A járvány okozta külső sokk elhárultával, 2021 nyarától indulhat meg a gazdasági fellendülés, amely azonban lassabb lesz, mint a gazdaság bezuhanása volt – véli Zsiday Viktor befektetési szakember. Az e heti nyomtatott Magyar Narancsban megjelent interjúból közlünk néhány részletet:
Magyar Narancs: Februárban azt írta a blogján, hogy a koronavírus-válság kedvezőbb helyzet a 2008–2009-es világválságnál, mert a gazdaság elméletben ugyanolyan gyorsan újraéledhet, mint ahogy leállt. Mennyire bízhatunk a gyors kilábalásban most, hogy Európába megérkezett a második hullám, és a világ számos pontján nem lassul a járvány terjedése?
Zsiday Viktor: A kilábalás sebessége azért lehet most gyorsabb, mert a koronavírus-válság nem a gazdaság belső feszültségei miatt, hanem külső sokk hatására alakult ki. Ha a külső sokk véget ér, akkor a túl nagy egyensúlytalanságokkal nem jellemezhető gazdaságok némi kormányzati segítséggel viszonylag gyorsan visszaállhatnak a korábbi növekedési pályára. A nagy kérdés, hogy meddig tart a külső sokkhatás. Ha nagyon erős fertőzéshullámot tapasztalunk a télen, az nyilvánvalóan elodázza a talpra állást.
MN: A kilábalást a széles körben hozzáférhető vakcinától várhatjuk?
ZSV: A gazdaság működésének helyreállítása csak akkor lehetséges, ha megszűnik a vírustól való félelem. Ez pedig úgy tud megtörténni, ha kialakul a nyájimmunitás; vagy azért, mert átfertőződik a lakosság, vagy azért, mert megkapjuk a védőoltásokat. Azt gondolom, ez 2021 nyarára meg fog történni. Szinte bizonyos, hogy valamilyen vakcina lesz, és addigra a lakosság elegendő hányadát be tudják oltani, ezért 2021-ben már komolyabb fellendülést várok a világ gazdaságaiban. (...)
MN: A második negyedévre mért 13,6 százalékos magyar GDP-csökkenés a legtöbb elemző által vártnál rosszabb lett. Önt meglepte az adat?
ZSV: Nincs részletes makromodellem a magyar GDP növekedésére, nem volt egy pontos szám a fejemben, amihez képest meg tudtam volna lepődni. Hogy a magyar kormány sokkal jobban magára hagyta a gazdaságot, mint akár a környékbeli országok kormányai, az szerintem jelentős növekedési hátrányt okozhat, de hogy ez a feltételezés igaz-e, azt ebből az adatból még nem tudjuk eldönteni. Három, négy, öt negyedév múlva lesz érdemes összehasonlítani a számokat, akkor látjuk majd, tényleg akkora hiba volt-e a kormány tétlensége, mint amekkorának most gondolom. Az is lehet, hogy nekik lesz igazuk.
Alapvetően két megfontolás vezethette a kormányt a szűkmarkúság felé. Egyrészt Orbán Viktor azt tanulta meg a 2008-as válságból, hogy aki eladósítja az országot, az függőségbe kerül, azt a hitelt adó erők – tőkepiacok, IMF – a markukban tartják és elmozdíthatják. Politikai kockázatot látott ebben. Másrészt azt gondolhatta a magyar gazdaságpolitika, hogy mivel Magyarország nagyon erősen exportorientált gazdaság, talán a többi európai ország stimulusa elég lesz nekünk. Ha fellendül a német gazdaság, az majd az exporton keresztül kihúzza a magyar gazdaságot is a bajból. Bízzuk tehát inkább a német adófizetőkre Magyarország kisegítését!
A teljes beszélgetést a Magyar Narancs szeptember 17-i lapszámában olvashatja. Az újságra itt tud előfizetni.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
