Vitézy Tamás csodálatos szállodái – galéria

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 18.

Belpol

Az Orbán Viktorhoz közel álló üzletember a 2000-es évek elején indult el Dél felé, horvátországi terjeszkedését magasról fújó politikai hátszél segítette. Ma egy komplett adriai kisváros, Primošten átkozza őt rossz sorsáért. Részletek a holnapi Narancsban, galéria kattintás után.

A jelenlegi kormányzathoz és azon belül is a kormányfőhöz közel álló Vitézy Tamás (portrénkat lásd itt) a 2000-es évek elején indult el Dél felé, horvátországi terjeszkedését magasról fújó politikai hátszél segítette. Az üzletember a kelet-európai vizeken különösen jól mozgó magyar nagytőkés mintapéldánya is lehetett volna, ám ma egy komplett adriai kisváros, Primošten átkozza őt rossz sorsáért. Ki kivel szúrt ki, és kinek a pénze úszik a beígért, de elmaradt fejlesztések miatt? Mindezt megtudhatja kétrészes sorozatunkból, amelynek első darabját a csütörtöki Magyar Narancsban olvashatja.

A cikk többek között feltárja, hogy Primoštenben a vállalkozó kedvű magyarok 2002-ben megszerezték a helyi turisztikai vállalat 67 százalékát: ezzel a kisváros szinte összes tengerparti idegenforgalmi létesítménye, vagy 30 ingatlan Vitézyék birtokába került. A szerződés értelmében a Hotel Zora, a háború során leromlott Hotel Raduča, valamint a Hotel Marina Lucica felújítását három éven belül kellett volna elvégezni, 15 millió eurós beruházással. Kaucióként 5 millió eurót helyeztettek Vitézyékkel letétbe arra az esetre, ha mégsem teljesítenék a szerződésben foglaltakat.

Az átvett ingatlanokból ma azok működnek, amelyek 2002-ben is: az autóskemping, a kikötő és a Hotel Zora. A másik két szálloda romhalmazként várja sorsa jobbra fordulását. Különösen igaz ez a Marina Lucicára, amelyet az 1990-es évek elején, a háború kezdetén zártak be; menekülteknek adott átmeneti otthont, azalatt teljesen lelakták. Most drogosok, hajléktalanok búvóhelye, átutazó futballdrukkerek fordulnak meg itt. Ami mozdítható volt, már régen széthordták. A graffitizett falakból kábelek állnak ki, a feltört padlólapokat csempetörmelék és üvegszilánk borítja, az álmennyezet cafatokban. Erkélyeiről ugyan ma is emlékezetes látvány a Primošten fölött lebukó nap, a karnyújtásnyira hullámzó tenger – de a néhai Jugoszlávia egykor telt házas szállodaépületét birtokba vette a természet, gyomok, fák nőnek a szinteken. A Narancs minderről a helyszínen győződött meg: gyönyörködjön galériánkban! (Első képeinken a Hotel Marina Lucica látható, majd Primošten látképe után a Hotel Zora.)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.