új alapokra helyezné a finanszírozást. Elképzeléseinek egyike az ún. nyilatkozókártya, amelynek kitöltésével az állampolgár eldönthetné, hogy mely felekezet költségvetési támogatását tartaná szükségesnek. Szalay alternatív javaslatai értelmében (a kiegészítés megszűnésével egyidejűleg) megnőhetne az egyházaknak felajánlható összeg szja-n belüli aránya; vagy három, egymástól független közvélemény-kutató cég felmérése alapján térképeznék fel a lakosság ilyen irányú elkötelezettségét; esetleg az egyházaknak közfeladat-ellátásuk fejében juttatott normatíva arányában egészülne ki hitéleti finanszírozásuk.

Semjén Zsolt drágának és adatvédelmi szempontból aggályosnak tartja a nyilatkozókártya ötletét, melyet Kósáné Kovács Magda sem tart "sem elveiben, sem technikájában tisztázottnak". Az általunk megkérdezett egyházi vezetők közül Veres András a 2001-ben elfogadott szabályozás fenntartását támogatná, Danka Krisztina az szja alapú kiegészítéshez történő visszatérést tartaná szerencsésnek, amelyet csak "szektorsemleges", azaz a közfeladatok ellátását normatív alapon finanszírozó állami támogatással tart kiegészíthetőnek. Mészáros István László rövid távon az szja alapú kiegészítéshez történő visszatérést támogatja, a kérdés végleges rendezéséhez azonban szerinte a kiegészítés megszüntetésén és az egyházak hitéleti célú támogatásának (egyidejű adócsökkentés melletti) híveikre bízásán keresztül vezet az út.

Danka, aki az Európában élő hinduk delegációjának tagjaként a múlt héten Brüsszelben és Strasbourgban tárgyalt európai parlamenti képviselőkkel a hazai és az uniós országokbeli egyházfinanszírozási modellekről, lapunk kérdésére kijelentette: az EU-ban azért kíséri élénk érdeklődés a magyarországi fejleményeket, mert az állam és az egyházak szétválasztásának hazai, az 1990. évi IV. törvény által szabályozott gyakorlata sok uniós tagország számára is példaértékű lehet. Danka kijelentette: reméli, az unió bátorítani fogja a magyar kormányt, hogy a rendszerváltás vívmányaként létrejött, az állam és az egyházak szétválasztásán alapuló gyakorlatot ne áldozza fel néhány, kiváltságait féltő felekezet érdekeinek oltárán.

Hit List 2001

Az egyszázalékos rendelkezések különböző módon történő kiegészítésének alapjául szolgáló arányok eltérései az ún. történelmi egyházak és néhány kisegyház esetében

FelekezetAz adott felekezet által képviselt valláshoz tartozó állampolgárok összlakossághoz viszonyított aránya a 2001-es népszámlálás adatai szerint*Az adott felekezet által képviselt valláshoz tartozó állampolgárok és a 2001-es népszámlálás adatai szerint valamely valláshoz tartozó állampolgárok aránya*A személyi jövedelemadójuk 1%-áról az adott felekezet javára 2001-ben rendelkezők összes felajánlóhoz viszonyított aránya 2001-ben**A népszámlálási adatokon és a rendelkezők számán alapuló kiegészítéssel folyósítandó összegek becsült különbsége 2003-ban (ezer forintban) A kétféle számítás során folyósítandó kiegészítések közötti becsült különbség a rendelkezők száma alapján kapott kiegészítés százalékában 2003-ban
Magyar Katolikus 54,5***73***62,2+590 000+17,55
Egyház
Magyarországi 15,921,320,6+40 000+3,6
Református Egyház
Magyarországi 346,1-113 000-34,35
Evangélikus Egyház
Magyarországi Zsidó 0,10,21,2-54 000-83,33
Hitközségek Szövetsége
Hit GyülekezeteNem mérhetőNem mérhető1,8-97 200-100
MagyarországiNem mérhetőNem mérhető1,1-59 400-100
Jehova Tanúi Egyház
Magyarországi Nem mérhetőNem mérhető0,95-51 300-100
Krisna-tudatú Hívők

Közössége

Megjegyzés: Az egyszázalékos rendelkezések kiegészítésének alapja 2003-ban a 2001. évi népszámláláson a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre adott válasz, vagy a 2001. évre vonatkozó szja-bevallás során valamely egyház javára adójuk egy százalékáról rendelkező állampolgárok száma lesz.

Forrás:

* Központi Statisztikai Hivatal

** Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapja (www.apeh.hu).

Az utolsó két oszlop adatai KSH- és APEH-tájékoztatáson alapuló Narancs-számítás eredményei.

*** A magukat római, illetve görög katolikus vallásúnak minősítők együttes aránya.

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra