Budapest legkisebb és legfiatalabb kerületének sikeres polgármestere nem tagja egyik pártnak sem, ellenben létrehozott valami hasonlót. Az önkormányzat vitatott ügyei esetenként az országos sajtó ingerküszöbét is elérik, amúgy a kerület első embere már a legjobban kereső és a leggazdagabb fővárosi polgármester címét is kiérdemelte.
n A Pesterzsébettel köttetett, több mint ötven év kényszerházasság után helyi népszavazás döntött a 22 ezer lakosú Soroksár önálló budapesti kerületté válásáról, amire aztán az 1994-es önkormányzati választás ütötte a pecsétet. A legnagyobb frakciót akkor még a jobboldali koalíció hozhatta létre, de polgármesterjelöltjük, valamint az önállósodásban oroszlánrészt vállalt civil egyesület jelöltje végül is alulmaradt a küzdelemben: a XXIII. kerület első embere a harmadik induló, Geiger Ferenc lett, akit azóta mindkétszer újraválasztottak.
Az 1953-ban született Geiger NB I-es focistaként kezdte pályafutását, játszott a VM Egyetértés, az MTK, a Honvéd és a Ganz-Mávag csapatában is. Eközben elvégezte előbb a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, majd a Közgázt. Négy éven keresztül, 1991-ig kereskedelmi, vendéglátó területen volt vállalkozó, majd a fideszes Perlaki Jenő vezette XX. kerület (Pest-erzsébet és Soroksár) vagyongazdálkodási osztályának a vezetője.
Építési terület
Az első soroksári választási kampányában hangsúlyozta függetlenségét; amúgy az MSZP és az SZDSZ jelöltjeként győzött, és végül az eredetileg a jobboldali jelölt mögé felsorakozó Fidesz is őt támogatta. A párton kívüli polgármester megválasztása után sajátos tömegbázis kiépítésébe kezdett: 1996-ban többedmagával megalakította a Soroksári Civil Szervezetek és Személyek Egyesületét (SCE). A későbbi választásokon már ennek jelöltjeként indult, igaz, mindahányszor élvezte az MSZP és az SZDSZ támogatását. A kívülállók által egyszerűen "civil-párt" néven emlegetett szervezet mára a több mint ötven helyi civil szerveződés közül 34-et foglal magában a horgászoktól, hagyomány-őrzőktől, természetvédőktől kezdve az ifjúsá-gi, nemzetiségi vagy nyugdíjas egyesületekig. Geiger Ferenc kifejtette: a civil szervezeteknek Soroksáron nagy a hagyományuk, ezért úgy gondolták, hogy "nagyobb lehetőséget kell biztosítani nekik abban a tekintetben, hogy a helyi közéletre nagyobb rálátásuk legyen, és jobban tudják befolyásolni a helyi (nem nagypolitikai) eseményeket". Kiemelte: az SCE-nek bárki tagja lehet, "mint ahogy jelenleg is mind a két politikai oldal szervezetei tartoznak tagjaink közé (például a Cserkészcsapat, a Nemzeti Szövetség Soroksárért Egyesület, a Női Szövetség Soroksárért Egyesület, az MSZOSZ XXIII. Kerületi Szervezete, a Nyugdíjas Klub, a Mozgássérültek Egyesülete stb.)".
A sokszínű, már-már népfrontos csapatba jórészt komoly civil tevékenységet végző egyesületek tartoznak, bár többen két-három fős kváziformációkat és be nem jegyzett szervezeteket is emlegetnek. Mindenesetre az SCE egyetlen funkciója e civil kör összefogása, koordinálása; legalábbis egyéb tevékenységéről maga az alapító sem számolt be lapunknak. Afféle lokális pártnak tekinthető tehát, melyet nem kötnek a politikai szervezetekre jellemző szabályok vagy holmi pártfegyelem, viszont "pártok fölött állásával" számíthat a politikából kiábrándult szavazók szimpátiájára. A tagszervezetek létszáma összesen több ezer fő (ennél pontosabbat sajnos nem sikerült megtudnunk), tehát választási időszakban a kopogtatócédulák összegyűjtésére, plakátozásra stb. sincsenek híján aktivistáknak (több nyugdíjasklub is csatlakozott hozzájuk). Az önkormányzat költségvetésében a kerületben működő egyházakon és közalapítványokon kívül a civil szervezetek támogatását is biztosítják: az idén ez az összeg nyolcmillió forint.
Az SCE létrehozása sikeres politikai húzásnak bizonyult. A legtöbb képviselőt 1998-ban még az MSZP-SZDSZ-koalíció delegálhatta ugyan, de 2002-ben nyolc mandátummal (plusz a polgármester) már az SCE vált a 19 tagú testület legnépesebb frakciójává. A döntéseket azóta meglehetős monotónia jellemzi: az egyhangúlag hozott határozatok mellett a szinte minden kérdésben egyetértő SCE és MSZP-SZDSZ-frakció együttes létszámából adódóan a javaslatok 16-4 arányban fogadtatnak, illetve utasíttatnak el. A képet alkalmanként egy-egy hiányzás vagy tartózkodás színesíti. Kivágó Ivánné, az MSZP kerületi elnöke és frakcióvezetője, valamint alpolgármester a feltűnő harmóniát úgy kommentálta: már többször előfordult, amikor másképpen szavaztak, különben pedig "egy város, település szempontjából nem ideológiai alapon kell dönteni. A képviselő-testületi üléseket a két frakció közötti egyeztetés előzi meg." Kiemelte, hogy nem politikai alkukról van szó, a cél Soroksár érdekeit képviselni. "Egyetlenegy város fejlődésének sem használnak a politikai viták és küzdelmek. Elég baj, hogy beférkőzött az országos politika a kerület életébe" - fűzte hozzá.
Mert megérdemli
Az országos politika beférkőzésével egy időben a menetrendszerű botrányok is megérkeztek a "kisvárosba", melyek főszereplői: Geiger Ferenc és a pénz.
A képviselő-testület először 1996-ban érezte úgy, hogy a polgármester fizetése némi kiegészítésre szorul, ezért pluszban - természetbeni juttatás pénzbeli megváltása címén - illetményének 50 százalékával megegyező összeget szavaztak meg neki. Két évvel később a testület ezt jónak látta 100 százalékra emelni, valamint a szocialista és a civil alpolgármesterek is kiérdemeltek 70 százalékos kiegészítést. 2004. január 1. után egy jogszabályváltozás, majd a korábbi határozatok hatályon kívül helyezésével az addig a polgármesteri fizetés megduplázására szolgáló bónuszt az alapilletményének 30 százalékával egyező költségtérítés váltotta föl. Miután a törvény szerint eredetileg a képviselők néhány ezer forintos BKV-bérletére vonatkozó jogcím ilyen mértékű kiterjesztése sajtóvisszhangot kapott, tavaly május 25-ére rendkívüli testületi ülést hívtak össze. Ekkor bármiféle jogi állásfoglalás ismerete nélkül elfogadták azt a durcás határozatot, melyben a képviselő-testület kinyilvánította szándékát: a polgármester és a két alpolgármester részére "mindenképpen" biztosította volna a kifizetett összegeket. Emellett azért a "különböző támadások miatt" a "kifogások tárgyát képező" határozatokat is hatályon kívül helyezték. A keresetkiegészítés módját ezután megvizsgálta a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője (jogszabályellenesnek találta), az önkormányzat független jogi szakvéleményt készíttetett (nem történt jogszabálysértés), de az ügy egy magánszemély feljelentése nyomán az ügyészséget is megjárta. Ez utóbbi megszüntető végzése után minden arra mutat, hogy az önkormányzat vezető tisztségviselőinek kreatív módon, éveken át juttatott több tízmillió forint jogilag nem kifogásolható (a részletekről tájékoztat a Joghézag című keretes írás).
A testületi döntések következtében Geiger Ferenc például 2003-ban a 440 ezer forintos alap-illetménye mellé további 440 ezer forintot kapott, az alpolgármesterek pedig 300 ezer forint helyett bruttó 510 ezret vihettek haza. A polgármester ezenkívül egy részvénytársaság felügyelőbizottsági tagjaként is tevékenykedve ekkor havonta 1 millió 20 ezer forintot keresett. Az [origo] tavaly februárban összehasonlította a budapesti kerületek polgármestereinek vagyonnyilatkozatait, és arra jutott, hogy Soroksár első embere a leggazdagabb: bankszámláján, illetve életbiztosítás formájában 65,5 millió forintot gyűjtött össze, szert tett egy 300 négyzetméteres családi házra, egy beépítetlen telekre és egy zamárdi üdülőre, de folyamatosan vásárol arany ékszereket is. Mostanra a hatályos jogszabályoknak megfelelően és a vitatott határozatok hatályon kívül helyezésével a korábbihoz képest mintegy 120 ezer forinttal csökkent az önkormányzattól kapott fizetése. Miután a jogszabály erre lehetőséget ad, a kép-viselők 2004 decemberében hat-havi illetményének megfelelő összegű különjuttatást szavaztak meg Geiger Ferencnek.
Az említett építési telek az utóbbi időkben szintén a polgármester vagyongyarapodásáról folytatott helyi diskurzus egyik témája lett. A Tárcsás utca és a Táncsics Mihály utca sarkán lévő, 1120 négyzetméteres ingatlan értékesítéséről még 1997-ben döntötte el az önkormányzat gazdasági és vagyonkezelő bizottsága (gvb), hogy azt 4,48 millió forint kikiáltási áron a legkedvezőbb ajánlatot tevő részére licitálásos értékesítéssel kell elidegeníteni. Egy évvel később már megelégedtek 3,8 millió forinttal, vevőként pedig Flamm Tibort jelölték meg. Újabb egy évvel később ezt a gvb-határozatot is módosították: a vételárat 3,5 millió forintra mérsékelték. A telket végül ezen az áron egy másik jelentkező, Trendl József vette meg, 1999. november 10-én. Tavaly év végén a képviselők "szakértői csoport" aláírással névtelen postai küldeményt kaptak, amely dokumentummellékletekkel igazolva hívta fel a figyelmet arra, hogy a szóban forgó ingatlan 2000. november 7-én 3,5 millió forintért (tehát az első vevő még az általa fizetendő illeték összegével sem emelte meg az árat) Geiger Ferenc birtokába került. Az iromány állítása szerint a telek forgalmi értéke akkoriban ennek többszöröse volt, az eladás célját a szerző(k) a polgármester piaci ár alatti ingatlanhoz juttatásában vélték megtalálni.
Az ügyet ezután kivizsgálta Homonnai Ildikó jegyző, három bizottság is tárgyalta, és mindenki mindent rendben talált. A pénzügyi bizottság megállapította, hogy készült értékbecslés, mely az ingatlant négyzetméterenként 4000 forintra taksálta, ám az első licit jelentkező hiányában érvénytelen volt. Az ezután érkezett két ajánlat közül a nagyobb összegű gazdáját (Flamm Tibor, 3,8 millió) jelölték meg vevőnek, de ő sajnos nem fizetett, a második érdeklődő pedig visszavonta az ajánlatát. Így a későbbiekben képbe került Trendllel ütötték nyélbe az üzletet, a 3125 forint/négyzetméteres ár pedig az ekkoriban értékesített önkormányzati ingatlanok áránál magasabb volt, azaz kár nem keletkezett. Mostanra csupán arra nincs magyarázat, hogy vajon érvényes-e az a szerződés, amelyet az önkormányzat a gvb határozatában megjelölt helyett egy másik személlyel kötött meg. Kivágó Ivánné ismét kiállt a polgármester mellett. Mivel az ügy hullámai máig nem ültek el, a szocialista alpolgármester egy márciusi testületi ülésen azon véleményének adott hangot, hogy "a közszereplőknek ne legyen jogtalan előnyük pozíciójukból, de talán hátrányuknak sem kellene lenni, vagyis nem kell kizárni őket a piaci értéken való értékesítésekből".
Duzzad
Régi, de máig lezáratlan történet a Geiger Ferenc részére biztosított személygépkocsi esete. Az önkormányzat 1999-ben kötött szerződést az Eurent Autókölcsönző és Médiaügynökség Kft.-vel egy Volkswagen Passat tartós bérletére (a tartós bérlet egyébként vállalkozások számára lehet előnyös, akik annak díját költségként elszámolhatják; az önkormányzatok azonban még az áfát sem igényelhetik vissza). A szerződésben az első havi bérleti díj összegeként kétmillió, a továbbiakban havi 184 900 forint szerepel, azaz négy év alatt az akkori listaáron 7,1 milliós autó bérlése több mint 12 és fél millió forintjába került az önkormányzatnak. A bérleti idő lejárta után - ellentétben a lízingkonstrukciókkal - nem került az autó az önkormányzat tulajdonába, azt az egyik civil képviselő vásárolta meg az Eurent Kft.-től. Az ügyben történt feljelentés nyomán a rendőrség is nyomozni kezdett, az első tanúkihallgatások már megtörténtek a Gyorskocsi utcában. Kérdésünkre a BRFK sajtóirodáján megerősítették a nyomozás tényét, ám azt, hogy kiket és pontosan mivel gyanúsítanak, nem árulták el. Mivel itt is a képviselő-testület hatalmazta fel a polgármestert a bérlettel kapcsolatos intézkedések megtételére, a nem kifejezetten takarékos gazdálkodás miatti jogi felelősség valószínűleg nem áll meg. Az élet egyébként is megy tovább, 2003 májusától már egy gazdagabb felszereltségű Passat lett a szolgálati autó: a havi bérleti díj 309 ezer forint, amely nem tartalmazza az áfát, a szervizköltséget, a téli gumit stb. A testületi döntés értelmében a polgármester az autót közpénzen személyi használatra is igénybe veheti.
A fenti esetekre nem ad magyarázatot, de előtérbe kerülésük nyilvánvalóan nem független attól, hogy egy éve a kerületi Fidesznek Kubatov Gábor személyében új, agilis vezetője van, aki nem mulasztja el ráirányítani a sajtó figyelmét az efféle ügyekre. Ennek megfelelően Geiger Ferenc az egészet politikai támadásnak tartja: "A Fidesz helyi szervezetét ugyanúgy, mint Pesterzsébeten, feloszlatták, s az új vezetőnek és szervezetnek (mely azonos a két kerületben) elve, hogy >>minél rosszabb, annál jobbzalék), az a véleményem, hogy a személyemet ért politikai támadásokon keresztül akarják a civil szervezeteket lehetetlen helyzetbe hozni."
Az eddig békés kerület az utóbbi időben érezhetően felbolydult, sorra jelennek meg a polgármester elleni kirohanások. A "szakértői csoport" felbukkanásán túl valóságos röpiratháború vette kezdetét, melyben az említett eseteken túl ellenőrizhetetlen vádaskodásokat sorolnak, általában nem létező szervezetek aláírásával; a Sor-köz című kiadvány egyik tavalyi száma már a Cosa nostrát emlegette. Mi több, az egyes önkormányzati iratok őrzési helyeként is funkcionáló Szabó Ervin Könyvtárban a testületi ülések jegyzőkönyveit bújó polgárokkal találkozhatni.
A testületben az ellenzéket megtestesítő egy-egy független, német nemzetiségi és fideszes képviselőnek is új harcostársa akadt: az MSZP listáján mandátumot szerzett Farkas Kálmán a vitatott ügyekben rendre külső vizsgálatot szorgalmazott. Állítja, hogy a szocialista frakció mára pusztán bólogató kiszolgálószemélyzet lett, gyakorlatilag bármilyen civil kezdeményezést megszavaz. Fáradozásainak beérett a gyümölcse: előbb a frakcióból zárták ki, majd a szocialista pártból is. "Farkas Kálmánt tettei és a közösség iránt tanúsított magatartása miatt nem kívánja a továbbiakban a szervezet tagjai közt tudni" - derült fény az eltávolítás okaira Kivágó Ivánnétól. A frakciót nem alkotó képviselőknek egyébként sem osztottak lapot, februárban már kabaréba illő jelenetek közepette Geiger Ferenc azon akarata is érvényesült, hogy milyen sorrendben kötelesek ülni a rendelkezésükre álló négy darab széken. Még szervezeti és működési szabályzatot is módosítottak, a renitensek óránként ismételten kiszabható rendbírságot kötelesek fizetni.
Bebetonozva
Eközben nem könnyű azon városlakók dolga, akik kíváncsiak lennének választott képviselőik és városvezetőjük fáradságos munkájára. A havonta Soroksári Hírlap néven kiadott önkormányzati újság értelemszerűen és a hasonló sajtótermékekre általában is jellemzően nem kritikai hangvételével hódít, bár legalább részleteket közöl a testületi ülésen elhangzottakból. A kerület nemrég megújult honlapján a helyi rendeleteknek csak egy része található meg, a testület nem kényezteti el a látogatókat az elfogadott határozatok közlésével. A szomszédos kerületekkel ellentétben az üléseket a helyi tévé sem közvetíti. A 2003. év végi közmeghallgatáson Geiger Ferenc azt ígérte: ha a kábelhálózat lefedettsége eléri az 50 százalékot, akkor a TV 20 nevű csatornától műsoridőt vásárolva megoldják a kérdést. Az ügyben már tárgyalásokat is folytattak (Soroksári Hírlap, 2003. december 19.). A helyi szolgáltató (Matávkábel TV) által lefedett terület már 2004 áprilisára 73 százalék fölött volt, de közvetítés nincs. Érdeklődésünkre a polgármester közölte: a képviselő-testület álláspontja az volt, hogy akkor indulhatnak a kábeltévés adások, ha a hálózat lefedettsége és az előfizetők száma eléri az 50 százalékot, ez utóbbi viszont egyelőre csak 40 körül van. Azt persze nem lehet tudni, hogy az ülések közvetítése miatt hányan szánnák rá magukat az előfizetésre, illetve cserélnék le a mostani parabolás előfizetésüket.
Közmeghallgatást egyébként korábban évente kétszer tartottak, a tavaly december 7-re tervezett második azonban az országos kétkérdéses népszavazás miatt elmaradt, az idei munkatervben pedig már eleve csak egy szerepel - júliusban. A független képviselők ezt a kínos kérdések előli menekülésnek tudják be, abban viszont teljesen igaza van Geiger Ferencnek, hogy a törvény évente csak egyet ír elő kötelezően. (Az információszolgáltatás egy érdekes esete volt még, amikor a polgármesteri hivatal készíttette szakértői véleményt - egy kerületi lakos kártalanításához készült értékbecslést - a határozathozatal előtt maguk a képviselők sem ismerhették meg: a jegyző döntés-előkészítéssel kapcsolatos iratként előlük is 20 évre titkosította.)
Geiger pozíciója eddig stabil volt, sőt ciklusról ciklusra erősödött: a nyilvánosságra került "furcsaságok" hatása egyelőre nem mérhető föl. Előszöri polgármesterré választása még betudható a szerencsének (és persze a pártok támogatásának): az éppen önállósodott kerület szavazóinak 46 százaléka szavazott rá, míg a KDNP-MDF-FKGP másodikként befutó jelöltje 30 százalékot kapott. Négy évvel később 67 százalékkal nyert, ami több mint a duplája volt az akkor már a Fidesszel kiegészült jobboldal indulója által besöpört voksoknak. Három évvel ezelőtt még ezt is túlszárnyalva, 79 százalékkal győzött, ami toronymagasan a legnagyobb fölény volt a budapesti polgármesterek között. Az évi hétmilliárd forintnyi költségvetésű Soroksáron történt fejlesztések mértékét nem áll módunkban megítélni, és mivel Geiger Ferenc működését eddig nem volt kiével összehasonlítani, a helyi polgárok is inkább érzelmi alapon alkothatnak véleményt. Mindenesetre a városvezetés teljesítményét illető kritikával keveset találkozni, a mentalitásbeli hasonlóságokra hivatkozva viszont akad olyan, aki a Rapcsák-jelenség soroksári felbukkanásáról beszél.
Újraválasztásában sokat segíthet, ha - egyetlen budapesti kerületként - az MSZP továbbra sem állít ellene jelöltet. Úgy tűnik, ők messzemenőkig elégedettek vele, a "független" Geiger plakátjain valószínűleg jövőre is látható lesz a szegfű. (Pedig az MSZP nem lenne esélytelen: a 2002-ben Budapesten egyébként is rendkívül sikeresen szereplő párt a peremkerületekben tarolt. A polgármesteri helyeken túl a szomszédos Pesterzsébeten 16 körzetből 14-et, Csepelen a 17-ből 16-ot ők szereztek meg.) A Fidesz viszont erősít, az új vezetés óta megsokszorozódott a párt helyi tagjainak száma. Az eddigi eredményükre (egyetlen mandátum) egyébként sem volt magyarázat, hogy a hagyományosan szorgos középpolgárok, tisztviselők és munkások lakta Soroksár alapvetően baloldali kerület: helyi viszonylatban a Fidesz az országgyűlési és az uniós választásokon is harminc százalék fölött szerepelt. Nem elhanyagolható viszont az a tény, hogy a helyhatósági választásokon rendre 8-9 ezren vesznek részt, és ezek igen jelentős része tagja valamelyik, a polgármester és szinte a teljes testület által pártolt civil szervezetnek. > A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló (1994. évi LXIV.) törvény felso-rolja, hogy a képviselők milyen természetbeni juttatásban részesíthetők, azonban kizárólag a tömegközlekedési eszközök igénybevételére jogosító utazási bérlet esetében teszi lehetővé annak pénzbeli megváltását. Felkai László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal (FKH) akkori vezetője 2004. június 4-i levelében e törvényhelyre hivatkozva fejtette ki álláspontját, miszerint a szóban forgó önkormányzati határozatok nem feleltek meg a hatályos jogszabálynak, hiszen a bérlet értéke nyilvánvalóan nem érhette el a polgármesternek és az alpolgármestereknek kifizetett összegeket. Mivel azonban a képviselő-testület a határozatokat hatályon kívül helyezte, törvényességi észrevételt nem nyújtott be. A polgármester és az alpolgármesterek jogi felelősségét sem látta megállapíthatónak, mivel a kifizetésekről a testület döntött. Az összegek visszaköveteléséről úgy vélekedett, hogy arra - munkabér jellegű juttatások lévén - a kifizetéstől számított 60 napon belül lett volna lehetőség. A képviselő-testületet nem elégítette ki a hivatalvezető állásfoglalása, ezért három képviselőből álló vizsgálóbizottságot állítottak fel az ügy tisztázására. A bizottság arra jutott, hogy szakértőt kell megkérdezni, végül Kolláth György alkotmányjogászra esett a választás. Apró érdekesség, hogy Geiger Ferenc már e döntés előtt három hónappal (amikor még el sem kezdte a bizottság a munkáját) megbízta Kolláth Györgyöt a szakvélemény elkészítésével, és ki is fizettek neki bruttó félmillió forintot, tehát a bizottságosdi inkább fölösleges színjátéknak fogható föl. A szakvélemény megállapította: az önkormányzatnál alkalmazott módszer az "átalányrendszerű, költségtérítéses javadalmazásnak" tulajdonképpen a "természetbeni juttatás pénzbeli megváltásával kezelt" módja, ugyanis a törvény hosszú ideig csak a képviselők költségtérítését szabályozta, a tisztségviselőkét nem. Kolláth nem értett egyet az FKH vezetőjével abban, hogy csak azt a természetbeni juttatást lehet pénzben megváltani, amit a törvény ekként nevesít, "többrétegű, differenciált" álláspontja szerint a joghézagnak számító költségtérítést is lehet így hívni. A következtetés furcsasága azonban, hogy egy 2000-ben történt törvénymódosítás már lehetővé teszi a polgármester számlával igazolt vagy átalányként megállapított költségeinek megtérítését (ezt a szakvélemény ráadásul meg is említi), a vitatott állapot pedig 2003 végéig állt fenn. A polgármester és a jegyző ellen hűtlen kezelés bűntette miatt tett feljelentés ügyében az ügyészség arra jutott, hogy nem történt bűncselekmény. A kiemelt és gazdasági ügyek főosztálya megállapította: azt csak vagyonkezelői minőségben lehet elkövetni, a jegyzőnek viszont nincs ilyen jogosítványa, a polgármester pedig a testületi határozatok végrehajtásáért felel, a döntések tartalmáért nem. A Narancs szerette volna megismerni az írásban szereplők részletes állásfoglalását. Geiger Ferencet a több hét alatt tett vagy tucatnyi próbálkozás ellenére még telefonon sem tudtuk elérni, titkárságán elfoglaltságára való tekintettel intettek türelemre. Végül az interjúkérelmünkben megjelölt témakörök alapján egyoldalas levél érkezett tőle, cikkünkben ebből voltunk kénytelenek idézni. Kivágó Ivánnét egy ízben telefonon ugyan elértük, ám a megbeszélt interjút utóbb elfoglaltságra hivatkozva lemondta. Írásban feltett kérdéseinkre válaszolt, cikkünkben ezt tudtuk felhasználni. Homonnai Ildikó jegyzőnek szintén a titkárságáig jutottunk. Kérelmünkre a minket érdeklő dokumentumokba két hét elteltével betekinthettünk. Kérdéseket nem tudtunk neki feltenni, mert, mint üzente, az önkormányzat ügyeiben a polgármester jogosult nyilatkozni.
