Víz, hó, víz: A harmadik csapás

szerző
Legát Tibor, - kr -
publikálva
1999/10. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Már Gödöllő magasságában látni, miként zabálja föl a víz a földeket, a foltok egyre nagyobbak lesznek, az út egyre inkább olyan, mint egy híd hosszában, Tiszafüred után pedig már szinte összefüggő tócsa az egész a vidék. A hírek szerint 320 000 hektárt borít víz országszerte, Orbán Viktor szombaton rendkívüli készültséget rendelt el, a védekezés kormánybiztosává Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert nevezte ki. A legnagyobb gond - mint mindig - Kelet-Magyarországon, leginkább Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van. A környék néhány hónap leforgása alatt immár harmadszor szív, Ősszel az árvíz, aztán a hó, most meg a belvíz. És úgy tűnik, még mindig nincs vége, ismét jön az áradás, noha a környékbelieknek egyelőre épp elég bajuk van e nélkül is. De ezt a víz nem tudja.

Mérk

A rendkívüli készültség nyomán a megyei védelmi bizottság a szatmári falvak polgármesteri hivatalaiban huszonnégy órás ügyeletet rendelt el. A Nyírbátortól úgy húsz kilométerre fekvõ, 2500 lakosú Mérken viszont már két hete tart a szolgálat. A település különleges helyzetben van, ugyanis a Kraszna és a falu között nincsenek gátak, mivel a folyóba két csatorna kapcsolódik be, amit nem lehet zsilipelni, mert különben elöntené a víz a környéket. Így itt egy ártér található, ami azt jelenti, hogy az árvízre is komolyan fel kell készülniük. A belvíz már két hete komoly problémát okoz. Azóta dolgozik a faluban két szivattyú napi huszonnégy órában, a pincék teli vannak vízzel, sõt két ház összeomlott, bár az ügyeletes szerint ezek az építmények elõbb-utóbb úgyis összedõltek volna. "Szigetelés nélküli, téglaalapra épült vályogházak voltak, ráadásul a dombtetõn álltak, ahol a legkevésbé fenyeget a veszély, az ott lakók a rokonaikhoz költöztek", mondja, majd azt tanácsolja, inkább várjuk meg a "mestert", mégiscsak õ az illetékes.

Kárpáti István polgármester hamarosan megérkezik. "Ha nem jött volna az éjszakai esõ, aránylag már elfogadható lett volna a vízszint, de így szinte ugyanúgy visszaduzzadtunk, mint korábban. Félünk a délutáni esõtõl is, mert ez megint visszafogja mindazt, amit eddig csináltunk. Ha a belvizet kiszivattyúzzuk, még nem szűnik meg a veszély, akkor kezdenek el a házak ereszkedni, mivel eléggé el van vizesedve a talaj, és félõ, hogy több házon fog mutatkozni a repedés, esetleg fennállhat, hogy összedõl. Támogatni csak úgy tudjuk a lakosságot, hogy éjjel-nappal igyekszünk lehúzni róluk a vizet. A szivattyúk kapacitása 1000 liter percenként, csak az üzemanyag huszonnégyezer forintba kerül naponta. Olaszországból megrendeltünk még két szivattyút, ami bármelyik nap megérkezhet. Naponta három jelentést írunk a polgári védelem és a vízügy felé, hogy mi történt, csakhogy nálunk nincsen gát, és ezért a Felsõ-tiszai Vízügyi Igazgatóság (Fetivizig) ide nem vonult ki szivattyúval, míg a szomszéd községeknél, ahol gátak vannak, kivonult. Az itteni szivattyúk az önkormányzat költségvetésébõl vannak kifizetve. De most mit csináljak? Mondjam azt, hogy nincs rá pénz? Amíg van, erre fogjuk költeni, mert ennek menni kell, aztán ha elfogy, még nem tudjuk, hogy honnan fogunk annyit összekaparni. Ráadásul most kaptuk meg a miniszterelnök úrnak a rendkívüli védekezési készültséget elrendelõ faxát, amibõl kiderül, hogy itt, a környéken a Szamos-Kraszna közére vonatkozik a belvízvédelmi elrendelés, tehát Mérkre már nem, ugyanis a falu a Kraszna túlpartján van. Pedig itt nemcsak belvíz, hanem árvízveszély is van."

A házak kertjeiben szinte mindenütt áll a víz, az emberek lapátokkal tüsténkednek, de van, ahol saját gép dolgozik. "Mostanában hiánycikk lett a búvárszivattyú, úgyhogy jönnek is az ukránok, hozzák a piacra", mondja Kárpáti István. A nagy teljesítményű önkormányzati gépet az egyik udvarban állították fel, traktorral összekapcsolva. A ház gazdája csípõre tett kézzel figyel, sok egyebet nem tud tenni. "Napi száz liter gázolajat fogyaszt, csak el ne romoljon", mutat a meglehetõsen rozzant berendezésre a gumicsizmás kezelõ.

Ezután a Kraszna felé vesszük az irányt, a folyó annyira szétterült, hogy nem is látni, hol a meder. "Látják, ez már az árvíz, Romániából most ért ide a két napja lehullott csapadék. Ez még persze semmi, a múltkor a futballpályán a felsõ kapufáig ért", tudjuk meg a polgármestertõl. Piros Lada érkezik, szélvédõjén Árvízvédelem felirattal. Kárpáti István lestoppolja a kocsit, amit a szomszédos Tiborszállás polgármestere, Csaholczi Gusztáv vezet. "Este hallottad a tévében a miniszter úrnak az interjúját?", kérdezi lelkesen. "Ami kirajzolódott számomra, hogy a összes többi minisztereknek fogalma sincs arról, hogy milyen itt a helyzet, egyedül csak Torgyán látja." "Az, aki nem jön ki, az nem látja", legyint Kárpáti István búcsúzásképpen.

Tiborszállás

Tiborszállás jóval lehangolóbb képen nyújt, mint Mérk. A falu határában cirkuszkocsi, néhány helyen még az utcákon is áll a víz, kacsák élvezkednek a sárban, végignézünk egy lassított felvételt, ahogyan egy műbõr kabátos szellem árokba fordul biciklivel együtt. A fõút szélén romos épület. "Itt volt régen a kultúrház?" "Itt van most is", mondja a polgármester, majd a lényegre tér: "Már a hó is komoly fennakadásokat okozott községünkben, annak a költsége is nem várt költségként szakadt ránk. Aztán jött ez a hirtelen olvadás, és még az a szerencse, hogy erre már a havazást követõen elkezdtünk felkészülni. Több vízügyi szakembernek kértük a segítségét, hogyan tudjunk elmozdulni, ha bekövetkezik valami újabb, nem várt eset. Így legalább azt sikerült elérnünk, hogy a rendkívüli olvadás nem okozott emberi tragédiát. Ennek ellenére a falu házainak majdnem negyven százaléka megszakadt a felázások következtében. Pontos számot nem tudok mondani, mert ebben a negyven százalékban benne vannak azok a házak is, amelyeken kisebb repedések vannak. Hogy ezek mennyire fognak a késõbbiekben megindulni, azt jelen pillanatban nincs ember, aki meg tudná mondani. A házak húsz százalékában nagyon komoly elmozdulások vannak a fal szerkezetében. A lakosság nagyon el van keseredve, de már a havazások idején megkezdõdött egy lakossági összefogás, és mindez egységgé kovácsolódott ebben a mostani nagy bajban. Meggyõzõdésem, ha ez nem valósul meg, nincs az a segítség, ami megmenthette volna Tiborszállást a teljes katasztrófától. Sajnos az önkormányzatnak arra nincsen pénze, hogy segítse azokat, akiknek tönkrement a háza. Legfeljebb egy-kétezer forintos segélyt tudunk biztosítani. Ezt a gazdáknak valamilyen formában maguknak kell bevállalni."

A települést Torgyán József is felkereste. Csaholczi Gusztáv szerint Torgyán "bátorító szavai azok, amik most, az ínséges idõkben bennünket segítenek. Elszomorított, hogy az egyes újságok, egyes hírforrások csak elvétve adtak errõl számot. Ahogy én láttam több prominens személynek a megnyilatkozását, abból kitűnik, hogy egyáltalán nem rendelkeznek kellõ ismerettel a térséget illetõleg. Kivétel ez alól Torgyán miniszter úr, aki ígéretet tett arra, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy segítséget tudjon nyújtani ennek a térségnek. Mi abban bízunk, hogy ez a segítség minél hamarabb kézzelfogható lesz, és az állami vezetés is el fog mozdulni ugyanebbe az irányba. Hosszú távon itt csak az segítene, ha az állami költségvetésbõl belvízelvezetõ csatornákat építenének."

Azt viszont senki nem tudná megmondani, hogy a falu végében lakó Dicsõ családon mi segítene. A két éve épült házat csak pallón lehet megközelíteni, az udvarban bokáig ér a víz, az épület alsó része teljesen átnedvesedett. Odabent még riasztóbb a helyzet, a közfalakon ujjnyi vastag repedések. "Este lefeküdtünk, semmi baj nem volt, reggel, mire keltünk, már így nézett ki az egész fal. Teljesen át lehet látni a fürdõszobába. Az ajtót már be se tudjuk zárni, annyira megsüllyedt", mondja a tulajdonos. "Biztosításunk, az sajnos nincs, mert erre nem számítottunk, de mindegy, mert másoktól azt hallottuk, hogy a belvízre úgyse kötnek. Nem tudjuk, mihez kezdjünk, gyűjtögetünk pénzt, de ha nem lesz segítség, saját erõbõl ezt mi már nem tudjuk megcsinálni. Három kiskorú gyermekem van, jövedelem meg nincs. Azt mondta a polgármester, hogy holnap vagy holnapután kijönnek a műszakisok, azok döntik majd el, hogy egyáltalán itt maradhatunk továbbra is."

Porcsalma

Tiborszállástól úgy húsz kilométerre található Porcsalma, az a település, ami a belvízkatasztrófa jelképévé vált. A 2900 lakosú nagyközségben a legkritikusabb a helyzet, több mint háromszáz embernek kellett elhagynia otthonát, közülük száznegyvenet a helyi kultúrházban és az idõsek otthonában szállásoltak el.

Az ideiglenes szállás zsúfolásig megtelt a helyi roma családokkal. Matracok és száradó ruhák mindenütt, a bejáratnál két rendõr, odabent hatalmas zsivaj, az elõcsarnokban a járványveszélytõl tartva, tífusz elleni védõoltást osztanak. A gyerekek visítanak, rúgkapálnak, a felnõttek között viszont akad olyan, aki nem engedi, hogy megszúrják. "Akkor írja alá ezt a papírt", mondja a doktornõ, miután nem sikerül meggyõznie a harminc év körüli férfit. Csak az oltás után kezdõdhet az ebédosztás. "Amíg nem álltok rendesen sorba, senki nem kap semmit", kiabálja a konyhásnõ a fõtt krumplival és csirkepörkölttel töltött kondérok elõtt, nagykanállal a kézben, mintha kizárólag csak gyerekek várnák az ebédet. A határozott fellépés nyomán elcsendesül a terem, legfeljebb a Duna TV operatõrének szólnak be, aki éppen vágóképeket készít.

Viszont senki sem elégedetlenkedik. Csak azt halljuk, hogy jó helyük van itt, jó az ellátás, "rendes nagyon a Fehér Zoli", vagyis a polgármester. Arra meg inkább nem is gondolnak, mi lesz ezután. Csupán egy férfi jegyzi meg indulatosan: "Volt itt Porcsalmán is a Torgyán József, de ide nem jött be, csak Negró cukrot küldött! Azt írja meg, hogy mink nem a cukorkára vagyunk rászorulva, hanem a házunkkal nagy a baj. Nekünk már az életbe´ sose lesz házunk, ha az összeomlik."

Porcsalmán az okozta a rendkívül súlyos helyzetet, hogy belterületén két gyűjtõcsatorna is van, ami nemcsak a belterületrõl gyűjti össze a vizet, hanem kívülrõl is, és ezek a csatornák annyira szűkek, hogy a mostani csapadékvizet, belvizet már nem tudják befogadni. Fehér Zoltán polgármester elmondja, hogy elsõsorban nem azért volt szükség a kiköltöztetésre, mert lakhatatlanná váltak a házak, hanem azért, mert megközelíthetetlenek. "Jóval kevesebb olyan ház van, ahová bement a víz, viszont ezek között olyan is akad, ahol a maximális körültekintés ellenére megjelent. A talajvíz ellen egyszerűen nem lehet hatékonyan védekezni, hiába viszik a homokzsákot." Fehér Zoltán a jelenlegi állapotot elõre nem látható katasztrófahelyzetként értékeli: "Az ilyen esetekre a megyei fejlesztési tanácsoknak, a minisztériumoknak vis maior alapja van. A megye a rendelkezésére álló alapot már korábban elköltötte, a Belügyminisztérium részérõl Pintér úr 30 millió forintot ígért az egész térség megsegítésére, de vajon mire elég ez, ha csak nálunk az eddigi védekezés több mint tízmillióba került? De én még ilyen körülmények között sem szeretnék panaszkodni. Van egy probléma, amit meg kell oldanunk, és bízom abban, hogy meg is tudjuk oldani. Mi mást tehetnénk?"

Legát Tibor

Intézkedők

A gyakorlatias, energikus cselekvés, valamint a keleti régiók felemelésének kormánya energikusan és gyakorlatiasan reagált a keleti régiókat sújtó katasztrófasorozatra. Sokat és nagy hangon beszélt róla, leginkább. Tavaly, miután levonult a víz, komoly pénzeket ígért a gátak megerõsítésére, a nagy hó idején azonnali segítséget, ami végül néhány honvédségi helikopterben bírt materializálódni akkor, amikor lassan olvadni kezdett. Néhány hete meg ama kívánságának adott hangot, hogy célszerű lenne, ha a hó lassan olvadna el. Különben baj lesz. A hó ennek dacára gyorsan olvadt el (az adóhivatal egyes hírek szerint már vizsgálja az ügyét).

Idõközben mozgásba lendült Torgyán is. "Itt éltek Rákóczi kurucai, Esze Tamás talpasai, ezt a térséget nem lehet magára hagyni." "A magyar emberi életfeltételek biztosítása" mindenképpen indokolja, hogy az ország hitelt vegyen fel az árvíz- és belvízvédelmi rendszer kiépítésére és rendbetételére - így summázta Szabolcs megyei látogatásának tapasztalatait hétfõi sajtótájékoztatóján a kisgazdák elnöke. Elmondta azt is, hogy mennyire megdöbbent vasárnap, amikor a közszolgálati televízió A Hét című műsorát nézte. A belvízi riportban ugyanis kizárólag a Belügyminisztérium 30 millió forintos támogatásáról esett szó, a személyes intézkedésére átutalt 100 millióról nem. Torgyán szerint ez jól mutatja, hogy a közszolgálati televízió intézményrendszere "tarthatatlan", ott olyan stábok dolgoznak, akik mesélnek, és nem a tényeket közlik. Pedig Torgyán még olyan szivattyút is látott, amelyik fals levegõt kapott, ezért nem működött. (A Hét műsorvezetõje valójában külön bejelentette a hírt, azzal a bevezetéssel, hogy Torgyán miniszter percekkel azelõtt betelefonált a műsorba, és közölte az intézkedést.)

Torgyán szerint a károk nagyságát még jó ideig nem lehet megbecsülni, de elintézte, hogy a világűrbõl készüljön néhány fotó Szabolcsról. Egyik kezével a helyszínre vezényelt egy helikoptert is, hogy légi felvételeket készítsen a belvíz kiterjedésérõl, másik kezével evvel egy idõben "felszabadított" újabb 100 millió forintot a védelmi munkák költségeinek fedezésére, és még arra is maradt ideje, hogy megjósolja: a belvíznek köszönhetõen az idei gabonatermés rosszabb lesz a tavalyinál ("három, három egész háromtized millió tonna").

A kormány mínusz Torgyán szombaton intézkedett. Miután a szabolcsi védelmi bizottság pénteken kérte a rendkívüli belvízi készültség elrendelését, "az illetékes fõhatóságok képviselõi" repülõgépre szálltak, és a magasból szemrevételezték a térséget. Rövid tanácskozást követõen arra jutottak, hogy jogos a szabolcsiak igénye. Orbán Viktor - mint a közlemény büszkén megjegyezte: "Magyarország történetében elõször" - elrendelte a rendkívüli belvízi készültséget, és kinevezte a védekezés kormánybiztosává Katona Kálmán közlekedési minisztert. Nincs mese, Orbán piszokul szeret olyan dolgokat csinálni, amit elõtte még senki a (magyar) történelemben. De jó is az!

A rendkívüli belvízi védekezési készültség elrendelése után nem sokkal a debreceni 5. Bocskai István gépesített lövészdandár katonáiból 150 fõs árvízvédelmi osztag alakult. A készenléti erõkhöz Hódmezõvásárhelyen 368 fõ, Szentesen két könnyű és két nehéz mentõosztag, öt földmunkás-alakulat és egy gyors reagálású csoport csatlakozott terepjárókkal meg páncélozott úszó járművekkel felszerelve. Ám hétfõn délig még egyetlen katasztrófa sújtotta helyrõl sem jelezték, hogy szükségük lenne valamire, tájékoztatta a MaNcsot Erdélyi Lajos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivõje.

"Nem kértünk a honvédségtõl szivattyúkat, mert nincs nekik. Ember meg nem kell, mert vannak elegen. Szabolcsban hatszázezren laknak", mondta érdeklõdésünkre Istenes Sándor ezredes, a Szabolcs megyei polgári védelem vezetõje, aki annyiban pontosított, hogy egyvalamit mégiscsak kértek a Honvédelmi Minisztériumtól. Méghozzá egy pszh-t (páncélozott szállító harcjármű), mert az egyik települést nem tudják megközelíteni, mivel az odavezetõ úton hatvan centiméteres magasságban áll a víz. Más hasznos dolgot nem tudnak kérni a katonaságtól. Istenes Sándor hétfõi adatai szerint Szabolcsban egészen pontosan 1187 műszaki eszközt használnak kárelhárításra. A polgári védelem 11 ezer tartalékos állományba helyezett szabolcsi polgárt mozgósított, akiket a parancsnokok most nem katonai, harcászati feladatokra, hanem védelmi munkára osztottak be. A mostani helyzetben mindenkit saját házába és közvetlen környékére vezényeltek, és parancsba adták, hogy harcoljanak a belvíz ellen.

"Eddig több mint 110 ezer homokzsákot töltöttek meg Szabolcsban. Az egész országban nem töltöttek meg ennyit", mondta büszkén Istenes ezredes. "Az õszi árvíz idején pedig 650 ezret. Amikor Oravecz úr, országos parancsnok elõadást tartott errõl Nyugaton, nem akartak neki hinni. Szinte csodájára jártak."

- kr -

szerző
Legát Tibor, - kr -
publikálva
1999/10. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra