Nemcsak a közvéleményt, az MTA kutatóintézeteinek dolgozóit is meglepte, amikor a hónapokig sehova nem vezető tárgyalássorozat után Lovász László, az MTA elnöke és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter közös szándéknyilatkozatot adott ki az Akadémia kutatóintézeti hálózatának átalakításáról. A március 8-i dokumentum szerint Lovász „tudomásul veszi”, hogy a kormány az MTA szervezetén kívül működtetné a kutatóhelyeket, és belemegy abba is, hogy az intézetek irányító testületébe vagy testületeibe a jövőben felerészt a kormány delegáljon tagokat. Cserébe az MTA megtarthatja a vagyonát, és úgy tűnik, megkapja a 2018-ra jóváhagyott költségvetési támogatását is. A szöveg utal arra – igaz, konkrétumok és garanciák nélkül –, hogy a kutatóintézet-hálózat egyben maradhat, finanszírozása kiszámítható lesz, és használhatja az MTA brandjét.
„Bár a kormány is engedett bizonyos kérdésekben, nem volt szerencsés a szándéknyilatkozat megfogalmazása. Palkovics mesterien tudja a részleges eredményeket teljes győzelemként kommunikálni, ebből is azt hozza majd ki, hogy az MTA elfogadta az ő koncepcióját” – mondta egy, a folyamatokat ismerő akadémiai forrásunk, aki a téma érzékenysége miatt neve elhallgatását kérte. A nyilatkozatot élesen bírálta a körülbelül 5 ezer kutatóintézeti dolgozó alulról szerveződő, egyelőre informális mozgalma, az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF). Közleményeikben megfutamodásról, nyomásgyakorlásról írtak, és azt szorgalmazták, hogy az MTA elnöksége utasítsa el, ne terjessze az Akadémia közgyűlése elé a minisztérium „diktátumát”.
Az elégedetlenséget érzékelve, az MTA hatfős tárgyalódelegációja március 11-én levélben magyarázkodott a kutatók közösségének.
A többi közt azzal védték a nyilatkozat aláírását, hogy Palkovics miniszter az utolsó tárgyaláson kilátásba helyezte: „amennyiben az MTA ragaszkodik saját álláspontjához, a kormány törvénymódosítással, az MTA egyetértése nélkül is átveszi a kutatóintézeteket”. Március 18-án az ADF több képviselője, köztük Szilágyi Emese és Lőrincz Viktor személyesen találkozott Lovász Lászlóval. Mint a Narancsnak elmondták, az MTA elnöke világossá tette előttük, a legjobb megoldásnak továbbra is a kutatóhálózat MTA-n belüli működtetését tartaná, ezt az aláírt szándéknyilatkozat szerinte nem is zárja ki feltétlenül. Az ADF egy ilyen kimenetelért harcol, ha a kutatóhelyek szervezetileg mégis leválnának az Akadémiáról, garanciákat szeretnének látni a szakmai függetlenségre és a kiszámíthatóságra. Viszont Palkovics eddig nemhogy garanciát nem adott, de arra sem volt hajlandó, hogy elképzeléseit kidolgozott, írásos formában ismertesse.
Lerohanás
„Palkovics László kilenc hónapja nem terjesztett elő komolyan vehető javaslatot, nem indokolta meg, miért van szükség az MTA kutatóintézet-hálózatának radikális átalakítására. A házi feladatát sem csinálta meg, egy októberi kormányhatározat egy rakás feladatot írt elő a miniszternek a kutatás-fejlesztéssel és innovációval kapcsolatban, ezekből egyelőre semmit nem teljesített” – emlékeztetett akadémiai forrásunk. Ő úgy látja, nyilatkozataiban és egy az MTA-hoz is eljuttatott Power Point-os prezentációban Palkovics csak általában hivatkozik az ország gyenge innovációs teljesítményére, az MTA kutatóintézeteivel szemben nem fogalmaz meg értelmezhető kritikát, az átszervezést valamiért mégis itt kezdené. „Ez nagyjából olyan, mintha az orvos vizsgálat nélkül írna fel nekem vérnyomáscsökkentő gyógyszert, arra hivatkozva, hogy Magyarországon általános probléma a magas vérnyomás.”
A miniszternek éppenséggel lett volna ideje kitalálni, mivel indokolja az MTA lerohanását. Még tavaly júniusban derült ki, hogy az Akadémia 10 kutatóközpontjának és 5 önálló kutatóintézetének állami támogatását a kormány az MTA-tól Palkovics Innovációs és Technológiai Minisztériumához csoportosította (ez 2019-re 20,1 milliárd forint, azon belül 17 milliárdnyi alaptámogatás és 3 milliárd egyéb jogcímen járó forrás). A már említett prezentációban a minisztérium vázolta az átalakítás irányait is: az MTA egyes intézetei kerüljenek egyetemekhez, mások a kormányzat alá rendelt kutatóhálózathoz, és a maradékot is pályázati alapon működtessék, azzal párhuzamosan, hogy a kormány befolyást szerez a pályázatokat kiíró és elbíráló testületben.
December 6-i ülésén az MTA közgyűlése ezt a koncepciót nagy többséggel elutasította. Palkovics válaszul bekeményített: januártól csak a kutatóintézetek bérköltségét utalja át, a dologi kiadásokat egyszerűen visszatartja. Január végén a minisztérium alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal kiírta a pályázatot az MTA-s intézetek idei működtetésére, de úgy, hogy a költségvetési törvény szerint az MTA-nak járó keretet az egyetemek és a kormányzati kutatóintézetek előtt is megnyitotta. Az MTA elnöksége ezért úgy döntött, bojkottálja a pályázatot. Ezután állt elő Palkovics azzal az újabb ötlettel, hogy a kutatóintézeteket a Budapesti Corvinus Egyetemet átvevő vagyonkezelői alapítványhoz hasonló szervezet irányítsa, amely megkaphatná az MTA vagyonát is. A szándéknyilatkozattal azonban, úgy tűnik, ez is hamar lekerült az asztalról.
„Sok volt az összevissza beszéd, de nyilvánvaló, hogy a minisztérium elsődlegesen a kutatóintézetek irányításába akar nagyobb beleszólást, amit a kiszervezéssel és a paritásos testülettel el is érhet” – mondta a kutatóintézetek ügyeire rálátó forrásunk. Vagyis az MTA tárgyalódelegációja – Lovász László elnök, Török Ádám főtitkár, Freund Tamás és Vékás Lajos alelnökök, Fazekas Károly kutatóközpont-főigazgató és Kollár László, az MTA műszaki osztályának elnöke – látszólag szembement a közgyűlés decemberi határozatával és az elnökség február 26-i döntésével, amelyekben az áll, hogy a kutatóintézeteket „az MTA égisze alatt” működtessék. Igaz, olyan véleményt is hallottunk, mely szerint a kiszervezés „tudomásulvétele” nem jelenti azt, hogy el is fogadnák azt. Lőrincz Viktor szerint a szándéknyilatkozat csak annyit állít, hogy a kutatóintézetek irányító testülete önálló jogi személy lesz – de annak nincs elvi akadálya, hogy ez a jogi személy az MTA-n belül jöjjön létre.
Fenyegetés
A minisztérium azért bizonyosan nem ez utóbbi értelmezését erőlteti majd a szándéknyilatkozatnak, és összességében is nehéz nem úgy olvasni a szöveget, hogy az MTA tárgyalói engedtek korábbi álláspontjukból. Kérdés, hogy miért. Az az eshetőség forrásaink szerint eddig is egyértelműen fennállt, hogy a kormány egyoldalúan viszi át az akaratát, és ez szóban sem most hangzott el először. „Lehet, hogy az utolsó tárgyaláson Palkovics határozottabban fogalmazta meg a fenyegetést, de a fő kérdés az, hogy elhisszük-e. Elhisszük-e, hogy a kormány a teljes tudós közösség ellenállását semmibe véve erőből is kiszervezné az intézeteket az MTA alól” – mondta akadémiai forrásunk.
Az ADF szerint több jel mutat arra, hogy Palkovics valójában blöfföl. „Ha annyira ott állna a kormány a miniszter mögött, az elmúlt kilenc hónapban simán átvihettek volna egy törvénymódosítást. Nem tették, valószínűleg azért, mert tisztában vannak egy ilyen lépés politikai kockázataival, és inkább arra játszanak, hogy az MTA »önként« sétáljon bele a csapdába. Árulkodó az is, hogy a miniszterelnök elég távol tartja magától az MTA-ügyet, ez nem olyan fontos, mint a CEU, ahol a teljes kormányzat beleállt a támadásba” – mutatott rá Lőrincz Viktor. Éppen ezért konzervatív, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező akadémikusok közvetlenül Orbán Viktorral is megpróbáltak tárgyalni, információink szerint sikertelenül. Persze ez jelentheti pusztán azt is, hogy a kormány Palkovics minisztertől várja el az ügy relatíve békés és tárgyalásos megoldását.
A szándéknyilatkozat értelmében a felek a következő hónapokban meghatározzák az új struktúra részleteit; a végső szövegre az MTA közgyűlésének is rá kell majd bólintania, utóbbira a legkorábban májusban kerülhet sor. A javaslat kidolgozásáért négy munkabizottság felel – stratégiai, szervezeti, jogi, gazdálkodási –, az MTA-nál már el is kezdték kiválasztani az ezekbe delegálandó tagokat (döntés még nincs a személyükről). Fordulópont lehet, hogy az MTA lapunk megjelenésének napján, március 21-én ülésező elnöksége hogyan foglal állást a szándéknyilatkozatról. Az elnökség jóval szélesebb kört lefedő testület, mint a tárgyalódelegáció, és az utóbbi testület tagjait ráadásul nem is az elnökség bízta meg, hanem Lovász László kérte fel. Az ADF információi szerint Lovász azt szeretné, ha az elnökség a csupán absztrakt elveket tartalmazó nyilatkozatról nem szavazna, hanem inkább arról döntene, milyen formában vegyen részt az MTA a részleteket megtárgyaló bizottságok munkájában.
Hétfőn sikerült elérnünk Lamm Vandát, az MTA elnökségi tagját, a gazdaság- és jogtudományok osztályának elnökét. „Az elnökség véleményét nem tudom megjósolni. Beszéltem olyanokkal – mondta –, akik jó kompromisszumnak tartják a szándéknyilatkozatot, és olyanokkal is, akik nem. Nekem nagyon nem tetszik, mert a kormányzati beleszólás a tudományos szabadság elvével ellentétesen a politikától teszi függővé a kutatást. Ráadásul, mivel nem indokolják az átalakítást, sanda szándék gyanítható a minisztérium részéről.”
Több kutató szerint csak a részletszabályok ismeretében lehet majd megítélni, mekkora a baj. A kutatóhálózat irányító testülete kapcsán nemcsak az a kérdés, hogy ez a szerv az MTA-n kívül vagy belül áll fel, de az is, lesz-e joga intézetek felszámolására vagy kiszervezésére, mi alapján nevezi ki a főigazgatókat és hogyan osztja el a pénzeket az egyes intézetek között. Az MTA azt is elvárná, hogy a kormányzati delegáltak megfeleljenek bizonyos tudományos követelményeknek.
Hosszú háború
Ma az sem egyértelmű, mit ért Palkovics az intézetek „hosszú távú stratégia mentén történő működtetésén”, lemondott-e ezzel a pályázatalapú finanszírozásról. Az új struktúra a szándéknyilatkozat szerint januártól állna fel, idén május végéig a miniszter odaígérte a költségvetési törvényben meghatározott pénzt az intézeteknek, utána azonban csak végleges megállapodás esetén biztosított a finanszírozás. Forrásaink szerint Palkovics ezzel a májusban összeülő közgyűlésre akar nyomást gyakorolni. Eközben az MTA-s pénzeket is tartalmazó pályázati kiírást sem vonták vissza. „Nem világos, hogy a minisztérium nem akarja kiosztani a teljes összeget az egyetemeknek és a kormányzati intézeteknek, vagy kiosztja, de máshonnan biztosítja az MTA forrásait” – mondta Szilágyi Emese. Korábban kiszivárgott hírek alapján az MTA és az ITM tárgyalói között az is vitapont volt, hogy a kutatóintézetek dolgozói közalkalmazottak maradhatnak-e. Lovász László továbbra is ezt tartja jónak, de erre még csak utalás sincs a szándéknyilatkozatban.
Az ADF képviselői szerint a decemberi közgyűlésen hatalmas volt a felháborodás a Palkovics-tervvel szemben annak ellenére, hogy a közgyűlési tagok közül nem mindenki kötődik a kutatóintézetekhez. Az MTA közgyűlése legfeljebb 365 akadémikusból és 200 nem akadémikus képviselőből áll; utóbbiakat az MTA köztestülete, azaz valamennyi PhD-fokozattal rendelkező tudós választja. December óta a nem akadémikus képviselők lecserélődtek, Szilágyi és Lőrincz szerint – legalábbis társadalomtudományi területen – fiatalabb, a kutatóhálózatért vélhetően keményebben kiálló képviselők kerültek a testületbe. Az ADF tagjai azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a közgyűlés alternatív javaslattal áll elő, így még az sem biztos, hogy májusban pont kerül a történet végére. „Palkovics az elején villámháborúra készült, szerintem neki is meglepetés, hogy már közel egy éve húzódik az ügy” – véli Szilágyi Emese, aki arra is emlékeztetett, hogy a tét változatlan. „Átlag nettó 190 ezerért akkor éri meg az MTA-ban dolgozni, ha függetlenül kutathatunk, és részt vehetünk nemzetközi nagyprojektekben. Amint a kormányzati befolyás miatt ez veszélybe kerül, a legjobbjaink fognak elmenni Magyarországról.”
