Vitézy Tamás csodálatos szállodái – galéria

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 18.

Belpol

Az Orbán Viktorhoz közel álló üzletember a 2000-es évek elején indult el Dél felé, horvátországi terjeszkedését magasról fújó politikai hátszél segítette. Ma egy komplett adriai kisváros, Primošten átkozza őt rossz sorsáért. Részletek a holnapi Narancsban, galéria kattintás után.

A jelenlegi kormányzathoz és azon belül is a kormányfőhöz közel álló Vitézy Tamás (portrénkat lásd itt) a 2000-es évek elején indult el Dél felé, horvátországi terjeszkedését magasról fújó politikai hátszél segítette. Az üzletember a kelet-európai vizeken különösen jól mozgó magyar nagytőkés mintapéldánya is lehetett volna, ám ma egy komplett adriai kisváros, Primošten átkozza őt rossz sorsáért. Ki kivel szúrt ki, és kinek a pénze úszik a beígért, de elmaradt fejlesztések miatt? Mindezt megtudhatja kétrészes sorozatunkból, amelynek első darabját a csütörtöki Magyar Narancsban olvashatja.

A cikk többek között feltárja, hogy Primoštenben a vállalkozó kedvű magyarok 2002-ben megszerezték a helyi turisztikai vállalat 67 százalékát: ezzel a kisváros szinte összes tengerparti idegenforgalmi létesítménye, vagy 30 ingatlan Vitézyék birtokába került. A szerződés értelmében a Hotel Zora, a háború során leromlott Hotel Raduča, valamint a Hotel Marina Lucica felújítását három éven belül kellett volna elvégezni, 15 millió eurós beruházással. Kaucióként 5 millió eurót helyeztettek Vitézyékkel letétbe arra az esetre, ha mégsem teljesítenék a szerződésben foglaltakat.

Az átvett ingatlanokból ma azok működnek, amelyek 2002-ben is: az autóskemping, a kikötő és a Hotel Zora. A másik két szálloda romhalmazként várja sorsa jobbra fordulását. Különösen igaz ez a Marina Lucicára, amelyet az 1990-es évek elején, a háború kezdetén zártak be; menekülteknek adott átmeneti otthont, azalatt teljesen lelakták. Most drogosok, hajléktalanok búvóhelye, átutazó futballdrukkerek fordulnak meg itt. Ami mozdítható volt, már régen széthordták. A graffitizett falakból kábelek állnak ki, a feltört padlólapokat csempetörmelék és üvegszilánk borítja, az álmennyezet cafatokban. Erkélyeiről ugyan ma is emlékezetes látvány a Primošten fölött lebukó nap, a karnyújtásnyira hullámzó tenger – de a néhai Jugoszlávia egykor telt házas szállodaépületét birtokba vette a természet, gyomok, fák nőnek a szinteken. A Narancs minderről a helyszínen győződött meg: gyönyörködjön galériánkban! (Első képeinken a Hotel Marina Lucica látható, majd Primošten látképe után a Hotel Zora.)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.