Sakk

  • Orcsik Roland
  • 2018. március 8.

Civilekről írók

Orcsik Roland írása.

Egy belvárosi étterem falait az új tulajdonos fehérre festette, a járólapokat pedig lecseréltette fekete-fehérre. A terem hátsó részében két kamasz lány ül egymással szemben, várják a megrendelt ételt. Nem beszélgetnek, az okostelefonjukat dörzsölik. Előttük egy középkorú férfi szintén az okostelefonját simogatja. A bejárat közelében egy szőkére festett cigány nő telefonál hangosan az ebéd romjai fölött. Telefonálás közben a bejárati ajtó fölé akasztott, nagy képernyőjű plazmatévét figyeli. A zenecsatornán épp egy amerikai sláger csöpög a hangszórókból, a klipben fátyolos ruhájú nők táncolják körül a tátogó macsó énekest. A telefonáló nő mellett ül a fekete hajú kislánya, négyéves lehet. Egy darabig a tévét figyeli, majd miután megunja, feláll a székről, és körbejárja a terepet. Megáll a hátsó sarokban elhelyezett, néma flippergép előtt. Nyomogatja az oldalsó gombokat, a színes fejrészen viszont változatlanul villognak a pontszámot jelző nullák, a háttérképen Indiana Jones is mozdulatlanul mosolyog, kezében korbács. A bejáratnál az anya továbbra is telefonál, az egész étterem hallja, hogy a volt férje nem fizeti a gyerektartást. Igazából még nem váltak el, így nem fizet semmit a geciláda. A kislány fel-alá járkál az étteremben, két kezével széttárja fekete szoknyáját, olyan, mint egy fekete lepke: egyik asztaltól a másikig röppen. Mosolya alól kivillan a hiányos tejfogsora. Ahogy elhalad mellettük, az okostelefonjukat szorongató kamasz lányok egy pillanatra felkapják a fejüket, majd visszamerülnek. Király nélkül elpuhulnak a parasztok. A középkorú férfit már nem lehet ilyen könnyen elcsábítani, hiába tesz meg körülötte két kört is a fekete lepke: úgy mered maga elé, mint aki mattot kapott, és fogalma sincs, kitől. Egyedül az unatkozó pincérnő szólítja meg, a fekete lepke pedig pillanatokon belül hozzáröppen, majd kap egy üres papírt és egy lila filcet. A kislány odaül a telefonáló anyja mellé, rajzol egy házat és egy nőt, akinek hosszú a haja, mint a pincérnőnek, majd odanyújtja az újdonsült barátnőjének. Utána széttárja a fekete csipkés szoknyáját, ellibben mellettem, megszólítanám, de máris a terem másik végében köröz. Ekkor az édesanyja leteszi a telefont, feláll, és unszolja a lányát, indulás haza. A fekete lepke a székek mögé bújik. Az anyja megemeli a hangját, a lepke továbbra sem röppen vissza, örül a kicsikart figyelemnek. Mérges leszek, zsarolja az anyuka, a lepke pedig tesz egy nyolcast az asztalok között, tekintetünk találkozik, majd szófogadóan követi a királynőt a kijárat felé.

false

 

Fotó: Fortepan

______

A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.