Vitézy Tamás csodálatos szállodái – galéria

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 18.

Belpol

Az Orbán Viktorhoz közel álló üzletember a 2000-es évek elején indult el Dél felé, horvátországi terjeszkedését magasról fújó politikai hátszél segítette. Ma egy komplett adriai kisváros, Primošten átkozza őt rossz sorsáért. Részletek a holnapi Narancsban, galéria kattintás után.

A jelenlegi kormányzathoz és azon belül is a kormányfőhöz közel álló Vitézy Tamás (portrénkat lásd itt) a 2000-es évek elején indult el Dél felé, horvátországi terjeszkedését magasról fújó politikai hátszél segítette. Az üzletember a kelet-európai vizeken különösen jól mozgó magyar nagytőkés mintapéldánya is lehetett volna, ám ma egy komplett adriai kisváros, Primošten átkozza őt rossz sorsáért. Ki kivel szúrt ki, és kinek a pénze úszik a beígért, de elmaradt fejlesztések miatt? Mindezt megtudhatja kétrészes sorozatunkból, amelynek első darabját a csütörtöki Magyar Narancsban olvashatja.

A cikk többek között feltárja, hogy Primoštenben a vállalkozó kedvű magyarok 2002-ben megszerezték a helyi turisztikai vállalat 67 százalékát: ezzel a kisváros szinte összes tengerparti idegenforgalmi létesítménye, vagy 30 ingatlan Vitézyék birtokába került. A szerződés értelmében a Hotel Zora, a háború során leromlott Hotel Raduča, valamint a Hotel Marina Lucica felújítását három éven belül kellett volna elvégezni, 15 millió eurós beruházással. Kaucióként 5 millió eurót helyeztettek Vitézyékkel letétbe arra az esetre, ha mégsem teljesítenék a szerződésben foglaltakat.

Az átvett ingatlanokból ma azok működnek, amelyek 2002-ben is: az autóskemping, a kikötő és a Hotel Zora. A másik két szálloda romhalmazként várja sorsa jobbra fordulását. Különösen igaz ez a Marina Lucicára, amelyet az 1990-es évek elején, a háború kezdetén zártak be; menekülteknek adott átmeneti otthont, azalatt teljesen lelakták. Most drogosok, hajléktalanok búvóhelye, átutazó futballdrukkerek fordulnak meg itt. Ami mozdítható volt, már régen széthordták. A graffitizett falakból kábelek állnak ki, a feltört padlólapokat csempetörmelék és üvegszilánk borítja, az álmennyezet cafatokban. Erkélyeiről ugyan ma is emlékezetes látvány a Primošten fölött lebukó nap, a karnyújtásnyira hullámzó tenger – de a néhai Jugoszlávia egykor telt házas szállodaépületét birtokba vette a természet, gyomok, fák nőnek a szinteken. A Narancs minderről a helyszínen győződött meg: gyönyörködjön galériánkban! (Első képeinken a Hotel Marina Lucica látható, majd Primošten látképe után a Hotel Zora.)

Figyelmébe ajánljuk

Bernard Guetta: Nincs veszélyesebb, mint egy sarokba szorított Trump

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy Donald Trump rendkívüli jogkörre hivatkozva nem vethetett volna ki vámokat a világ több országára. Bizonyítja ez a döntés, hogy az amerikai demokrácia ellenáll a diktatórikus kísérleteknek? Vagy most kezdjünk csak el aggódni igazán, hogy az elnök és köre támadásba lendül a hatalmát korlátozni igyekvő intézmények ellen?

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.